Hát én is nyugdíjasnak érzem magam,dehát mit csináljunk,ezzel jár!
Vigyázok,hogy ne erőltessem meg magam,mindent csak olyan csiga módjára csinálok!
Mindjárt áthúzom az ágyneműt,de azt is ülve fogom!
Képzeljétek,nem akartam ide leírni,de valakinek el kell mondanom mielőtt elfüstöl a fejem!
Szóval,helyzet a következő: Apának van egy rokona akit én 12 év alatt 1X láttam,párom kb. 5X,egészségügyis és neki nem lehetett babája!
teljessen bevan indulva,hogy nekünk lesz és mondta,hogy majd jön!
Gondoltam meglátogatja...............
Nem kapott szabit csak úgy,hogy júni 20-30-ig!!!!!!!!!!!
Én 21-re vagyok kiírva és 20-án jön,nem nálunk fog aludni,de úgy tervezi,hogy jön segíteni!!!!
10 napig!!!!!!!!!!!!!!!
Egy számomra idegen ember!
Szegény Apa sem tud mit tenni,meghát persze jöjjön,de könyörgöm hányan lesznek itt mikor hazajövök a kórházból!
Mi ezt úgy képzeltük el,hogy hármasban leszünk egy hetet!
Remélem még változik a helyzet,mert nem akarok senkit megbántani,de már most mindjárt sírva fakadok!
Ja! És még gondolom majd meg is mondja,hogy mit hogy kell mert ezt tanulta!
Ráadásul Anyu is akkor lesz szabin,nem miattam,hanem a másik unokájára vigyáz,de megfőz és segít ha kell!
És ő ANYU!!!!!!!!!!!!
Nem várok tőletek tanácsot meg semmit,egyszerűen csak jó volt kiírni magamból,bár már Anyuval megbeszéltük,de akkor is!!!