Verőfényes szép napot!
Kistesót váró sorstársak! Összeengedtétek már a tündér lányotokat/fiatokat egy kisbabával?
Jajj.
Drága Bogika múlt csütörtökön egy egyetemi barátném 9 hós fiával szórakozott... ő is már ketteske szegény, van egy Bogi korú bátyja. Horror volt. Lelökték a motorról (szegény igyekezett az oldalába kapaszkodva felhúzni magát), csak úgy nyekkent a kövön, félrelökték, elgázolták, Bogi belenyomta a fejét a pancsolóvízbe, megütötték a labdával, atyaisten...
Ketteske meg csak tűrt, tűrt, nyelt nagyokat, nézett, sírdogált néha... eddig azt hittem, Bogi nem egy durva kisgyerek. Azt se nagyon fogta fel, hogy nem úgy megy, hogy egyik percben simogatjuk, másik percben rásózunk a fejére... esküszöm, élvezte, hogy sír a kicsi...
játékbaba-komplexus lenne? Mi lesz itt októberben?
Szóval, kezdek elgondolkozni...
Már vissza se akar menni a bölcsibe. Úgy eltelt 3-4 hét, hogy múlt hétfőn ultrahang miatt be kellett adnom pár órára, de abban nem volt sok köszönet.
Teljesen elszokott, a kis társak szinte kicserélődtek, a régi szerelme szabin.... nem lelte a helyét, sírt. Azt hiszem, megpecsételődött a sorsunk az elkövetkező 2 évre, az oviig. Itthon egész jól elvan, de megmondom őszintén, fáradok keményen. A hasam akkora (hegyes), hogy az a póló jön rám, amiben szülni mentem anno!!
És Bogi 24 órás akció, mondhatni... és nagyon kemény napirend, plusz mínusz félórás elmozdulások lehetnek, úgyhogy Anyóka, teljesen megértelek...
Egyébként feltennék egy kérdést: egy 2 éves egyáltalán felfogja a halált? Ugye, hogy nem? Csak mert az Animal Planet mostanában a kedvence, napi 1-2 órát biztosan nézi, nekem közben kommentálgatnom kell... (mintha meséskönyvet olvasnánk). Van abban minden, sérült állatok, beteg állatok... na most, mióta ezt nézzük, állandóan a cicát emlegeti, aki meghalt 4 hete...
emlékszik, hogy azt is vittük a doktornénihez, meg "fájt a hasa". És keresi, várja haza. Mondom neki, "elment a cica mennyországba", de szegény még reménykedik. A párom, de én sem akarok másik cicát, szóval kemény dió...
Meg kell mondjam, számomra ez a 2 éves korszak a legdöbbenetesebb idáig. Idáig is nagyon édes volt a gyerek, meg szórakoztató, de most olyan fejlődési gyorsaságot vett fel, hogy csak kapkodom a fejemet. Lenyűgöző korszak. A dackirohanásait is kezdem már egész jól leszerelni, egész egyszerűen mert TUDOK BESZÉLNI A FEJÉVEL!
Nekem ez nagyon furcsa és új dolog. Hogy felfogja azt, hogy a tetteinek következményei lesznek!
Meg csinál olyan dolgokat is, amit nem is tudom, hol látott.
Nagyon ritkán megyünk soppingolni, de most a H&M-ben keresnem kellett neki egy otthoni hacukát. Bőszen megyek a fogasok között, ő mögöttem lemaradva az apjával bóklászik utánam. (Babakocsi már nem nagyon van.) Egyszer csak elkezd üvölteni: "Tetszik! Ez jó! Tetszik!" és lekapott egy 7-8 éveseknek való pólót, vállfástul... ott lobogtatta, mint egy őrült és rohant a pénztárhoz vele... mondanom se kell, esélyünk nem volt vele szemben...
A szobatisztaság dolog elég csőd. Próbáltuk most, hogy csak bugyiban van fél napig. Visszatartja a kakit úgy, hogy délutánra már fáj a hasa, és estére több adagban produkál, mire végre ráadom a pelust... nem akar szólni, csak annyit jegyez meg, hogy "büdös van". Utálja a bilit, a szűkítőre se nagyon hajlandó menni. Pedig azt látom rajta, hogy agyilag már nagyon is tudatos. De ugyanúgy a bugyiba belepisil, ötödjére is... feladtam egyelőre, úgy látom, még nem tartunk ott.
Benjámin végre kirobbantotta magát a fejvégű pozitúrából, és fenékkel lefelé tanyázik. Viszont a méh továbbra is kontraktilis.
A doki szerint. Én már bizisten nem veszem észre! De komolyan: szerintetek, ha a méhnyak, száj rendben van, akkor van egyáltalán jelentősége ennek??
Holnap nekem is cukorvizsi lesz.
Norka július elsejei beszámolóját olvashatták.
Monee, én arra kezdek rájönni, hogy ez a sok technika, UH, meg bizbaz meg vérvétel, vizsgálat az esetek többségében csak feleslegesen idegeli a kismamákat. Én a legszívesebben mostmár a szülésig nem foglalkoznék az egésszel! Úgyis tudom, hogy minden rendben... alapvetően nagy bajok hogy történnek, annak a statisztikai valószínűsége elég alacsony. Nézd meg, nincs is olyan kismama, akinél nem találnak valami eltérést vagy bibit. Aztán vaklárma...
Apple, veled mi van??
Zsizsik, én is elámultam a 9.héten...
ez a június iszonyat gyorsan elrepült!
pff, mennem kell, valaki nyöszörög a bébiőrbe...