Kiemelt témák

Sziasztok

Gyors leszek. Árpilis 3án kibújt végül Gréti, igazán szép és gyors szülés volt. Részletek majd, ha lesz egy kis időm, tegnap jöttünk haza, szokni kell....

Évuska,
Gratulálok!!!

Gratulálunk, Arizona, és Isten hozta Grétit!

És nagyon klassz, hogy Évuska is, te is ilyen hamar otthon vagytok!

Várom a sztorikat! És nagyon örülök!

Nagy-nagy gratula Júliához és Grétihez!!! Én is kíváncsian várom a beszámolókat.
Asszem akkor most én következem ?...

Jó volt többőtökkel találkozni tegnap!!! Ilyenkor mindig töltődöm

Annyi mindent szeretnék írni napok óta... Olyan jó, hogy drukkoltatok, meg hogy eszembe jutott, hogy megírom sms-ben Szilvinek.

Ez a gyerek elég jól sikerült. A fülén körben finom, de határozott pihék, magzatszőr, olyan, mint a kökörcsin a hajnali fényben. És néz a sötétben, komolyan, átszellemülten, kerek, sötétkék szemekkel.

Arizona! Nagyon sok szeretettel gondolok Rátok! Hol voltatok? Mi a nőgyógyászaton, de péntek reggel hazajöttünk.

Tegnap gondoltam egyet, és elmentem Sheila Kitzingert meghallgatni a Széchényi Könyvtárba Júliával. Már nagylány, éjfélkor múlt négy napos.
Voltatok? Csoda ez a nő.

Ina May-könyv:
Mamacsibe! Kösz, de akkor egyszerűbb Fringillával, Ember elhozza.
Fringilla! Kösz a könyvet, beküldted/-öd akkor? És légy szíves, írd meg priviben, hol, kit, mikor kereshetünk!

Mindjárt írok a szülésről!

Évuska, hol ültél?

Jó volt találkozni Veletek, Szilvi, Orsi, Saara, Esztercica!

Aki volt Sheila előadásain, írjon róluk!!!


Évus, nagy vagány vagy a négynapos lányoddal! Gratulálok!

Arizona! Isten hozta Grétit!
Orsi! Hajrá! Nagyon drukkolok!

Zsu

Arizona!
Még nem köszöntöttelek Titeket kicsi lányoddal. Sok boldogságot Grétivel!

Évuska, én köpni nyelni nem tudok, Zsófi születése után én pár napig a szobából se mentem ki, a fördőszobába is csak óvatosan...

Sheila: én csak vasárnap délután voltam. Azt hiszem, valahogy majd hozzáférhető lesz az előadás anyaga. Még sose gondoltam egy előadás közben, hogy jajj, ezt meg akarom szerezni, de most ilyen érzés volt. Csak pár dolog van benne a könyvben abból, amiről beszélt, az is más tálásban.
Nagyon kellett, hogy eljöjjön. Úgy éreztem, kicsit olyan kétségbeesett világvége hangulat uralkodott a hallgatóságon, legalábbis a kérdésekből (amiket magyar anyanyelvűek tettek fel - mert angol anyanyelvű hozzászólóból is volt sok) nagyon sütött a tanácstalanság, a tétova enyhe reménytelenség. (de én hajlamos vagyok minden setéten látni) Sheila meg olyan sugárzóan pozitív, tele energiával, minden kérdésre tudott olyat mondani, ami segít továbblépni, más fényben láttatni a dolgokat. (pl. Tamás Anna kissé csalódottan mondta, hogy 120 sajtómeghívót küldött ki, 2-3 újságíró jött el - erre Sheila:2-3 itt van? Szuper! Szép munka! )

Szia Gréti! Nagyon örülünk neked. Sok tejcit, és jó babázást Arizona!

Ez igen lányok. Mostanában kicsit mindig szívdobogásom van, amikor ide jövök. Dús ez az április nagyon.
Hát akkor Orsi...

2-3 újságíró? Hm.

Memme, hála Rákóczi Ágnesért. Ő tényleg. Nagyon. Meséld el te is mindenkinek. Én is.

Tehát.
A történetben Ági = Rákóczi Ágnes, szülésznő, doktornő = Boros Judit. Első koprodukciójuk a Julibaba.

Megindult magától, az újraszámolt terminus utolsó időpontja előtt egy nappal, 2-án hajnalban. Több részletben kijött a nyákdugó, és enyhe, de rendszeres, három-ötperces összehúzódások kezdődtek. Őszintén szólva szkeptikusak voltunk. Nyugodalmas órák, várakozás, meleg kádfürdő. Az jutott eszembe, egy nagy bálna vagyok, és apró Greenpeace-aktivisták locsolgatnak, ki ne száradjak.

Délben mentünk be, Ági már ott volt, ctg és belső vizsgálat, másfél centi. Sétáltunk kicsit a parkban. Három körül felvettek a szülőszobára. Próbáltam belesimulni a fájásokba, laza torokkal, mély hangokkal. De ekkor még könnyű volt. A doktornő is megjött, mondta, lehet, hogy csak sötétben lesz baba. Labdán, sétálva és falnak támaszkodva, állva vajúdtam.

