aida: a szülésről. Én azt látom, hogy iszonyúan fel kell rá készülni. Ez a kulcsa. Nem a kórházi tanfolyammal, az xart sem ér, inkább elijeszti az embert, a védőnős tanfolyam is kilőve.
Én kismamajógára jártam a 12. héttől, az elején tele voltam félelemmel de a végére sikerült olyan önbizalmat összeszednem, hogy a végén már alig vártam, hogy kipróbáljam azt amit ott megtanultam:)
A lényeg az, hogy egyrészt fel kell készülni fizikailag. Meg kell tanulni jó előre a légzést (döbbenetes milyen fájdalomcsillapító hatása van ha az ember jól megtanulja... én pl. a fájásokat úgy éltem túl, hogy tudtam, hogy még 2 jó hosszú kilégzés és vége... így nem a fájdalomra hanem a kilégzésre koncentráltam és ez hihetetlenül jó volt, nem fáradtam ki és elviselhetővé tette az egészet). Érdemes megtanulni az összes fájdalomcsökkentő dúla-praktikát. Ezt is megtanítják a jógán. Iszonyú sok van belőle és lehet, hogy az összes közül csak egy fog bejönni (nekem pl. se a labda se semmi más nem jött be, a kád meg kifejezetten kínzás volt, csak amikor kapaszkodtam és úgy "lógtam" a fájások közben az működött... az viszont tökéletesen). A lényeg az, hogy korán kell elkezdeni ezek begyakorlását különben semmi sem fog az eszedbe jutni... (na meg a férjet/segítőt is be kell ám tanítani hátha nem jut semmi az eszedbe és akkor ott a segítő aki adja a tippeket, miket lehet még kipróbálni, hogy csökkenjen a fájdalom).
Fontos, hogy csak olyan embert vigyél be magaddal a szülésre akiben szó szerint vakon megbízol, akiről tudod, hogy akkor se pánikol be ha látja, hogy neked fáj, akinél tudod, hogy bármi is történik megvéd téged. Ez lehet a férj de van, hogy a férj inkább zavar így érdemes átgondolni/átbeszélni a témát (sajnos hallottam olyanról, hogy valakinek olyan hisztis lett közben a férje, hogy csak zavart és hátráltatta a dolgokat...). Szóval ha a férj húzodozik akkor inkább be se menjen, ha viszont bemegy akkor legyen TELJESEN képben (tudja mi a teendője ha ez van, ha az van, legyen fix feladata - pl. figyeljen arra, hogy néha igyál, ő adagolja a homeós bogyókat, ő beszéljen az orvossal, ha császár lesz akkor ő várja a babát a mátő előtt és ő maradjon vele folyamatosan stb. A lényeg, hogy pontosan tudja mi lesz a feladata - ez megnyugtatja -hiszen ő a férfi akinek kézben kell tartania a szálakat - és ez téged is megnyugtat:)
Lelki felkészülés: tudni kell, hogy zajlik a szülés. Szerintem TILOS filmeket végignézni a szülésről. Az más szülése, a Tiéd az tök más lesz, máshogy éled meg. Azt kell tudni, milyen lelkiállapotban leszel közben, hogy milyen szakaszai vannak -pl. amikor a legborzasztóbb... na akkor már ott a vége, akkor már lehet kezdeni örülni, hogy mindjárt vége:) A férjet is fel kell készíteni, hogy lehet, hogy zavarni fog téged és olyankor jobb ha visszavonul stb. Ha ezekkel tisztában van az ember akkor nem ijed meg attól, hogy milyen érzései/félelmei vannak szülés közben. Én egyébként a mai napig nem tudom, hány perces fájásiam voltak, mennyire tágultam atb. Nem is érdekelt, csak sodródtam az árral... aztán amikor a doki szólt, hogy de azért szóljak, ha érzem, hogy kakilni kell akkor koppant le, hogy bocsi, már néhány perce azt érzem... és akkor derült ki számomra, hogy hoppá, néhány perc és vége:)
Nekem rentgeteget jelentett, hogy volt egy szülési tervem. Ez nem az a "hivatalos" papír volt amit a dúlák nyomatnak (ld. ők még alá is íratnák a dokival), hanem annak egy lightos verziója... leírtam egy listát és azt szépen pontról pontra átbeszéltem az orvosommal valamikor a 3. trimeszterben. Olyanokat tisztáztunk, hogy burokrepesztés csak az ucsó pillanatban, hogy ha vágni kell előtte engedélyt kér tőlem és még azt is megbeszéltük, hogy melyik irányból vág, megbeszéltük, hogy oxitocin stb. csak a végső esetben és az összes beavatkozás előtt szól stb. stb. Szóval én biztos voltam benne, hogy nem fog olyan dolog történni amiről én nem tudok - a nem kötelező dolgok előtt pedig külön engedélyt kér. Ez működött is, az összes vizsgálattal stb. várt addig amíg én azt nem mondtam, hogy OK, most megvizsgálhat.
A másik amire lelkileg fel kell készülni, hogy senki sem tudhatja, milyen hatással lesz rá a szülés. Én pl. végig teljesen magamnál voltam, nem volt az az "elszállt" feeling mint amiről sokan beszélnek, pontosan tudtam mikor mi történik és így mindig szólni tudtam ha valami nem tetszett stb. Van viszont aki tényleg "transzba" esik (fú de jó lehet:)))) és olyankor kell a segítő aki teljes mértékben csak azért van ott, hogy kiálljon mellette és csakis és kizárólag az ő (és a baba) érdekeit figyelje.
Az is fontos, hogy az ember beszélje át a dokival mi van akkor ha véletlenül császár lesz. Csak, hogy tudja az ember. Ne legyen császár de ha mégis az akkor arra is legyen forgatókönyv (ld. legalább arra, hogy a férj megkapja a babát, mikor teszik majd mellre, egyéb igények császár esetén pl. a fájdalomcsillapítással kapcsolatban)
Szóval én a felkészülést nagyon fontos dolognak tartom. Szerencsére elég hosszú a terhesség így tényleg rá lehet készülni a szülésre:)
Úgyhogy no para
))))))
(megjegyzem én most 2. babánál jobban parázok mint az elsőnél... mert tudom, milyen egy könnyű és gyors szülés és azt is tudom, hogy ebbe mennyire bele tud kavarni egy orvos ha rossz napja van... de szerencsére a régi dokim most is elvállalt így talán most is rendben mennek majd a dolgok...)