Sarmon: Szegényke, de bizti a méhecske sem akart bántani, betett neki is a meleg...
Vera: Jobbulást Petinek! (Bár remélem, téves riasztásnak bizonyul majd...
)
Berni: De tudod, hogy van ez: a cipésznek mindig lyukas a cipője....
Az itthoni dolgok jobban ráérnek...
Mágnes: szintén zenész...ööö...vagyis informatikus?
A ti férjetek is olyan kockafejű néha?
Betti, Berni: Én is másként terveztem, aztán baj lett belőle.
Ne erőltessétek semmiképpen sem! Persze ez csak az én tanácsom, mindenki a belátása szerint dönt...és rosszul döntöttem, azt hittem, bírni fogom...augusztus végéig szerettem volna dolgozni, már meg is beszéltük a főnökömmel, így neki is jobb volt, mert tudta, meddig tervezhet velem...no, hát eddig...
Pedig a nődoki már hétfőn felajánlotta, hogy kiír, pedig akkor még (érezhetően) semmi bajom sem volt, csak nagyon sápadt voltam, meg iszonyat karikásak a szemeim. (Ez még most is megvan, plusz megállás nélkül szédölgök meg kótyagos a fejem, pedig 2 napja itthon ülök...)
Úgyhogy tényleg nem éri meg, ezt eddig én sem hittem...