Aztán négy centi lett, és késő estig, a teljes kétségbeesésig, kifáradásig annyi maradt. Ötkor felmerült a burokrepesztés, nagyon nem akartam. A doktornő szerint sokszor elfárad a méh az elhúzódó vajúdásban, fájásgyengeség, oxytocin jön, és az ilyenből gyakran lesz császár. Ági is mondta, ez a legenyhébb, legtermészetesebb beavatkozás, magától is megrepedne (de akkor miért nem repedt meg?). Én valahogy megszentségtelenítésnek éltem meg, és nagyon sírtam. Mondhattuk, volna, hogy nem, és az agyammal értettem, miért javasolják, de ez fordulópont volt (azért is, mert ilyen későn indult meg a szülés): hiszek-e a Folyamatban? Miért nem érzem azt a nagy erőt, ami magával ragad? Talán nem figyeltem eléggé befelé, csevegtünk, sőt, levelet írtam az elején. És mintha vizsgáznék: tágulni kell, különben repesztenek, teljesíteni, mert baj lesz. Féltem a beavatkozások láncolatától és a császártól, nagyon.

Hétkor csinálta végül is Ági. A víz enyhén zöld volt. Újabb para, hogy már megint (a fiamnál sűrű zöld, sóskafőzelék szerű volt, azonnal elvitték, leszívták, antibiotikum, intenzív).

Otthonszülésnél van burokrepesztés? Milyen gyakran, milyen indikációval? Írjatok erről.

És nem is segített, talán mert ennyire ellenálltam neki. Maradt a négy centi.

Aztán Ági az arany kezével és varázslatos illóolajokkal masszírozta a derekamat és a hátamat, az nagyon jó volt. Utána zuhanyozni mentünk, és kaptam egy homeopátiás oldatot, minden fájás után egy korty, de vagy a hatodik után éreztem, nem kérek én ebből többet... Elküldtem Jánost, kérdezze meg, van-e éjjel epidurál, mert olyan fáradt voltam, és mint sivatagi utazó a vizet, úgy vártam a hírt.
Ülve zuhanyoztam, de nem bírtam felállni, ekkor nőtt meg a decibel, sűrűn jöttek a fájások... már nem volt levegő, de én nem bírtam kikeveredni onnan. Felálltam, a mosdónak támaszkodva vártam, talán lesz egy pillanat, amikor elindulhatunk vissza a tíz méterre lévő szülőszobára. Nagyon ordítottam. Másnap több, akkortájt szült mama is ismerősként üdvözölt, na, mi volt, hogy lett meg végül, én nem emlékeztem senkire. És még mindig a tudat, hogy úgyse használ semmi, én nem tágulok, miért is tágulnék... és nagyon messze még a pillanat, amikor a kezünkbe vehetjük a gyerekünket. És semmi sem vigasztalt, reménytelennek tűnt minden, nem lebegett ott a cél, csak hogy hadd pihenjek már egy kicsit... Rémisztő, hogy az egész ennyire elementáris. Sokan ezért mondják, hogy a szülés borzalmas. És nagyon irritált minden, hogy bejött egy másik szülésznő lepedőkért, hogy János nem érti, amit mondok, hogy ctg (kézi), minek ezt...

Nagy nehezen visszakeveredtem, vizsgálat, késő este: méhszáj eltűnőben. A masszázs alatt és a zuhanyozóban történt, kb. egy óra alatt.

Onnantól erősnek éreztem magam, bár továbbra is ordítottam, ez esett jól. És végül éreztem, amit a fiamnál nem: székelési inger, jaj, ezek a tolófájások lesznek, átjött a medencén, el se hiszem. Ekkor kicsit az ágyon voltam, félig ülő helyzetben. Sötét lett, csak a sarokban egy állólámpa, Ági szerezte, és mindenki várt, hallgatott. Aztán felálltam, János nyakába kapaszkodtam, sokáig. És jött lefelé, és feszített az a kemény, mégis sérülékeny gumó, olyan furcsa volt. Az utolsó két fájásra átültem a szülősámlira (átléptem rajta, hogy a közepére kerüljek, mert az is könnyebb volt, mint megkerülni). Ági szinte észrevétlenül védte, masszírozta a gátamat, egyszer veszekedtem vele, jaj, ne nyomd vissza, és csípett valami (akkor repedtem kicsit, felszínesen, két helyen). Ági gyorsan leszívta szájjal a baba orrát, és aztán egy mozdulatával, de tényleg, mint bűvész cilinderéből a nyúl, előkerült egy hosszú, síkos, rózsaszín, puha test, egy magzathenger, az döbbenetes volt... mert lássuk be, ennek nem volt előzménye, sem a terhességből, sem a vajúdásból, de még a kitolásból sem következik az a pillanat, amikor meglátod, ott van... ő volt bennem.

És átöleltem, bebugyoláltuk, és hallgattunk. Nyöszörgött, panaszkodott kicsit.

De most tényleg, fiú-e, lány-e, jutott eszünkbe percek múlva, kibontottam kicsit, és punci volt. Aztán így, köldökzsinórostul fel az ágyra, sírdogált. Méhlepény stb. (hazahoztuk, nem bírtam volna, hogy veszélyes hulladék elgyen Júlia éléskamrájából), két öltés a horzsolásszerű sérülések miatt.

