Sziasztok!
Panaszkodni jövök, bocs mindenkitől:
hát, ma reggel megvolt a vérvétel a kórházban, 6 kémcsővel vettek le, nem akartam elhinni!!!
Én még sosem éreztem magam rosszul vérvétel alatt, de most a vége felé már kezdtem szédülni. Aztán üldögéltem kicsit, majd elmentem. Mikor hazaértünk, már se élő, se holt nem voltam, szédültem, az orrom teljesen eldugult, a torkom ezerrel fájt, és a fülem is elkezdett hasogatni. A férjemnek persze mindig ilyenkor kell elmennie, otthon hagyott a nyűgös Marcival, aki állandóan ugráltatott valamiért, pedig én már alig éltem, csak vánszorogtam a házban. Közben még a fejem is megfájdult.
Aztán visszajött a férjem, és mondja, hogy nincs itthon kaja, menjünk Auchanba, be kell vásárolni. Mondtam, én nem igazán érzem jól magam, de aztán úgy döntöttem, mégis megyek, mert akkor megint csak Marcival maradtam volna kettesben, ami semmivel sem jobb, mert nagyon hisztis volt. Mindegy, bevásároltunk, a patikában vettem egy halom csodaszert, túléltem, de akkor már dél volt, ezer fok (legalábbis nekem annyinak tűnt), nem elég, hogy alig kapok levegőt a súlyom és a meleg miatt, még az orrom sem szelelt, hiába fújtam 5 másodpercenként.
Miután hazaértünk, Marci elaludt lent a kanapén, a férjem meg kihúzott motort szerelni. Én csak aludni szerettem volna, a fejem már akkora volt, mint egy lufi, de a kanapé ugyebár foglalt volt,a fotelban nem tudtam aludni, felmenni meg nem akartam az emeletre, mert Marcit nem hagyhattam egyedül, erről a kanapéról simán legurul álmában. Szegénykém többször visítva ébredt, alig tudtam visszaaltatni. Közben percenként rohangáltam az előszobába, hogy kifújjam az orrom, vagy tüsszentsek, mert nem akartam Marcit felébreszteni.
Mikor végre visszajött a férjem (közben még kaszált is egyet), mondta, hogy megy fel internetezni. Mondtam neki, hogy felejtse el, itt marad, vigyáz Marcira, én meg megyek aludni. Így is lett, de én szinte alig aludtam, mert az egyik oldalamon nem kaptam levegőt, ha a másikra feküdtem, akkor meg olyan gyomorsavam lett, hogy fel kellett ülnöm. Na, azért 10-10 percekre sikerült elbóbiskolnom.
Miután felkeltem Marcival együtt, semmivel sem lettem jobban, a fejem ugyanolyan nagy lufi azóta is, a fülem fáj, a torkom nagyon fáj, az orrom dugul, száraz köhögésem van ezerrel, meg folyton tüsszögök (ilyenkor meg tökre fáj a hasam), és most este még a fogam is megfájdult. Persze semmi olyan gyógyszert nem vehetek most be, ami segítene, csak Sinupretet meg Neo Angint szedek, de ezek - hurrá! - mind tartalmaznak alkoholt, úgyhogy nem tudom, mi legyen. Hát, max. Simi jól fogja odabent érezni magát.
Ennyi "röviden" a mai napom, utálom az egész világot, csak aludni szeretnék, de persze nem tudok.
Ja, és a lényeget kifelejtettem: Marci nyűgösségének is megvan az oka: Ő is náthás!!!! Már többször kellett ma szívni az orrát, de szegénykém annyira visított és szenvedett közben, hogy egyszer még hányt is!!!!!!! Nagyon megijedtem!!!! Holnap mennénk 1,5 éves oltásra, de tuti nem kapunk, de ha már van időpontunk, elviszem, nézze meg a dokinéni.
Na jó, most kipanaszkodtam magam, ma egy kicsit besokalltam. Minderre jött ez a nagy meleg, higgyétek el, szó szerint fújtatok egész nap, megyek 5-10 métert és le kell ülnöm kifújni magam!!!! És még van 2,5 hónap, benne a 45 fokos kánikulával!!!! Mi a fene lesz velem, most komolyan???? Nem sajnáltatni akarom magam, hanem zavar, hogy ilyen nyavalyás vagyok már most, és hogy nem tudom magam összeszedni jobban. Más hogy a fenében csinálja????
Katica,
tök jó volna, ha jönnél!!!!
Henus,
jaj, engem az a nézéses fotó teljesen elvarázsolt!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szantre,
nem semmi Márk foga! Jók a képek!!!!
Giga,
jobbulást Lilinek!!!!! Remélem, nem lesz enki is bronchitise!!!!
Pilla,
Neked is jobbulást!!!!! lehet, hogy hasonló cipőben járunk?
Lányok, most megyek, bocs, hogy a többieket kihagytam, de ledőlök egy kicsit.