Kiemelt témák

Sziasztok!
Milyen "trükkök" vannak, mit lehet tenni, hogy minél előbb begyógyuljon egy szakítási seb?
Engem dobtak, a szokásos "tartsunk egy kis szünetet", "addig legyünk barátok" stb. Négy és fél évig voltunk együtt (28 éves vagyok). Én még mindig nagyon szeretem, de tudom, hogy vége, mert érzem, hogy teljesen kihűltek az érzelmei. Nem akarok sokáig sírni utána, próbálnám elterelni a figyelmemet Róla, de nem nagyon megy.

Szia Anikó!

Engem anno 8 év után dobtak. Akkor 24 voltam és pont úgy éreztem, mint most te.
Szerencsés voltam és 26 évesen találkoztam a párommal. Azóta van két kislányunk. De még így is nagyon nehéz volt túltenni magam az előző kapcsolatomon. Egyszerűen csak érezd jól magad, csináld azt ami neked jól esik.Bízz benne, hogy azért lett vége, hogy neked jöhessen egy jobb, szebb ,nagyobb szerelem.

Szia Anikó!
Egy kapcsolat,ha végeszakad,nagyon fáj! Tudom életem nagy szerelme engem is elhagyott,pedíg szerelmes volt belém,okot pedíg nem adott rá.
Sokat sírtam,aztán elkezdtem "átértékelni" a dolgokat. Sokat tanultam a kapcsolatból,és a köv. kapcsolatomat,már teljesen más szemmel néztem. A rózsaszín felhőt,háttérbe szorította a józan ész. Mikor "túlléptem" a fájdalmon,a nagy szerelmem jött,és próbállt mindent megtenni,de addígra már késő volt. Nagyon,nagyon szerettem,és nagyon fájt,de nemte mondtam. Sőt egy kicsit a sors is közrejátszott,mert ha randit kért,akaratomon kívül sosem tudtam elmenni,mert sosem értem rá,vagy nem voltam otthon,vagy a munka stb. Ekkor rádöbbentem,hogy nem véletlen,hogy vége kellett szakadnia,és nem véletlen az sem,hogy egy ekkora szerelm talált rám,amí aztán fájdalmasan,de véget kellett érnie. Bevallom a mai napíg gondolok rá,és ő marad mindíg a nagy ő. Azóta (3 éve) férjhez mentem,született egy gyönyörű babánk,és a mai napíg nem bántam meg,hogy akkor folyamatosan nemet mondtam. A férjem nem cserélném el érte,pedíg nem volt akkora szerelem(részemről).
Próbálld meg úgy felfogni,hogy nagyon szép volt,és örülj neki,hogy neked megadatott. Mert sokan csak hiszik,hogy szerelmesek.Az iazi Őszinte szerelmek,kevés embernek adatnak meg.
Most már tudom,hogy lehet,hogy egy darabíg nagyon boldog lettem volna vele,de nem örökre,mert igazából teljesen más volt a felfogásunk,az életszemléletünk. Ezek akkora problémák egy házzaságban,amiket egy életen át nem tud az ember elnézni,elviselni,és válás lett volna a vége.
A férjemmel,ez teljesen más. Teljes értékü felek vagyunk,a gondolkodásunk egyforma,az életről ugyan az az elkébzelésünk. Persze ez sem garancia az örök házzaságra,de több az esély,mint az exel.Szeretem a férjem,és nagyon tisztelem! Vele az élet,(ha más formában is) de BOLDOGSÁG,és et a legfontosabb!
A vég mindíg valami új kezdete!

Citromka

Nagyon kedves és elgondolkodtató, amit írtatok!
Én nem folytatnám Vele semmiképpen, hiszen valami nagyon elromlott. Csak szeretném enyhíteni a fájdalmamat, szeretnék gyorsan túllépni ezen az egészen, de nem nagyon sikerül! Vegyek egy kutyát?

Anikó!

Az nem jó, mert akkor tudni fogod, hogy miatta vetted.
Inkább élvezd az életet. Vegyél magadnak valami szépet, menj fodrászhoz, kozmetikushoz, moziba vagy csináld azt, amihez kedved van.
Drukkolunk.