És persze nem volt fontosabb mérni, fürdetni, mint ez az áldott nyugalmú két óra, együtt, a hasamon meg az apja mellkasán. Szoptatni nem sikerült, hajnalban hányt ki aztán sok magzatvizet, azért.

Mondtam Jánosnak, vágja el a köldökzsinórt, mondta, inkább ne, de miért, na, elvágta mégis. Később mondta, nem akarta elhibázni, volt ott huszonegy lehetőség.. húsz kékesfehér gumikesztyűs ujj, meg a zsinór... félhomály volt, én meg egy fájás közben levertem a szemüvegét.

A kórház (nem az István, hanem a kórház mint műfaj) mindenképpen rettenet, tele elidegenítő effektekkel, az ember alkalmazkodni próbál, tűrni... de hát tudjátok, azért vagytok itt. Ráadásul mi a nőgyógyászaton voltunk (fönt huszonhat ágyon negyvenhárom anya), méhkivételre várakozó asszony meg abortuszos nő között. Ha valamire, erre kéne odafigyelni, hogy ez ne fordulhasson elő (nem nekem rossz). Két éjszakát voltunk bent, mert éjfélkor született. A második éjjel a csecsemősök hét fejéből csak kettőt sikerült levágni... abszurd ez, hogy segítség címén idegenek nyomkodják szeretetlenül a mellemet, és csak időt, figyelmet nem szánnak ránk. Betegbemutatás: Másodszor szülő, elhúzódó vajúdás. Ez volnék én.

Jaj, nagyon véreztem utána, kétszer majdnem ájultam azóta.

De Júlia harmincnégy órás korában, péntek reggel kiléptünk a fényre, és itthon csönd, madárdal, napfény, kandallótűz, szeretet... kint habosan tombol egy cseresznyefaág, bent habos fehér pólyában szuszog újszülött-elégedettséggel egy lánygyerek... egy új állampolgár. A Júlia.

Hozott a testvérének egy igazi karórát, mert ő már nagyfiú. Pingvineset. Csütörtök este jött be megnézni a húgát.

Hátul ültünk, bal szélen, egy szabad szemmel alig látható baba a különös ismertetőjegyem.

Igen, elég önsajnáló volt némelyik hozzászólás.

A szules.hu-n fent lesz az előadás, azt mondta Ági (G).

Arizona! sok szeretettel gratulálok Grétihez!!!
egy másik ismerős is megszült 3-án... ) jó sűrű nap volt az )

Évuska, ok, ez szerintem is jobb, ha Fringilláéktól meg tudod kapni a könyvet
(nagyon vagány vagy hogy elmentél a 4 naposoddal )

sajnálom hogy Sheila előadására nem tudtam elmenni. a könyvet seccperc elolvastam tegnap (miután megvettem a talin), hát elgondolkodtatott, akarok-e még egyszer szülni, akarom-e még egyszer azt a borzalmat amin átmentem...

ez kicsit félreérthető volt. szóval szuper a könyv, de nagyon sok benne a negatívum, nem kifejezetten az a szülésre bíztató.
(arra ott van Ina May könyve persze )

Évuska, úgy tudom, Ágiék is hasonló helyzetben repesztenek burkot, ha repesztenek. elhúzódó vajúdásnál, amikor segíthet a kifáradt kismamának a tágulásban. más esetben nem.
még egyszer gratulálok a gyönyörű nevű picilányhoz
hogyhogy nyomkodták a melledet????? atyavilág. begyulladt?
nekem legalább az kimaradt, nem is engedtem volna, a gyerekágyon már kinyílt a csipám (ha addig nem is).

Magzatburok: magától általában az átmeneti szakban vagy a kitolás elején reped meg (amikor hirtelen megemelkedik a decibel )
(Most így utólag végiggondolva, meglehetősen tankönyvszerű szülésem volt. )
Én úgy tudom, otthon nem repesztenek burkot, ha újra megindul a tágulás, akkor magától is megindul, ha nem, (kifáradás, stb.), akkor kórház. Csak akkor csípik ki a burkot, ha még kitoláskor is egyben van, akkor a szülőcsatornában. De nem vagyok bába, nem biztos, hogy így van.

"Másodszor szülő, elhúzódó vajúdás."

ááááááááááááá Puskára kapnék és lövöldözni tudnék.

Arizona, nagy gratula es sok-sok boldogsagot, eljen Greti!!
varjuk a reszleteket!

