Sziasztok!
Tegnap este nekiültem, és írtam, írtam, írtam nektek, és mikor a végére értem az egész kitörlődött.
Elkeseredtem, meg bosszankodtam egy sort, de nem volt türelmem még egyszer begépelni mindazt, amit el szerettem volna mondani. Most viszont újult erővel vágok neki.
Szóval 2 hete pénteken voltam a dokimnál, ahol akkor valamiért nem működött a h. Uh, csak a hasi. Azzal nézett meg, és biztosított róla, hogy terhes vagyok, hogy lát a petezsákban petét, de életjelet a hasival nem talál, ezért visszahívott a múlt péntekre. A párom is eljött, hogy meg kell néznie a picikét neki is, hiába mondtam neki, hogy nem fog látni semmit.
Persze nagyon örültem neki, hogy ennyire érdekli, mert hallottm olyat is, aki egyszer sem megy el a párjával... Akkor a doki be sem hívta őt, először megnézett, és ha minden ok, akkor bejöhetett volna - de nem jöhetett. Akkor vázolta a doki, hogy valami nem stimmel. Vagy nagyon későn estem teherbe, és akkor nagyon picike a baba (viszont akkor hasival szerintem nem láthatta volna 1 hete, és a teszt sem biztos, hogy már kimutatta volna a babát...) és hallottam a kétkedést a hangjában. Vagy méhen kívüli terhes vagyok, amit az uh ugyan nem igazolt, és tapintásra sem érzett semmi rendellenest... vagy nem fejlődik a baba. A petezsák mind a két héten 18 mm volt, szóval én azt hiszem ebben lesz az igazság.
Akkor el voltam nagyon keseredve, és magam alá estem, a párom meg folyton kérdezgette, hogy hol az igazság, hogy két ennyire gyerekbolondnak nem sikerül semmi...
Most úgy érzem megnyugodtam. Ha a baba jönni akar, akkor jön. Ha nem akar jönni, nem jön. Ha menni akar, akkor meg el kell engednem. Azt nem tudom, hogy amikor arra kerül a sor, akkor hogyna fogom az egészet viselni. A bevatakozástól félek nagyon, és persze attól, hogy a szervezetem emlékezzen majd a terhességre, mert akkor hamar jöhet az új kis élet. Valami olyat is látott uh-n, hogy a bal oldalnál van valami folyadék, ami nem jó oda, de nem is sok. A m.nyálkahártya a terhességnek megfelelő, 17mm, és minden leletem jó, csak kicsit vashiányos vagyok.
Szóval a héten itthon kell lennem még, hátha valami történik velem - beindulhat a vetélés, vagy akármi. Legalábbis ezzel búcsúzott a doki, hogyha véreznék vagy görcsölnék, akkor irány a koinika, meg hívjam őt. Ja, és nem igazán tetszik neki, hogy nem vagyok rosszul, nincs feszülés a mellnél és a hasnál...
Ennyi a történet, ami így eszembe jutott.
Borcsa!
Én pesti vagyok. A 13. kerületben, a 10. emeleten nőttem fel gyerekoromban, ahol az iskola az ablakból látszódott, és szinte sehova nem kellett tömegközlekednem.
Aztán építkeztünk a 16. kerületben, csendes, kertvárosi részben. Egészen más, mint a belváros, bár gyerekként arra sem éreztem semmi panaszt. Szeretek itt élni. Szeretem, hogy messze lakom a nyüzsgéstől, de ha nagyon ritkán elkap az érzés, akkor nyüzsöghetek én is. Engem minden a 16. kerülethez köt már.
ŰHogy mire akarok kilyukadni? Hogy attól függ Pest melyik részét választjátok meg. Ha jól választotok, akkor szeretheted is akár. Ismertem olyanokat, akik vidékről fljöttek lakni Pestre, mert ahol éltek, ott nem volt munka. Nem tudták megszokni a rohanást, így visszaköltöztek oda, ahonnan jöttek, és vállalták a problmákat, amik elől menekültek. A kérdés igaz, hogy a férjed értékeli-e kellően a kompromisszumkésségedet. A másik az, hogy mivel az egészet nem akarod, és előre utálod, lesz-e annyi erőd, hogy ezt ne mondogasd majd neki, mert akkor újabb feszültségforrás lesz kettőtök között. Biztosan érted mire gondolok. Persze nem tudom hogyan oldd meg a problémát, hiszen nem vagyok benne, de annyit tanácsolhatok, hogy úgy válasszatok lakhelyet, hogy azt te is tudd majd szeretni...