"No és akkor a részletes szülésstory kicsit naturalista, ténymegállapító szemléletben:
Mint tudjátok, 11.03-án nagyon felhúztam magam, sikerült 2 db órát aludnom az éjjel.
4-én 9 re mentünk vizsgálatra. Feltettek CTG-re, ami elég beszűkült volt, mert aludt a baba, aztán CTG fekve semmi javulás. Ébresztgetés semmi. Jött egy ügyes szülésznő, felkeltette: CTG: ok. Dokinéni megjött, kért egy flowmetriát, arra vártunk pár évet, kiderült, hogy minden ok, a keringés rendben. Aztán megbeszéltük, hogy mikor jövök legközelebb, és már mentünk volna haza, de kértem, hogy vizsgáljon meg (nem azért, mert mazochista vagyok, csak kivi voltam, h nyíltam e tovább). Eredmény: maradt uannyi: bő 2 ujjnyi. Felöltözés, indulás haza
de HOPP, valami folyik (12:10). No de mi? Várjuk negyed órát, hogy kiderüljön, hogy mi az. Mindenesetre elég gyanús. Kiderült: tiszta magzatvíz. NEW CTG a változatosság kedvéért.
Utána feltettek a nőgyógyászatra pihenni (14:00). Ott elvoltam, beszélgettem a szobatársammal, de 14:30-tól beindultak a fájások (csak lent menstruációs görcs szerű, köldök fölött és hátul egyáltalán nem), így behívtam a páromat a folyosóról.
17:00 NEW CTG a szülőszobán. Azt mondták, hogy ez a fájás még semmi, akkor jöjjek, ha mindenhol fáj. Addig szíveskedjek feküdni, mert fáradt leszek, sokáig fog még tartani.
18:00 Fájásoktól fetrengek a nőgyógyon az ágyon, és azon filózom, hogy ha ez még semmi, akkor mi lesz a valami és hogy fogom kibírni??? Ekkor már beindultak a derékfájások is, de köldök fölött még csak nem is keményedett. Fekve nem bírom: állok és járkálok.
18:30 A párom lemegy a szülőszobára pót innivalóért (otthagytunk mindent) és megkérdeztetem, hogy nem e lehetne e hogy ez már mégiscsak valami. Válasz: azonnal menjek le!!!
Persze NEW CTG. Ügyidoki megvizsgál: bő 3 ujj, méhszáj papírvékony: szülünk!
Szülésznéni beönteni óhajt, mondom neki, hogy most voltam egy helyen fent a nőgyógyon, de nagyon akarta
) Semmit se ért, de nem érdekes, volt nagyobb bajom is akkor. Beöntés után a mosdóban fordítva indultak el a folyamatok: egy kis hányás tudtam, hogy bárki bármit mond, ez már aaaaaz!
Irány a szülőszoba tekintettel arra, hogy nem volt több szülés á la alternatíve
Ott a dobogó, a kötél kipróbáltam, nem az igazi. Kérem a szülésznőt, h javasoljon vmit erre: nekem kell tudni. Jó, akkor legyen labda. Labdára ülni, ráborulni az ágyra, a kezemet becsúsztatni egy összehajtogatott lepedő alá (ezt ne kérdezzétek miért, de kellett) + kispapi derékmasszázs + helyes levegővétel. Így kibírható. Ha jól hallottam azt beszélték, hogy kb. egy óra, jó ha ideér a dokinénim.
20:15 körül megérkezett a dokinénim, megvizsgált: 4 ujjnyi, méhszáj szinte tökély: szülünk.
Bekötötték az antibiotikumot (korábbi fertőzés miatt biztos ami biztos alapon féltem a branültől, mert korábbi térdműtétemnél nagyon fájt, de most ok volt).
Kitolás: egy ideig jött le, de utána nem akart: túl nagy. Javasolták, hogy álljak fel, vagy menjek vissza a labdára, de levegőt venni is alig volt erőm. Oldalra fordulásra még rá tudtak venni: így helyezkedhet a feje. Egyik oldal, majd másik hááááát nem alakult sokat. Asszem ekkor kaptam oxytocint, mert a fájások ugyan erősek voltak, de a tolófájás az nem nagyon de mindenesetre nem voltak túl gyakoriak, volt időm pihenni közben. Álljak fel, javasolták, használjam a gravitációt. Ok, erős vagyok! Felálltam, tolófájásnál leguggoltam, mint a természetben, csodálatos volt! Csakhogy elég nehéz volt tartani magam, így vissza a labdára. Ott nyomás. Ez tényleg isteni volt, itt értettem meg, hogy miről van szó! Éreztem, ahogy a picikém bent egyre lejjebb és lejjebb halad és biztattam, hogy milyen ügyes, hogy együtt megcsináljuk!
Úgy gondolták, elég, vissza az ágyra, mindjárt meglesz. Valóban sokat segített a gravitáció. Szülésznő és dokinénim 2 oldalról fogták a lábamat: nyomás. Nagyon igényeltem, hogy ott legyenek mellettem. Annyira érdekes módosult tudatállapotban voltam: mindenre totál emlékszem, mindent teljesen értettem, de mégis MÁS. Közben véglegessé vált, hogy gátmetszés lesz, mert méretei meghaladják kapacitásomat. Mindjárt kint a feje no ez a végső érzés azért nem semmi, és ebben az állapotban meg kellett várni a következő fájást (22:09)
És egy nyomásra kiszáguldott belőlem (22:11). 1x rajta volt a nyakán a köldökzsinór (nem csináltak belőle ügyet, letekerték és kész). Egyből odatették a hasamra, nagyon puha volt és gyönyörű! Sírt, ordított! Én meg mindenfélét mondtam neki, hogy mennyire szeretem! Kispapi is sírt. Kérdezték, hogy ugyan mi a neve. Miért, megmondták már, hogy fiú vagy lány? (no, látjátok, ennyire érdekelt) Ja, hát lány. Akkor Hanna.
No és akkor én, a modern világ asszonya ugrasztottam kispapimat, hogy fényképezzen, ott, akkor a szülőágyon 
Pár perc után elvitték megmérni én még nem akartam , de győztek az ész érvek, hogy meg fog fázni. Lemérték: 3490g és 56 cm. Bebugyolálták, adtak rá kissapit, odaadták apukájának, aki nagyon édesen beszélgetett vele.
Engem persze zaklattak, hogy akkor most nyomjak, mert jön a lepény, de az már korántsem volt olyan érdekes. Mondtam, hogy hagyjanak már, majd később  De szerencsére levált az magától és ki is jött ügyesen + szülésznéni segítette. Utána dokinénim szépen összevarrt, állapotba hoztak és jöhetett a kb. 2 órás együttlét. Félhomályban, csak a folyosóról jött be fény + volt vmi éjszakai fény szerűség. Szopiztunk és nagyon boldogok voltunk!
Összességében nagyon csodálatos volt mind a 9 hónap, amikor vártuk, mind a szülés, amikor a világra segítettük és remélem, ugyanilyen lesz majd az élete is!"
másolat a friss kismamikból
Ann