hat igen. a korhazzal pont az a baj, h olyan amilyen, sok ember, rutin, gepezet.
nalam a masodik is kh-ban szuletett (fertozes gyanuja miatt). itthon vajudtam, csak az utso 1 orara mentunk be (mar nem esett olyan jol a magany es tudtam, h ugysem jon senki segiteni). es ugy, hogy mar a vegen voltam nem allt le a vajudas szerencsere. a szulesig minden a legnagyobb rendben volt, orvos teljesen rendben, nagyon sokat segitett a szavaival (hallgassak a testemre), semmibe nem szolt bele (Jad, enyem burokban szuletett ) szoval tenyleg semmi kifogas, nagyon szep szules volt. lehet ugy szulni korhazban, h teljesen bekenhagyjak az embert, allva, gugolva, vizben, logva, ami jol esik.... ha olyan dokit valasztunk. a hangulat nyilvan mas, mint otthon, de ebbe inkabb most nem mennek bele...
VISZONT utana jon az a bizonyos rutin, elveszik toled a gyereket furdetni (nalam egy meterre sem volt, de akkor is baromi rossz volt, h nem a karjaimban foghatom), feloltoztetik, megvizsgaljak (ami magaban nem baj, nalunk mondjuk ez lehet, h eletmento volt). szoval ez a resz nagyon nem jo ugy ahogy most van. nagyon nem anya-gyermekbarat. es ilyenkor akarmilyen jofej a szulesz nem tud segiteni, mert ez mar nem az o terulete. O elkiser odaig, h kibujjon a gyerek, ennyi (mondjuk az is valami ). utana ott var a masodszor szulo elhuzodo vajudasosdi.

jo lesz, ha itthon egyszer meg lehet oldani pl., h ne kelljen a csecsemosokhoz betolni a gyerkocot, h megnezze az orvos amikor epp raer (tenyleg el vannak havazva). Ha a gyerekorvos bemenne az anyahoz, megvizsgalna a babat es sik-suk visszaadna mar egesz mas lenne az egesz.... de ehez sok-sok mindent meg kellene valtoztatni, hm...

Nálam elsőnél - kórházban - burokrepesztés volt. Nagyon fájt, szó szerint csillagokat láttam. Kérdeztem, ez normális-e, azt mondta a doki, hogy eggyel nagyobb méretű eszközt használtak, mint kellett volna, mert nem volt kisebb. :/ ??? Utána nagyon intenzívek lettek a kontrakciók. Elhúzódó vajúdás??? 10-11-től, az indítástól számítva könnyű sétagaloppos vajúdásom volt. Délután ötkor repesztett burkot a doki. Kifáradva biztosan nem voltam, erre emlékszem. Inkább a "na történjen már valami" jelszóval pukkasztott lufit, ezenkívül este normális időben gondolt hazaérni, ha lehet (ez persze pusztán feltételezés...)

Másodikkal - otthon - a kitolási szakban repedt el a burok, ez extatikus volt. (irul-pirul, somolyog )

Harmadikkal fogalmam sincs, annyira gyorsan történt minden, a kádban voltam, kitolás szinte nem is volt, annyira hipp-hopp történt, de valószínűleg itt a végén lehetett szintén, mert nem éreztem külön semmi "kiáramlást".

Jó, Saara, hogy leírtad. Nagyon józanul fogalmazol. Ilyen voltál szülés alatt is? Inkubátorban volt Piroska? Ha igen, ott meg lehet simogatni a babádat? Esetleg felvenni? Lehet, hülye kérdés, de érdekelne, mi volt...

A mellemet csak a mellrehelyezéskor nyomkodták, úgy fél kézzel, mellesleg, hogy be tudja kapni. Nagyon fájt, és figyelmetlenül, harsányan csinálta a csecsemős.

Én leküldtem apját a gyerekosztályra a vizsgálatra. Aztán odamentem, hogy adják már oda. Tudtam, hogy oda kell hatni, a másik mama negyedórával előttem szült, és jó két órával később hozták le neki a babát.

Szóval nem nagyon volt nélkülünk.

Olyan jó fej Júlia, nyugodt, határozott, érthető a működése: szelek bántják a pocakot, sír. Kaki, megkönnyebbül. Eszik, erőteljesen, egyértelműen. Alszik nagyot. Felébred, komolyan és átszellemülten nézelődik. De már magzatként is zseniális volt, cikkcakkos vonalat rajzolt a szívével.

Nagyon kíváncsi vagyok az Ina May-könyvre.

Sheila mit írt? Új könyv? Majd utánanézek.

Sír, megyek. Úgy érzem magam, mint egy túlfújt guminő.

Hahó!

Gratulálok Grétihez, sok boldogságot egymással! Várom én is a szüléstörténetet!

Évuska,
burokrepesztés: az elsőnél a kórházban (Schöpf-Mérei) nekem teljesen rutinként csinálták, a beavatkozás maga nem fájt, de utána borzasztóan felerősödtek a fájások... Sheila könyvébe beleolvastam (Jad megvette, majd tőle kapom kölcsön valamikor), és ő írta, hogy azért is rossz a br, mert a vajúdó nincsen felkészülve ekkora intenzitásnövekedésre. Ez nálam teljesen igaz is volt. Nagyon beavatkozós első szülésem volt... A másodiknál is volt br (már az Istvánban, Siklóssal), és itt is nagyon felerősödött a dolog, de szerencsére már tudtam, mire számítsak. Viszont ha nem lett volna ételmérgezés miatt lázam, nem engedtem volna (haha, nem engedem; az a baj, hogy mialatt vizsgál a doki, mégis hogyan tudom visszafogni a kezét? ). Harmadik otthon: egyértelmű helyzet volt, ugyanis burokrepedéssel indult a szülés , már az első kontrakció brutális volt, kellett egy hét, mire kihevertem az összvissz egy és háromnegyed órás szülésemet.
Én is úgy emlékszem, ahogy Jad írt a burokrepesztésről Ágiékkal.
Belegondoltam, és nagyon nem tudom elképzelni, hogy ezután kórházban szüljek, remélem, nem is lesz rá szükség! Amit írtál, ez a siettetés, hogy muszáj produkálni, különben xy, na ez az, ami engem olyan szinten visszavetne, hogy aztán óhatatlanul szükség lenne xy-ra. A kórházi rutin meg...
Az én mellemet is nyomkodták, nem csak a csecsemősök, de a gyerekdokinő is... Ma már azt sem engedném.
Hű, nagyon sokat változtam eme pár év alatt, már szinte túlzásokba esem, ami a dokikat illeti...
De a lényeg, hogy Júlia ott szuszog a pólyában, virágzik a cseresznye, és hogy a nagyfiú örült az órának!
A párom adatairól írok mindjárt privit, a könyvet még aznap beküldtem vele, most is ott pihen a munkahelyén.

