Sziasztok!
Mindenkinek köszi a szép fotókat! Gyönyörű gyermekek!
És a május kosár is nagyon szép! Bévi Tök jó, hogy kapsz ilyet, de például nekem fogalmam sincs, hogy mi az!
Erika,
ha kb. egyforma erősségű, akkor az már jó, csak arra gondoltam, hogy esetleg haloványka volt csak a 2. csík...
Ági,
csatlakozom a sírós anyukák köréhez. Tuti én vezetek!
Tegnap este elmondtuk a gyerkőcöknek a legkisebb tesót. A kicsi szerintem nem érti még miről beszélek, de ez várható volt (ma már talán kapisgálta, mert megpaskolta a hasam, hogy jó nagy
aztán megint elmondtam neki hogy miért) a nagyobbik viszont elkezdett tervezgetni, hogy akkor ki kell neki találni valami nevet, és hogy hogyan fog anya odaülni az asztalhoz ha még nagyobb lesz a hasa, és hogy hogyan fog anya bírni egy vadóc fiúval, egy vadóc lánnyal és egy kis csecsemővel. Fogalmam sincs honnan szed ilyeneket, tőlem tuti nem hall semmit, csak nektek írok ilyeneket itt a neten, ő meg még nem tud olvasni.
Nem is ezzel volt gond, hanem anyámmal. Ma délben elmondtuk, persze úgy izgultam, mintha vizsgáztam volna. Hát annál sokkal rosszabb lett.... Amiket én a fejemhez kaptam, nem kívánom senkinek, talán le sem kéne írni. Persze gondoltam, hogy örülni nem fog, és azokat mondta amire számítottam, csak hát igazából hallani sokkal keményebb volt, mint elképzelni. Bőgtem egy nagyot, mert egy idő után már válaszolgatni se tudtam, párom próbálta tartani a frontot, meg szerencsére még egy vendég is volt (nagyon közeli barát), aki meg visszafogta anyámat úgy szolidan jelezve, hogy ez itt most az öröm ideje! Aztán délután már jobb volt kicsit, mert belátta, hogy úgysem változtathat a dolgon, és akkor jobb örülni, meg hát mégiscsak a kislánya vagyok, talán mégsem kellene bántania, talán megbánta az egészet. A lényeg, hogy túlvagyunk rajta, és nem jutottunk el addig, hogy "vetessem el". És így ma már csak létráztam meg sokat guggoltam, de nem nekem kellett a nehéz cuccokat lecipelnem a pincébe!
Jóéjt mindenkinek!