No, talán most!
Fogadjátok sok szeretettel
Édesanyának
Ki életet kap, anyát is kap vele.
Szívünk első dobbanása az Ő érdeme.
Parányi életünk óvja remegve félti,
apró kis elménk még csak meg sem érti.
Mennyi küzdelem lemondás az áruk
mit vállal értünk és mennyit hibázunk.
Anya éhes vagyok, anya fáj nagyon
míg gondunkat űzi szívén sok fájdalom.
Sosem fárad el,ha értünk kell tenni,
ha éjjel álmából hozzánk kell felkelni.
Az első lépésünknél hogy csillog a szeme
az első szavunk lelke üzenete.
Anya szeretném, anya kérek...
anya sötét van és a sötétben félék
s Ő vigyáz, vigasztal, őrzi álmunk,
miközben mi tündérhonban járunk.
Ő a való életben ölre megy a sorssal
megküzd tengernyi sok gonddal.
Reggel nem kérdjük miért vagy fáradt,
miért gyűrött, nedves az ágyad?
Bár láz emészti törékeny testét
mégis velünk tölti vidáman az estét.
Büszkén nézi,hogy fogy az estebéd
háta mögé rejti két megtört tenyerét.
Nem számolja éveit csak teszi csendben dolgát
naponta feldíszíti a szeretetoltárt.
Az oltár fő helyén gyermekei szíve
s mi mégsem vesszük soha semmibe.
Természetesnek hisszük a kapott áldozatot
tényleg csak ezért hozott világra magzatot?
Aztán felnövünk és megváltozik minden,
a mi gondjaink közt neki hely már nincsen.
Hagyjuk őrlődni lelki magányában
ne szóljon bele az unokák dolgába.
Ott már nem jó,nem ért hozzá mama,
másképp volt az régen nem lehet igaza.
Pedig hát az élet ezernyi gondjával
könnyebb megküzdeni a drága jó anyával.
Egész életben csak adott és adott,
mindig tudta mi kell és örült,hogy adhatott.
Könnye gyöngye hullt,ha látta bánatunk
Szíve összerándult mert tudta fáradunk.
Gyermekeit csak a jóra nevelte
mégsem volt soha a sors kegyeltje.
Kérjük a jó istent tartsa meg békében
szerettei között örök békességben.
Az év minden napján áldja meg az isten,
sokáig osztozzunk ilyen drága kincsen.