Orsi,
mennek a drukkok!!!

Edit,
én úgy vagyok a szüléssel, hogy egyszerre vonz és taszít. Mert fantasztikus ugyanakkor rémisztő ez az elementáris erő, ami ilyenkor működik, viszont az biztos, hogy én sokkal többnek érzem magam amiatt, hogy átélhettem!

F.

Évuska, A szülés árnyékában. Katarzis vagy krízis?

ez Sheila könyvének meg egyik előadásának is a címe. a szules.hu-n van egy rövid összefoglaló magáról a könyvről.

a máv-ban nekem a gyerekágyi napok alatt nem kellett leadni Lindát, jöttek be a szobába vizsgálni. ezek szerint a születés utáni gyerekorvosi vizsgálatra gondoltok?

ilyen intenzitás-növekedést nálam a beöntés jelentett (a burok megrepedt otthon). na akkor szidtam magam, hogy nem akarok itt lenni, és egyáltalán, minek akartam én szülni
ez tényleg olyasmi, amire a szervezetünk nem tud felkészülni, hogyan is tudna.

Fringilla, pedig épp a 2. dokidon gondolkodtam. a barátnőm nála szült múlt héten, vízben, metszés-sérülés nélkül

Rájöttem, hogy a taszít itt nem jó szó, túl erős, és ilyen formában nem igaz (utálom, hogy nem lehet javítani a hozzászólásokat később), szóval egyszerre akarok és nem akarok megint átélni szülést. Maga a szülés szerintem egy elképesztően nagyszerű dolog, valakitől olvastam egyszer, hogy szülés közben istennőnek érzi magát, hát, van ebben valami, bár én nem közben, hanem inkább utána érzek így. De azért csak félelmetes is számomra egy cseppet, még így is, hogy már háromszor volt benne részem.
F.

Edit,
Siklós jó doki, szerintem ha minden rendben van, akkor mindent meg lehet vele beszélni. Nálam bekavart az ételmérgezés és a 38,9-es láz... De azért kis tüske marad bennem a burokrepesztés és a méhszájlazító injekció miatt, pedig mindkettőt "kérdezte/bejelentette" előtte.
F.

Évuska,
jaj, de szép történet, viszont akkor nem volt egy könnyű szülés... A burkok nálam is kitoláskor repedtek, (de nem is lett volna jó, ha a turbó-gyerekeken még gyorsítanak.) Boldog névnapot Júliának!
És el sem tudom hinni, hogy felmentél a várba előadásra! A másodiknál és asszem háromnaposan elsétáltam a dm-be, és enyhén szédelegtem, a harmadiknál nem próbálkoztam, de a negyediknél 24 órán keresztül csak négykézláb bírtam közlekedni (az erőtlenség miatt, meg a méhösszehúzódások fájdalma miatt.) AZtán 8-naposan ugye elmentünk az 500 méternyire lévő önkormányzathoz kocsival, mert a férjem szerint azt az 50 métert se kellett volna még gyalogolni meg sorban állni. Úgyhogy NAGYON stramm vagy! Komolyan!

Kicsit sajnálom, hogy nem intéztem úgy, hoyg meghallgathassan Sheilát. Késő bánat.

A vasárnap nagyon jó volt, Mamacsibe, Zsuzsi, Fringilla, örülök, hoyg személyesen is találkoztunk! A többieknek is örültem, természetesen, akkorát nőttek azok a babák is, akiket úgy másfél-két hónapja láttam utoljára,hogy ihaj!
Szerintem jó sokan is voltak, ez egy ideális helyszín is volt, remélem máskor is ide szervezik.

Saara írta: "VISZONT utana jon az a bizonyos rutin, elveszik toled a gyereket furdetni (nalam egy meterre sem volt, de akkor is baromi rossz volt, h nem a karjaimban foghatom), feloltoztetik, megvizsgaljak (ami magaban nem baj, nalunk mondjuk ez lehet, h eletmento volt)."
Hehe, emlékszem, Timónál kértem, hoyg mérjük le. Ági kérdezte, hogy biztoooos? Mondom igen, miért? Erre ő: Mert akkor arra az időre el kell engedned.