Kedves Anikó!

Sokkal többet én sem tudok mondani, mint a többiek. Mielőtt a páromat megismertem volt egy 4,5 éves kapcsolatom, ahol én voltam a "szerelmesebb". Azóta tudom, hogy nem volt igazi szerelem, csak ragaszkodás. Én hagytam el, mert annyira megváltozott velem kapcsolatban, hogy lassan eljutottam az utálatig. Utána éltem az életem, sok pasi próbálkozott, de mindegyikkel közöltem, hogy barátság, vagy mehetnek. Aki elfogadta, azzal elmászkáltunk erre-arra, sokat mentem a munkatársaimmal, barátaimmal is. Egyszerűen jól éreztem magam. Én is csak ezt tudom mondani, mint linato és citromka. Csináld amit szeretnél. És amikor nem várod, akkor jön el, aki igazán neked van kitalálva, ezt hidd el! Velem is így volt, pedig már kezdtem berendezkedni arra, hogy inkább egyedül éljek majd.

Most pedig van egy nagyon rendes férjem, akivel nagyon harmonikus a kapcsolatunk és van egy tündéri 3 hónapos kisfiúnk.

Szorítok neked, hogy megtaláld a párod! Sok szerencsét!
zit

Anikó!
Ne kutyát,hanem kutaharapást szőrével
A szakítás után,én aztán kiéltem magam rendesen!
Buli,buli hátán,randi,randi hátán(nem bújtam velük ágyba,azért hogy enyhítsem a magányt,és fájdalmat)szórakozz! Élvezd,hogy újra szabad vagy,és azt csinálsz,amit csak akarsz. Ott,és azzal akivel csak akarsz!
Mondom,minden roszban van valami jó
Nekem szerencsém volt,mert nagyon jó baráti társoságom van,akik elterelték a figyelmem Szinte mondhatom,hogy náluk laktam,amíg nem jött a férjem. Visszagondolva,még jó is volt,hogy vége lett Ismered Auth Csilla "Ma végre jól vagyok és pont" című számát? Imádtam !
Meg az egész 2. albumát,a "költözést" stb.
Érdemes meghalgatni,mintha az ember magára ismerne benne! Ne ülj otthon,ez a legfontosabb,és ne "nyalogasd" a sebeid,ne sajnálld magad,sajnállja majd ő,hogy ekkora balek volt,és ott hagyott egy ilyen nőt!
Mutasd meg neki,hogy nélküle is van élet,és nem is akármilyen!
Aztán beszámolót kérünk!
Puszi
Citromka

Bocs a gépelési hibákért,na meg a helyesírási hibákért(salynos nagyon rossz tudom)
Citromka

Kedves Anikó!

Többé-kevésbé egyett értek az elöttem szólókkal, csak annyit tennék még hozzá, hogy szerintem nem kéne azonnal beleugrani a buliba. Azt gondolom, hogy nem árt ha az ember "elgyászolja" a kapcsolatot és helyére teszi azt. Nem kell mindjárt "csakazértis" dolgokat csinálni. Viszont szerintem lehet sírni, sopánkodni a barátnőknek. Fura is lenne, ha csak úgy sikerülne talpraállni. Akkor nem is ért semmit az egész, nem?
Kedves Anikó, lehet, hogy marhaságot írtam,de nekem úgy tűnik ma már ciki gyászolni azt ami elmúlt, holott szerintem az egészséges léleknek szüksége van erre is.
Drukkolok neked :
Bellana

Szerintem minden szakítást "meggyászolunk", csak ugye kinek meddig tart. A kutyát egyébként csak viccnek szántam! Tudom, hogy ki kellene mozdulnom, eljárni moziba, barátnőkkel stb., de még képtelen vagyok rá! Nekem volt már őelőtte is két hosszabb kapcsolatom (egy két és fél éves és egy három éves kapcs.), de még soha senkit nem szerettem úgy, mint őt. Én négy és fél év után ugyanúgy szerettem (szeretem) őt, mint az első pár hétben! Úgy látszott, hogy ő is így érez. Hát ennyire nem ismerjük egymást mi, emberek, még együttélve sem!

