Sziasztok!
Már olyan hulla vagyok, hogy úgy döntöttem, jövök kicsit számítógépezni, rajtam már a pihenés sem segít!
Drága iskolámban ma 14 tanóra volt, szerintem nem épeszű az, aki ezt kitalálta. Reggel hétkor már az autóban ültem, és este negyed kilencre értem haza, a gyerekeket most altatja apa, de szerintem apa már alszik... (
)
"Sikerült" még egy kilót fogynom, így most 45 kiló vagyok, remélem tudja a szervezetem, hogy miért csinálja ezt... (nem is hányok, csak nem eszem sokat, hasam pedig nő ezerrel!
de mindenhol máshol vékonyodok...)
Márti,
a fiam 2 éves volt, mikor elmondtuk neki a kistesót, hát nem érdekelte a téma egyáltalán.
Még nagyon kicsi volt... Most más lesz, nemsokára elmondjuk nekik. Nem tervezem hogyan, majd lesz ahogy lesz. Szerintem nem kell ebből nagy ügyet csinálni, akkor ők sem fognak, és nem kell letörni, ha elsőre nem örülnek neki. El kell fogadni, hogy nekik sem lesz könnyű, és szerintem nem is lehet ezt felfogni először. Elég ha csak anyámra gondolok, hogy mit fog szólni.
Egy felnőttnek is nehéz ezt megemészteni. Szerintem valahogy így mondjuk el a gyerkőcöknek, valamelyik este, nyugiban (bár nálunk olyan nincs
) hogy "anya hasában van egy kisbaba, aki majd ha elmúlik a nyár és az ősz, na majd akkor fog kibújni" és esetleg megmutatunk egy ultrahangképet. És ennyi. De ahogy ismerem őket, úgyis kérdezni fognak, ha nem akkor, akkor másnap vagy harmadnap, csak győzzek válaszolni!
Én egy kérdéstől félek, hogy "és hogy ment oda be?" amit már a 2,5 éves fiam is feltett (engem zavarba hozva) de rögtön megválaszolta, hogy hát a nadrágzseben keresztül (a kisvakond-nadrágomon rámutatott a fenti mellényzsebre). Szerintem a lényeg: nem szabad "elvárni" tőlük, hogy örüljenek... (nálunk azzal lesz baj, hogy a fiam fiútesót akar, ezt már közölte velem, pedig mondtam neki még régebben, hogy anya hasában nincs baba, erre azt mondta, akkor legyen még egy negyedik is
, hogy a huginak is legyen hugija, és akkor mindenkinek lesz párja, pedig én soha nem beszéltem erről neki, hogy félek a 3 gyerektől, hogy valaki pár nélkül marad, most mi lesz ha kislány lesz??? na az én fiamnak ez lesz trauma, és még nem is tud semmiről)
Még egy: a Sehány éves kisleány c. könyvnél nincs jobb!!! Illetve talán mégis, Bartos Erikának is jó könyvei vannak (egyszerű rajzú sokatmondó képek, kevés szöveg, és nagyon aktuális, talán olyan is van, hogy a 3. gyereket várjuk)
Jaj, regényt írtam, bocsi!
Inkább lépek, jóéjt!