Fringilla,
nekem is vegyes érzelmeim vannaka szüléssel kapcsolatban. Amíg ez a baba be nem jelentkezett, úgy voltam vele, hogy fantasztikus, felemelő, kiteljesítő, és milyen jó, hogy nekem többször nem kell! Viszont amikor bejelentkezett ez a kisbaba, a pánikhangulat okai között viszonylag elől volt az is, hogy úristen, megint szülni?!?!?! (Talán nem mindenki tudja, hogy Timó szülését nagyon fájdalmasnak éltem meg, amolyan na-soha-többé-érzésként.) El is döntöttem,hoyg muszáj lesz pszichológushoz mennem, mert így a félelmem fogja majd rossz útra vinni magát a szülést. Aztán volt egy álmom, egy vizualizációm, és most SOKKAL jobb, mondhatnám jó. Azért Frigyes Julihoz elmegyek majd, használni biztos használ. Ugyanis tudom,hoyg Timó szülését kell feldolgoznom, és ez nem történt meg eddig.
Szóval igen, megértem a "taszítást", még ha erős is. A szülés maga is erős, minden értelemben.
És szülés közben én sem érzem magam istennőnek, sőt semminek.

Sziasztok!

Csak bekukk: gratula a két új állampolgárnak!
Orsi, várjuk a híreket itt mi is!

Szilvi! Névnapja lenne? Mikor? Nem májusban van? Meg se néztük.

Olyan furcsa, hogy a negyedik volt ilyen nehéz neked. Miért, és miben? Pedig írtad, hogy most már akár Ági nélkül is erősnek érzed magad.

Az utófájások nekem is meglepően erősek, szoptatás közben.
Nem nyugszom, itthon is állandóan főzök, pakolok, szervezkedek, vendégeket fogadunk, jó nagy a család, csak bátyám van három, unokatestvérből öt.

Vett az Ember ilyen hastartós bugyit tegnap. Szörnyű, gyógyászati segédeszköz, és iszonyú drága. De hát mit csinálunk a hasunkkal, hogy ne lobogjon a szélben? Ti izmoztatok? Mikortól?

Tegnap véletlenül kádban fürödtem, olyan hülye vagyok. De ha szülni lehet vízben...

Júliát a szülésznő fürdette, öltöztette, másfél órás korában, aki először megérintette, apjával együtt, és ez így nagyon rendben volt, aszzonyi segítő, bizalom.

Most úgy gondolom, kitoláskor már én is istennőnek éreztem magam, de ez nem virágfüzéres fajta, hanem ősi, elementáris, ilyen pusztító-teremtő, minden. Nem volt több tabu.

Például úgy éreztem, egy kakidarab akadályoz a kitolásban, simán benyúltam, kiszedtem. Mondtam, hogy jaj, ott van, nyugtatgattak, hogy nem ciki, de én sokkal pontosabban tudtam, hogy nem ciki, mert nekem most mindent lehet, ez ilyen szent állapot, és bármire képes is vagyok.

Nem siettettek, nem fenyegettek. Én éltem meg úgy, hogy mi lesz már, én féltem ennyire a beavatkozásoktól. Meg hát borultak az előzetes elképzeléseim-elvárásaim, hogy nekem könnyű, beavatkozásmentes szülésem lesz, és meg is tettem érte mindent. Ebből csak a sokat emlegetett alázat hiányzik megint, jó kis racionális, tervezős voltam, mint mindig. Egyvalami volt rossz, hogy ők órákban számolták az időt, pedig ilyenkor nincsenek órák. Volt viszont fáradtság, ettől akartak megóvni. Így is később repesztettek, mint tervezték.

Most alszik, és a világ legpuhább plüssnyula vigyáz rá, majdnem akkora, mint ő. A bátyjától kapta, aki egy évvel idősebb, mint én (mert van ám itt összesen négy féltestvér).

Na, most jól hozzájárulok "az otthon szülők őrültek" sztereotípiához, pedig nem is szültem otthon:
Hazahoztuk a méhlepényt, nem bírtam volna elviselni, hogy veszélyes hulladék legyen belőle, vatták között. Most a mélyhűtőben pihen. Ti mit tudtok erről, mit szokás vele csinálni? Otthon szüléskor mi lesz vele? Én elásnám, és fát ültetnék rá, de van itt egy nagyon autentikus spirituális ismerős, ő egy elixír receptjét küldte el. És már lecseszett, hogy nem szabad mélyhűteni.

Elképzelem Jánost, ahogy lóbálta éjjel hazafeé jövet.

Bocsánat, ha valaki nem bírja ezt a témát.

é

Sziasztok!
Udvozlet az uj allampolgaroknak:)

Vasarnap mi is voltunk a talalkan.
Gyorsan vettem is Sheila konyvet. Nekem tetszik, bar tenyleg nem tul szep dolgokrol ir.