Drága Anikó!

Biztos nagyon rossz most még neked! Viszont ez a fránya élet már csak olyan, hogy egyszer csak ez is elmúlik és lehet, hogy visszanézve már talán magad sem fogod érteni mi a fenét ettél rajta...
Nem baj, ha nem tudsz rögtön mozizni,stb. Hagyj időt magadnak, nem kell sietni. Az sem rossz ötlet ha a barátnők mennek fel hozzád egy görbe estére. Nem értem viszont, hogy ha így szeretitek egymást akkor mi a csuda miatt nem vagytok együtt?! Miért akar a pasi szünetet? És ha tényleg csak szünetet akar? Leültetek már megbeszélni, hogy mi történt, mi a baj???????
Hátha nem reménytelen az ügy. Lehet, hogy hülyeség, de ha tényleg csak valami banális dolog miatt van mosoly szünet akkor a nagy szerelmek megérnek egy kis harcot, vagy nem???

Szorítok, hogy jobban legyél, kitartás:
Bellana

Anikó!
Tényleg nem szégyen sírni. Nemtagadom sírtam én is. Igaz,én csak azért is, csináltam dolgokat,de nekem kifejezetten jólesett,és a mai napig nem bántam meg,amit tettem. Sírd ki magad,mert az "megkönnyít". De ha ezen túl vagy,akkor menj,és szórakozz! Szerintem. De mindenki más kinek ez,kinek az esik jól,amit csinál.
Most válogathatsz,a tanácsok között,aztán úgyis úgy teszel,ahogy neked jó. Ne add fel! Vannak kivételek,akiknek a káposzta felmelegítve a legjobb Hogy a nagy szerelmek megérnek-e egy kis harcot? Ha az ember lát egy kis reményt,és tényleg szeretné,akkor talán igen. Had sodorjanak az események,ússz,az árral,hátha magától megoldódik! Az ember belül érzi mit szeretne,akar. Figyeld az első gondolatod! Sokat segít!
Sok sikert
Citromka

Kedvesek vagytok, de éppen azért vagyok elkeseredve, mert tudom, hogy tényleg vége van. Szerintem egyszerűen kiszeretett belőlem, lehet, hogy neki már terhes volt az együttlét. Először biztos voltam benne, hogy jött valaki más, mert akkor "szoktak" a pasik csak úgy, minden előjel nélkül lelépni. De kiderült, hogy (még) nincs senki más. Ezért nem folytatnám most semmiképpen a kapcsolatot. Ha valaha is újrakezdenénk, az csak évek múlva lenne lehetséges, amikor újból belém szerethetne. De ebben nem reménykedem. Már majdnem három hét is eltelt, azóta nem jelentkezett.

Anikó, akkor nincs más hátra mint előre
Idővel jobb lesz hidd el,addig is drukkolunk, szia :
Bellana

Anikó!

Zorántól csak egyetlen egy számot szeretek és abban is annyi igazság van... Talán te is ismered, hiszen lassan klasszikussá válik

A szerelemnek múlnia kell,
Ha múlik akkor fájnia kell,
hogy érezd mennyit ért...

Sajnos tovább fejből nem tudom De abban biztos vagyok, hogy el fog múlni. Van aki nehezen teszi magát túl rajta és van aki könnyen. De lehet, hogy az utóbbiak csak a módját találták meg.
Mikor engem dobtak akkor általában elmentem bulizni, tobolni és a lehető legtöbb pasival flörtöltem, igyekeztem sikerélményeket gyűjteni. Persze 20 évesen ez könnyen ment, és nem is volt tudatos, inkább ösztönös, hogy attól még én nő vagyok és szép
Mára persze ez mind már nem igaz

puszi
sasha

Szia Sasha!
Ezt a Zorán-számot én is szeretem, azt hiszem, így van a folytatás:

...míg tart, míg él.

