Sziasztok!
Pénteken délután mentem magánrendelésre, amin a doki sokáig nézegette ultrahangon a dolgokat, végül kijelentette, hogy erős a gyanúja, hogy méhen kívüli terhes vagyok. Ennek függvényében 3 eljárási mód közül választhatok:
1. nem csinálunk semmit, megfigyelünk, hátha felszívódik - vesznek vért, abban nézik a hcg hormont, ha csökken, akkor az nekem jó.
2. gyógyszeres - kemoterápiás injekció, ami vagy segít, vagy nem segít, de meg lehet próbálni - ha nem segít, akkor műtét, és akkor kiveszik a petevezeteőt.
3. műtét, petevezető kivétel...
Azonnal kórházba kell mennem, mert ez lehet életveszélyes is... Köpni nyelni nem tudtam a rámzúdított információk miatt. Én ugyan nem akartam bemenni a kórházba, de a párom és a családom hajthatatlan volt - ha életveszély, akkor az bizony nem tréfa.
Bementünk a kórházba, ahol egy fiatal doki megvizsgált, megnézte uh-n ő is, hogy mi a helyzet, és megnyugtatott, hogy nem vagyok méhen kívüli terhes, ez egy elhalt terhesség. Este már ne egyek, ne igyak, mert regel megműtenek - küretet csinálnak - annak amikor meglesznek az eredményei, akkor az igazolni fogja, hogy valóban méhen kívüli vagy méhen belüli volt a terhesség. Egy baj volt az elméletével, hogy a terhességi teszt még mindig pozitív volt. Később megtudtuk, hogy ez a doki fiatal kora ellenére a legjobb uh-s a kórházban. aki Londnba jár konzultációkra...bízni kezdtünk.
Reggel is azt mondták, hogy műtét lesz, sőt, egész nap azt mondták az orvosok és a nővérek, hogy jön a dokim, műtét lesz. De nem jött (24 órája nem ettem), sőt a telefonja is ki volt kapcslva. Délután fél 4kor értem el, mire azt mondta, hogy egyáltalán nem akart megműteni, hétfőn találkozunk. Egyek nyugodtan...Kössssssz.
Hétfőig jól voltam. Jött a doki, megvizsgált, azt mondta valóban erős a gyanúja, hogy ez méhen kívüli terhesség. Ne egyek, ne igyak, megműt. Küretet csinál. Nem ettem, nem ittam onnantól kezdve. 2 körül jött a műtősfiú, hogy készüljek, én leszek a következő. Szóltam neki, hogy nem telt le a 6 óra (míg nem lehet enni-inni). Ezt megmondta a dokinak, aki visszaüzent, hogy 4-5 körül műt majd meg, akkor már jó lesz az idő. Addig megint nem ettem, nem ittam. Fél 6 körül jött a doki, hogy egyáltalán nem akar megműteni - én erőltetem ezt a műtétet. Mondtam, hogy ez röhejes, hiszen én nem vagyok a magam orvosa, én kétségbe vagyok esve, és oda megyek, ahova a nővérek, a műtősfiúk vagy az orvosom mondják... Újra elmondta a 3 lehetőséget nekem, de közben (valahogy) kiegészült a dolog azzal, hogy ő még mindig 6 hetesnek mmondott, miközben ha rendesen fogant a baba, már 8 hetes múltam, hogy a kemo-s gyógyszer csak 6-8 hetes terheeknél segíthet, de a petevezető akor is roncsolódik, azaz átjárhatatlan lesz, és ha van rajta vagy keletkezik lyuk, akkor újra lehetek méhen kívüli terhes...szóval ezért a műtétet választottuk.
Arra előkészítettek rendesen, nagyon féltem tőle. A párom végig bent volt velem reggeltől egészen estig, amíg maradhatott. Rengeteget segített nekem ezzel - egyáltalán nem teher volt, hanem NAGY segítség, de komolyan. MINDENT megtett értem, ha fájt, azonnal szólt a nővéreknek, hogy kér fájdalomcsilapítót...stb.
A dokim be se nézett hozzám, pedig üzentük neki, hogy várjuk, hogy tudjuk mi történt a műtét alatt.
Másnap, amikor először keltem fel, akkor csíptem el a folyosón, de olyan gyenge voltam, hogy mondtam neki, ne haragudjon, de muszáj leülnöm egy kicsit - nem jött utánam, nem mondott semmit, többet nem láttuk.
Pénteken jött csak be megnézni, meg a csövet, ami bennem volt iszedni. Nem volt nála pecsét, ezért receptet nem tudott írni. Kedden kell mennem hozzá magánrendelésre kiszedni a varratokat - állítólag nem kell rá várnom, két beteg közt is bemehetek hozzá. Ez röhej lesz. Minden rendelést 2, azaz kettő órás késéssel kezd. Melyik nő nem lesz ezen felháborodva???
Nos, így jártam. A műtéti borzalmakat kihagytam, de egyébként jól vagyok - rohamosan javulok mióta kikerültem a kórházból. Maga a kórház elég "szimpatikus", a nővérek nagyon nagyon kedvesek és segítőkészek, rengeteg a jó doki is... az enyém is jó, hálás lehetek neki, csak emberileg kevés volt. A kórház hibája, hogy a szobában lévő wc iszonyúan alacsonyan van, ahova műtét után nem lehet leülni. Kinti wc (folyosón) pedig csak egy van. Beöntéses időszakban nem illik pisilni menni
Szóval jó itthon.
A másik negatív oldal, hogy a kórtermek tele vannak abortuszos tizenévesekkel. Volt olyan, aki 17 éves vlt, ajnározta anya, fiúja, a fiú csládja...haldkolt is rendesen a csaj. Ahogy család nem volt, barátnővel vígan nevetgélt, aki szintén abban a szobában abortuszra várt. Ő elmúlhatott 18, mert a szülei nem is tudtak a dologról - kollégista Pesten a csaj. Szóval lélekben nagyon rossz, hogy míg te küzdesz ennyi évig azért, hogy legyen babád, végre terhes leszel, de így jársz, és közben ott vannak a tizenévesek, akiknek semmi bajuk jó helyen van a baba, de nem kell nekik, az esetből meg csa azt vonják le tanulságként, hogy 1 nap alatt túl vannak a dolgon... Tisztelet? a kivételnek.
Az orvos szerint akár 2 hónap múlva terhes lehetek. Ami hátrány, hogy ezentúl csak 2 havonta lesz esélyünk rá.
Így jártam. Remélem nem untattam senkit.
Babszi