Elso gyerkoc nalunk is inkubatorban kotott ki. Tudogyulladas miatt. Mert persze boldog-boldogtalan nyulkalt belem, miutan elfolyt a magzatviz...
Es annyira vacak, h csak azon a kis lyukon lehet bedugdosni a kezed, es nezni, ahogy ott fekszik maganyosan, es log belole a sok vezetek. Pedig nem is volt anyaerzesem. A mellem majd szetdurrant, belazasodtam. Nem segitettek, csak annyit mondtak, h fejjem. Az alfelem szetvagtak, es meg szet is szakadt teljesen. A varras jobban fajt, mint a szules. A 20 orvostanhallgato... Az a bunyevac orvos, aki behozta oket, ahogy terdel a fejemnel es belekonyokol a hasamba, kozben angolul karattyol az orvostanhallgatoknak. A hasam napokig kek-lila utana. Az orvostanhallgatok szanakozo tekintete...
Kb ez volt az elso szulesem.
A masodikat igazabol csak annyival tudnam jellemezni, h biztonsagban ereztem magam, es nem volt benne semmi kulonos, termeszetes volt. Itthon volt az egesz csalad, es itthon is maradt.

Szoval nekem jol esik Sheila konyve.

Biobaba

Meg azt akartam irni, h egy tavalyi GEOban lattam egy kepet, ami egy olyan orszagban keszult szuleszeten, ahol nincs penzuk inkubatorra. A babakat szorosan az anyjuk testere kotik...

Biobaba

évuskaNévnapja lenne?

Olyan furcsa, hogy a negyedik volt ilyen nehéz neked. Miért, és miben? Pedig írtad, hogy most már akár Ági nélkül is erősnek érzed magad.

A rádióban mondták reggel, nemnéztem meg én sem.

A harmadiknál éreztem erősnek magam, hogy akár egyedül is. A negyediknél, meg ahopgy írtad: belőlem is az alázat hiányzott! Azt hittem, hogy ezt a kisujjamból kirázom, mit nekem. Egy illúzióval szegényebb lettem.

Lobogó has: hehe! Dehogy izmoztam. Ugyan mikor?! Majd számolj be, jó-e a bugyi. És ezt bugyi helyett, vagy arra rá kell venni? Kényelmes?

Nálad egy évvel idősebb bátyó: vicces!
Nálunk az lesz, hogy Theo legkisebb gyereke fiatalabb lesz az unokájánál... (Aki tavaly született.)



Biobaba,
nem is láttalak titeket. Kár.
Na, majd jövőre!

Évuska: most jöttem ide először és csak párat ovastam a sok hozzászólásból. De a kérdésem Boros Judittal kapcs.
Hogy tetszett? Ő a dokim, májusban szülök, remélem, simán. MÁrmint császár után vagyok. Váltottam, ő a választottam. De nem sok szüléséről hallottam. Eddig pozitiv. Te mit tapasztaltál? Együttműködő, irányító, bátorító, kedves, határozott, rád hagyja...stb? Milyen?

Kriszti

Lobogo has enyem meg mindig lobog, de hagyom. Vincenel 1 ev kellett, hogy visszamenjen Ugy tudom elobb a gatizmokat kell erositeni aztan johet a has. Energiam/kedvem nem volt meg gattornahoz...
Vettem hasszoritot, de kendozesnel nagyon vacak, h nem erzem a babat, ugyhogy gyozott a lobogo has.

Zsu, hm, nem mondanam, h jozan voltam szuleskor. Az elejen inkabb tanacstalan: gyors szulesre szamitottam, de nem ugy alakult (mostmar tudom mennyit tud gyorsitani egy burokrepesztes!). Elso fajastol szamitva 15 ora nagyjabol. Elsonel 4 ora sem volt, burokrepesztestol szamitva kb 1 ora, azt hittem belepusztulok, annyira brutalis volt. Pont, amit irtal Fringilla, erre abszolut nem voltam felkeszulve, sokkolt, ra sem tudtam nezni a gyerekre szules utan.
Most sokkal-sokkal lightosabb volt, emlekeimben mar kiradiroztak a fajdalmat, masnap mar ujra szulni akartam . fokozatossan jott minden, nagyon jo volt! Es utolag nagyon orulok, h szinte vegig otthon maradtam, amiatt, amit irtal Evuska, a vegefele Ina May-t lapozgattam, h hogyan is kell lelegezni?

Evuska, mehlepenyre nincs tippem, nekem kicsit sok, de kivancsi vagyok, mi lesz a sorsa . Te vegul miert nem otthon, lehet kerdezni?

Zsu, igen, Piro 2 napig volt inkubatorban, simogatni nem tudtam. naponta csak 4x lehetett hozza bemenni 1 orara (szules utan hazamentem, ot egy masik kh-ba vittek, ott ilyen latogatasi rend volt), ez nagyon vacak volt +frissen szulve nem annyira vagytam maszkalasra. Utana sima kisagyban volt, tudtam szoptatni, kivehettem a kisagybol.
Hat jo volt hazamenni!

Mehlepeny nalunk is a fagyasztoban figyel. Valoszinuleg az lesz, h az uj lakban, az udvaron egy szep kis facsemete alatt, jo melyen, nehogy begerjedjen a szomszed kutyaja:)

Biobaba

A méhlepényt szvsz eladják gyógyszeralapanyagnak. de lehet hogy csak én vagyok paranoiás.

hastartós bugyi: 400 ft-ért újítottam anno a kínai piacról. szuper volt, 4-5 kg-val kevesebbnek néztem ki

Sziasztok!

Húh, de sokat írtatok!!! Annyi mindenre reagálnék...

