2008.06.24 20:05
Szerző: bajaiera1973
Sziasztok!
Egy kis élménybeszámoló a szülészetről-szülésről. Kitartás Mindenkinek!És nagyon szép nyarat!!!
Túl vagyok a szülésen, nagyon sok mindent leírok, remélem nem megy el a kedvetek, mert nem célom elvenni, csupán, mint egészségügyes és édesanya írom le amik történtek és amik a Jánosban vannak. Hát az valami rettenet.
Az osztályról: Koszos, mocskos, a főnövér a valagát nem emelné fel, hogy körbenézzen, az osztályán.A közös tusoló, hát félig felújított, új csaptelepre és tálcára nem telett, csak ki csempéztek.ritkán takarítanak, ott ahol több száz látogatót engednek be az osztályra. így aki több ágyasban fekszik, az valami katasztrófa lehet. Én 2 ágyasba kaptam helyet szerencsére. Az osztály fullon volt, esély nem volt alapítványira, 25-33 újszülött, abban a 2 hétben míg ott voltam, igaz lehetnek időszakok amikor kevesebben szülnek, ez most nem így volt.
A szülésznőkről( mind az osztályon, mind fent a szülőszobán) mindegyik kedves, segítőkész, és van egy-egy kedves szavuk az emberhez. Én nem ismertem senkit, nem is fogadtam meg, mert a császár után kétes volt a sima szülés, de végül így sikerült. Anikó szülésznő volt bent, nagyon sokat segített. Kati szülésznőt favorizálják, rengeteget volt bent, tényleg kedves nő.
A dokik zöme rendes, nekik is van pár kedves szavuk.( magam mindenkinek köszöntem illemből, és hát az ember ismeretlen helyen ki tudja kihez kerül. Igyekeztem alkalmazkodni, és megfigyelni dolgokat.
Azt hiszem eddig tartott némi pozitívum, no meg persze, hogy a szülőszoba eu-i színvonalú, Igaz a plazma Tv kicsit túlzás, ott ahol PVC-s szobák vannak/ az ÁNTSZ ezt már elméletileg nem engedélyezi, és olyan a zuhanyzó, h. másnak a WC-je különb./, szóval elég nagy az ellentmondás ezen a részlegen.No meg elég furcsa lehet, h. mig a nő vajúdik(mert neki nem jut biztosan eszébe, h. de jó lenne plazma TV-t nézni) a férje meg nézi a TV-t.
Sikerült is alaposan, no meg amúgy is elég kritikus vagyok. Sok mindent tűrök sokáig, de az embertelenséget azt nem. Miért is írom, hát írok a szülésről és a csecsemősökről is.
ez utóbbiak zöme azért rendes, sok munkájuk van, de ami úgy az egész eg. ügyre jellemző itt is érezni: figyelmetlenség , türelmetlenség, és közöny. Pedig pici magatehetetlen babákkal foglalkozni, törődni velük, akár kis időre is nemes feladat.
Van két idősebb nővér (festett szőke, alacsony, és vörös hajú, vékony magas), akik egyáltalán nem lennének már ide valók, kiégettek, úgy nekitolták a kisfiamat kocsistól az ajtófélfának, h. nyekkent. Utálatos hangnem. Kivétel egy MÁV-ból átjött csecsemős és akivel együtt van párban nővér , ők nagyon kedvesek, meg a másik 2 idősebb nővér pár.
A Dr.nőről annyit(neonatológus, h. nem volt ott a születésnél, és addig míg varrtak 1 órán keresztül(addig a babát kivitték, és a férjem is ment vele egy másik szobába) addig nem látta, a tanuló szülésznő Nóra látta el a babát, meg abent lévő szülésznő, Anikó.
Majd hazamenetelkor, mikor mondtam, h. nincs tejem és tápszert legyen kedves felírni nem írta fel( mondván Ők ezt szokták írni- ez a CÉG támogatja az Osztályt!-s ha kell akkor is csak ezt írja fel, a gyerek nem lényeg, h. fáj a hasa...stb.), amit tudtam, h. bevált a kislányomnál mást írt fel. természetesen a kisfiam rosszul is volt a felírttól, de itthon kaptunk az általam kértből.
A szülésről: segítséggel indították el, mert fizikailag már nem bírtam volna.Pedig sétáltam, lépcsőztem, túl hordtam 1 héttel, elment a nyákdugó 2 ujjnyis voltam, és ennyi. Az oszt.vez. is megvizsgált, mondtam, h. nem tudok aludni elfogyott az erőm, és a türelmem is, és 42 hétig már had ne hordjam a babát. Megkérdezte, h. az előző baba hány kg-os volt,(2,85) és akisfiamat a doki 3kg alá becsülte- de 3300kg-al született/55cm-el. Ne akarjak császárt, próbáljuk meg simán. Természetesen ez a normális, igaz császárral szültem a kislányom, kisebb esély volt a rendes szülésre, Ő úgyan is annyire beletekeredett a köldökzsinórba, h. sosejött volna ki.
Nagyon ragaszkodnak a rendes szüléshez, szinte bármi áron, mert az olcsóbb. egy lány hasonlóan kapott aznap segítséget, mert túlhordta és halogatták, h. majd csak beindul neki is, de semmi, aztán annyira ragaszkodtak a rendes szüléshez, h. a gyermeke bele volt tekeredve a köldökzsinórba, és az utolsó pillanatban megcsászározták, valami még történt és ki kellett venni a méhét(30 év alatti lány!- és nem lehet több gyermeke) és még vért is kapott, annyi vért veszített.A fejetlenségnek ez az ára.
Szóval kaptam egy tbl.-t és elég gyorsan pörögtek az események.
Reggel fél 6-ra kérték, h. menjek fel a szülőszobára előkészítésre, ami elmaradt! Beöntést kellett volna kapnom, pont a váltás idején voltam, az éjszakás nem adta meg, az újonan érkező pedig már nem tudta. Ezt magam nem tartom helyesnek, mert kellemetlen ez mindenkinek.( Amikor a korházban dolgoztam, Nekünk a műtőt ki kellett súrolni, ha valamely beteg a műtőasztalon végezte a dolgát)
A fájások gyorsan jöttek a Dokim is meglepődött, és rosszul is voltam rendesen. azt beszéltük meg a Dokimmal még a terhesgondozáson, meg amikor megérkezett, h. szeretnék fájdalomcsillapítást. Ez is elmaradt, mert az egyetlen anaesthesiológus el volt foglalva más anyával, s mire odaért, már nem lehetett adni. Minden szülőszobában szült valaki. Nagyon pocsék helyzet volt, mert könyörögtem, h. segítsen a Doki, de tehetetlen volt. S ma már nem a fájdalom az amire emlékezem, hanem az, h. segítséget kértem, és nem kaptam, és ez fáj a legjobban.
3 és fél óra alatt megszületett a kisfiam, egészséges, jól van, én 2 hét után is alig bírok ülni, meg járkálni, de valahogy túlélem, csak ne legyen valami neg. következménye.
Összefoglalva sajnálom, h. a Dokim idejött, a MÁV sokkal jobb volt!!!
Röviden ennyi. Sziasztok!