De most inkább nem hallgatok ilyeneket!
Bulizni még nincsen kedvem, inkább csendben szenvedek.
Mit jelent az, hogy mára ez mind már nem igaz? Nem vagy nő? (Csak viccelek! Legalább ennyire van kedvem!)

Sziasztok!
Bár ahogy elnézem régen jártatok erre, azért megpróbálkozom.
Én is most szakítottam a barátommal, aki nekem az első, és nagy szerelmem volt. Azaz most is az lenne, ha nem fajult volna odáig a kapcsolatunk, hogy szakítsunk. Most 25 éves vagyok, és nagyon felszarvazott. 15 évesen ismertem meg a barátomat, akkor 2,5 évig voltunk együtt, aztán szakítottam vele, mert úgy éreztem nem szeret igazán. Én utána összejöttem egy másik fiúval akivel 3 évig voltunk együtt. Már volt eljegyzés, és az esküvőt terveztük nagy bőszen, mikor az exem ismét megjelent, hogy nagyon szeret, nem tud kiverni a fejéből, és már benőtt a feje lágya. Elkezdtünk hát találkozgatni, és a régi érzés újra lángolni kezdett bennem, így felbontottam a jegyességem, és összejöttem a nagy Ő-vel. Nagyon boldog voltam, minden olyan szépen ment, 1,5 évig. Amikor egy nőgyógyászati probléma miatt megromlott a szexuális életünk. Urasága nem bírta ki, és összejött egy kolléganőjével, és össze-vissza hancúrozott vele, miközben velem élt együtt. Én akárhányszor rájöttem, szakítottam vele, mire ő mindig eljátszotta, hogy szakított vele, és csak én vagyok neki, így mindig újra összejöttünk - ez ment egy évig, akkor mondtam neki, hogy ez így nem mehet tovább. Tudom,hogy szeret, és én is szeretem, és mindketten tudjuk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni, találjunk ki vmi megoldást: elkezdtünk szexuálpszicholóushoz járni, ahol Ő is megjelent, és elmondta, hogy mennyire szeret engem, és mennyire akar változtatni!!! Aha, ezzel etetett két hónapig, mikor ismét rájöttem, hogy munkaidőn kívül is tartják a kapcsolatot. Ekkor kitalálta, hogy legyen szünet, és mindent rendbe hoz. Az utolsó találkozásunkkor ismét hazudott, és én otthagytam faképnél. A baj azt hiszem igazából bennem volt, hogy hagytam, hogy ezt tegye velem, ilyen hosszú ideig, de sajnos nem voltam elég bátor, elég erős ahhoz, hogy változtassak. Most hogy már orvoshoz járok, nagyobb az önbizalmam, és úgy érzem, hogy végig tudom csinálni. De nagyon nehéz! nagyon sokat hiányzik, és még mindig szeretem,a tettei ellenére. Anikóval hasonló cipőben járok, nem tudom mivel tudnám elterelni a gondolataimat. Csak két dolog segít: olvasás, sport. E kettő alatt nem gondolok rá, egyébként mindig.
Sajnos baráti társaságom se nagyon van, teljesen a kapcsolatomnak éltem. Most úgy döntöttem, hogy teljesen átformázom magam, kívül-belül. Dögös akarok lenni, és egy határozott, öntudatos, magabiztos csaj akarok lenni, had egye a penész!!!
Ha van valami ötletetek, hol tudnék barátokat szerezni, ismerkedni (nem szeretnék még egyelőre kapcsolatot, csak barátokat, ismerősöket), vagy az átformázásomhoz lenne ötletetek, akkor azt szívesen venném.

Köszönöm, sziasztok!

Szia Anita!

Leveledből túlárd a csalódottság.
De az is kitűnik, hogy értelmes, felvilágosult fiatal nő vagy. Szerintem is tedd túl magad a csalódottságodon, legyél vagány, járj társaságba, felejtsél, ha szükségét érzed vátoztass a külsődön, szerezz be egy két divatos új cuccot, vágasd le a hajad vagányosan jó rövidre, meg ilyesmi. Én drukkolok neked.

Üdv. Gábor