Zöldi: én nem azért nem veszek semmit a 12. hét végéig, mert félek, hogy rajtam marad.
Csupán tudom, hogy beleőrülnék, ha addig bármi történne a picurral, nekem meg ott lennének a kis ruhácskák, cipőcskék, stb. Meg legfőképp babonából. Azzal vigasztalom magam, hogy ha ügyi leszek és kibírom addig, akkor majd ez lesz a jutalmam.
Tudom, hülyén hangzik...
Ja, és igen, tény, hogy az a lényeg, hogy kint legyen valahogy a bébi, csak nekem akkor is rossz érzés...de ez csak az én hülyeségem...
Vera: pfff, nem is gondoltam volna, hogy képesek ennyire rossz minőségű képet bárhol is kiadni a kezükből....hogy nem szégyenlik magukat!
[quote]E írta:nnek nagyon örülünk, de sajnos nem mindegyikünkre vonatkozik. Emiatt nem szabad elbagatelizálni a dolgokat. A lazaság tök jó, de itt a többség sajnos nem engedheti meg magának.
Egyet kell értsek veled, Zöldicoca. Tudom, én nem pofázhatok az első eksön-első gyerek helyzetemmel abból a szempontból, hogy mennyire gyorsan és hogyan jött össze a bébi, meg hogy eddig no problem (kopp-kopp-kopp).
Abban viszont van részem, hogy első gyerek, először vagyok kismami, így a para így is nagyon ott van, csak éppen más miatt. Így a lazaság kizárva...
Mindenki mást mond, mindenhonnan más infó érkezik, és tegyek igazságot...döntsem el, melyiket fogadom el és melyiket nem....
Persze, tudom én, hogy ez nem olyan mértékű és súlyú probléma, mint azoknál akiknél a teherbeesés vagy maga a terhesség problémás (még én sem tudhatom, mit hoz a jövő), nehogy félre értsen valaki, csak azt próbálom kinyögni, hogy nálam speckó a lazaságnak még csak híre-hamva sincs...a nődokimat is ezért cserélem le, mert nekem ő már "túl laza"...
Idoru: részben Veled is egyetértek, de nálunk pl. nem is én kímélem magam, hanem a férjem és a családom...És első terhesként baromira nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt, főleg, ha az ember már előtte is meglehetősen önbizalomhiányos és bizonytalan személyiség volt...