Szia Anikó!
Egy kapcsolat,ha végeszakad,nagyon fáj! Tudom életem nagy szerelme engem is elhagyott,pedíg szerelmes volt belém,okot pedíg nem adott rá.
Sokat sírtam,aztán elkezdtem "átértékelni" a dolgokat. Sokat tanultam a kapcsolatból,és a köv. kapcsolatomat,már teljesen más szemmel néztem. A rózsaszín felhőt,háttérbe szorította a józan ész. Mikor "túlléptem" a fájdalmon,a nagy szerelmem jött,és próbállt mindent megtenni,de addígra már késő volt. Nagyon,nagyon szerettem,és nagyon fájt,de nemte mondtam. Sőt egy kicsit a sors is közrejátszott,mert ha randit kért,akaratomon kívül sosem tudtam elmenni,mert sosem értem rá,vagy nem voltam otthon,vagy a munka stb. Ekkor rádöbbentem,hogy nem véletlen,hogy vége kellett szakadnia,és nem véletlen az sem,hogy egy ekkora szerelm talált rám,amí aztán fájdalmasan,de véget kellett érnie. Bevallom a mai napíg gondolok rá,és ő marad mindíg a nagy ő. Azóta (3 éve) férjhez mentem,született egy gyönyörű babánk,és a mai napíg nem bántam meg,hogy akkor folyamatosan nemet mondtam. A férjem nem cserélném el érte,pedíg nem volt akkora szerelem(részemről).
Próbálld meg úgy felfogni,hogy nagyon szép volt,és örülj neki,hogy neked megadatott. Mert sokan csak hiszik,hogy szerelmesek.Az iazi Őszinte szerelmek,kevés embernek adatnak meg.
Most már tudom,hogy lehet,hogy egy darabíg nagyon boldog lettem volna vele,de nem örökre,mert igazából teljesen más volt a felfogásunk,az életszemléletünk. Ezek akkora problémák egy házzaságban,amiket egy életen át nem tud az ember elnézni,elviselni,és válás lett volna a vége.
A férjemmel,ez teljesen más. Teljes értékü felek vagyunk,a gondolkodásunk egyforma,az életről ugyan az az elkébzelésünk. Persze ez sem garancia az örök házzaságra,de több az esély,mint az exel.Szeretem a férjem,és nagyon tisztelem! Vele az élet,(ha más formában is) de BOLDOGSÁG,és et a legfontosabb!
A vég mindíg valami új kezdete!
Citromka