Juci,
Hogy mennyire aranyos Dorka gyümivés közben! Ja és balatoni képeken tüneményesek!
Fiona,
Ha jól emlékszem, ti kezdetektől fogva tápszeresek vagytok, ugye? Mennyit ettetek az elején, emlékszel rá? Szuper a sapkás kép!
Elan,
Mi is Infacolt kaptunk a hasfájásra, hát nem tudom… Néha olyan mintha használna, néha meg mintha nem. Bár annyira nem vészes a dolog, mert nem ordít órákig. Aranyos a kis sapis!
Share,
Örülök,hogy veletek minden okés, a kis picur szépen fejlődik!
Zsókuci,
Na végre életjelet adtál! Örülök, hogy jól sikerült az első manikűr! Az jó, hogy az orr és torokváladék eredmény negatív, de az nem hogy nem derült ki semmi. Jó elfoglaltak a mindennapjaid, biztos tuti lesz a nyaralás!
Benszi,
Köszi kérdésed, jól vagyunk, még bírom a strapát. Még vannak rejtett tartalékaim, nem tudom majd meddig.
Tejcsi nem sok van, javarészt tápszer. Pihenni is tudok egy picit két alvás között, mondjuk egy nap egyszer kb. 1 órát, ha éppen nincsen egyéb teendőm. De általában van, mosás, vasalás, stb. Enni na azt nem sokat tudok, egyrészt időhiány, másrészt nem kívánom. Anyukám hétvégente itt van nálunk, kitakarít, az nagyon nagyon segítség, meg segít minden egyébben. Szóval szaladnak a napok ezerrel.
Nem semmi Dórid! Kész vagyok tőle milyen korán érő kiscsaj!
Vicuska,
Nagyon szép Rami! Jobbulást neki! Szomszédasszonyodék hogy vannak?
Kriszta,
Nagyon szép Eszter baba, a születéstörid is nagyon jó!
Meg persze Elan a tiéd is. Kedvet is kaptam, hogy leírjam az enyémet, habár szintén programozott császár, nem túl érdekes. De legalább meglesz emléknek nekem is.
Szóval aznap már hajnalban fent voltam kb. 4 órakor, elkezdtem készülődni, hiszen 6-kor indulnunk kellett itthonról. 3/4 7-re értünk a kórházba, ahol bejelentkeztem a szülőszobán, és azonnal mehettem is be, rámtették a ctg-t, miközben töltötték a papírokat. Igazából fájástevékenységem nem volt, a csajok szívverése viszont teljesen megfelelt. Miután végeztünk, bejöhetett a párom is. Majd a szülésznő előkészített egy szobában a műtéthez, bekötötte az infúziót és vártunk. Befutott a dokim is, mondta hogy mi leszünk az elsők, olyan fél 9 körül kezdünk. 8.20-kor be is toltak a műtőbe, de ott még kb. 10 percig vártam letakarva az anesztesre. Fél 9 után megkaptam a gerincérzéstelenítést, amit meg sem éreztem, pedig nagyon féltem tőle.
Enyhe lökés érzése a bal lábamban, majd elkezdett zsibbadni. Közben befutottak a dokik, és hamarosan elkezdődött, bár azt nem tudom pontosan mikor. Habár talán jobb is, hogy nem közölték mikor kezdtek vágni.
Feszítéséket, rángatásokat éreztem, közben a kezemet fogó asszisztens „tudósította” az eseményeket, és mondta, hogy az első baba mindjárt kint van. Aztán hallottam ahogy Zsani felsír, láttam a kis lila testét, a szülésznő pedig mondta hogy ez a baba becslése szerint több mint 3 kg, majd bevitte orvosi ellenőrzésre. Rögtön utána meghallottam a második sírást is, és Blanka kis lila testét. Pár perc múlva hozták őket, mindketten szépen csendben pihiztek a szülésznők kezében, megsimíthattam, megpuszilhattam őket.
Megnyugtattak, hogy minden rendben mindkét babával, akkor elkezdett a könnyem csorogni, hatalmas megnyugvás fogott el.
Elvitték őket az apukájukhoz, közben engem összevarrtak, akkorra borzasztóan fáztam. 3/4 10-kor toltak ki a műtőből a szobámba, ahol kb. még másfél óra kellett mire a hidegrázás elmúlt. Délután a párom már behozhatta őket a szobámba. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy ez a két kis tünemény hogyan fért el a pocimban. Láttam a sima kis arcocskájukat, békésen alukáltak. Anya lettem, azóta is imádom őket!