Hú, lányok, micsoda izgalmas, vallás- és életfilozófiai kérdésekbe mentetek ti itt bele! Mielőtt elmerengenék a témán, elmondom, hogy nálunk voltak Marláék, és nagyon aranyosak voltak mindketten. Az én fiam elég nyűgös fiatalúr benyomását keltette, amit Hanna rezzenéstelen derűvel nyugtázott, majd szépen elszunyókált anyukája kezében. Sajnáltuk nagyon, hogy Monácskáék kimaradtak, de bepótoljuk! Monácska, szólj, ha meggyógyultatok!
Na akkor keresztelő: nálunk egyik gyerek sincs megkeresztelve. Mi magunk is felnőttként keresztelkedtünk (református), de nem vagyunk templombajárók. Sokat vívódtunk a témán, de végül úgy döntöttünk, hogy ha a gyerekek később az útjukat keresve úgy döntenek, majd megkeresztelkednek. Ha pedig Istenről kérdeznek, akkor őszintén meg fogom osztani velük az igen ambivalens, kételyekkel teli hitemet (azt ugyanis elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lenne valamilyen felsőbb hatalom, csak most éppen abban nem vagyok teljesen biztos, hogy pontosan olyan, mint a Biblia által elémtárt Isten). És csak azért nem akarom megkeresztelni őket, mert "biztos, ami biztos". Hazudni pedig nem tudnék a keresztelőn, nem tudnám azt mondani, hogy keresztény módon fogom nevelni a gyermekeimet, amikor tudom, erre nem vagyok teljesen képes. Sok olyan tettem, szavam, gondolatom van, ami nem éppen keresztény emberhez méltó.
Jim dilemmájához: nekem nagyon furcsa, hogy a férjed családja akarja eldönteni, hogy milyen vallású legyen Martin, és azt is, hogy ki legyen a keresztszülő. Szomorú, hogy ez ilyen feszültséget okoz nálatok. Megmondom őszintén, nem tudom, mit tennék a helyedben. A férjednek mi a fontosabb, hogy meg legyen Martin keresztelve vagy, hogy katolikus legyen azzal a bizonyos keresztanyával? Mert ha az előbbi, akkor talán kompromisszumot lehet kötni (egy református keresztelővel), de ha az utóbbi (vagy ha számára a két dolog nem elválasztható), akkor nem tudom, mi lehetne a megoldás.
Bea: én egyáltalán nem éreztem kioktatónak a soraidat.
Írtam még egy jó hosszú elmélkedést a "miért kereszteljünk, ha nem akarjuk, hogy közünk legyen Istenhez" témához, de magam is meglepődtem, hogy mennyire megérintett a kérdés, és mennyire belebonyolódtam. Messze túlmutatóan azon, amit egy babás topikba leírnék. Esetleg majd egyszer személyesen.
Ja, erről jut eszembe. Mégsem tudunk menni 28-án
és egyben
ugyanis 27-től kapunk kölcsön egy hétre egy nyaralót Szepezden. Sajnos ebben a helyzetben nem állt módomban játszani a dátumokkal, megköszöntem, elfogadtam, és remélem, hamarosan lesz alkalmam mégiscsak megismerkedni veletek személyesen.
Jó éjt!
Kriszta