Évuska! KÖszi, hogy megosztottad a történeted, klassz volt olvasni. És azt is, hogy stramm nő vagy! . Én is nagyon jól voltam a második szülés után, szinte megkönnyebbültem, fellélegeztem, hogy x kg lement. És mi is elég hamar kimozdultunk már.

De a legfontosabb: én is tartok a szüléstől, pedig annyira vágytam az újabb élményre 18 hónapon keresztül. Miért is van ez??? Minél közelebb vagyok a kiírt időponthoz, annál bizonytalanabb vagyok, pedig előzőleg azért több önbizalmam volt. Nem tudtam, hogy Ti is így vagytok ezzel, gondolkoztam azon, hogy nekem is kellett volna dúlához "járni", kicsit lelkizni, de most már mindegy. Abban bízom, hogy hiába készülök fel, úgysem lehet igazán felkészülni. Imádkozom, hogy "jókor" történjen, legyen gyerekvigyázó, segítség, stb. Szóval begyávultam...

Méhlepény még a fagyaszóban nálunk is

Fringilla! Mi is ott voltunk vasárnap, asszem a bemutatkozás megint elmaradt. (Amikor Szilvivel beszéltél, ott voltam mellette, talán emlékszel... Aztán elkavarodtunk...)

Köszönöm a drukkokat, rámfér! Annyi rossz történetet hallok mostanság, jajajaj. Na de előveszem Ina-t kicsit...

Orsi, nekem van dúlám és nagyon "jó". Neked már mindegy , de tényleg tök jókat lelkizünk, havi 1x. Amúgy meg nem lesz gond!!!!
Aztán majd te is ird le, milyen volt! Öröm olvasni a sok erős, hős anyukáról...

Kriszti

Kriszti, privát ment.
Tök jó a képed, mindkettő!

Hasbugyi: bugyira kell venni, több helyen állítható. Nekem nagyon jólesik, embernek érzem tőle magam, ha ruhát veszek rá, teljesen laposnak tűnök (ez csodálatos, hogy közben meg a ciciarány miatt optikailag is, ki van ez találva).

Saara,
gyáva kukac vagyok, azért. Nem éreztem magamban az erőt, hogy a környezetemmel szembeszállva itthon szüljek. És ami ősszel volt, a segítők kriminalizálása, az elég rémisztő volt, én kezdő volnék, nem mertem belevágni.

Meg aztán a mamám gyerekorvos, és itt lakik velünk, egy házban. Ő gyakorlatilag gyilkosnak tartja Ágit, hosszú, indulatos történetei vannak oxigénhiányról, sérülésekről. Ez így nem ment volna lelkileg. Biztos van az érettségnek olyan foka, és fel lehet úgy készülni, hogy ennek ellenére itthon. De túl sok lett volna a dac, a szembeszállás anyámmal. Így is rengeteg a megjegyzés: minek ennyi vendég, miért biciklizem, miért járunk színházba, nem is olyan rossz a tévé, a mosható pelenka károsabb a környezetre, mint az eldobható... Közben jó fej, gyerekorvosként is, csak már nem fog változni ("most az összevissza szoptatás a divat", ilyenekért veszekszem vele). De hát neki még Pikler Emmi volt a tananyag.

Ti hogy intéztétek a szülőkkel? Van olyan, akivel egyetértenek a szülők? János mamája például teljesen odavan, amióta az unokahúga otthon szült. Hogy semmi másért, csak ezért akarna még egyszer fiatal lenni.

é

Évuska,
tényleg, azt még nem is írtam, hogy le a kalappal, hogy elmentél az előadásra! A második után egyébként én is fitt voltam elég hamar (a két napig tartó utófájásokat leszámítva, és nekem a másodiknál már nem csak szopi közben voltak, hanem spontán is sokszor), de a harmadik szülés nagyon megviselt, nemhogy utcára kimenni, de az ágyból felkelni sem tudtam 5-6 napig, annyira fájt minden tagom deréktól lefelé, az utófájásokról meg ne is beszéljünk (négy napig örülhettem nekik, durvább volt, mint a szülés).
Az én hasam is lobog. Az elsőnél használtam hastartós bugyit, de nekem valahogy elnyújtotta a regenerálódást, így a másik kettőnél nem használtam. Pedig amúgy kényelmes, amikor az emberen van. Hasizmozni én hat hét után kezdtem, de nagyon lightosan, meg aztán nem vagyok egy nagy tornás, ha heti egyszer rávettem magam, büszke voltam...
Én is kakiltam kitolás előtt. És egyáltalán nem zavart.
Méhlepényre jó ötlet a faültetés.
Most már értem, hogy a siettetés nem kívülről jött. Én amúgy akkor döntöttem végül az otthonszülés mellett, amikor elfolyt a magzatvíz (Áginak is mondtam 37 hetesen, hogy teljesen kétesélyes a dolog). Szóval magzatvíz el. Dokit hívjam (BJ)? Ágit hívjam? Ha a dokit hívom, berendel a kórházba, ott az ügyeletes megvizsgál, többször is valószínűleg, és ha nem indulnak be az összehúzódások, van 12 órám, mielőtt bekötik az infúziót. Na neeeee! Ágit hívtam.
Az otthonszülés körüli őszi felhajtás valószínűleg engem is eltántorított volna, és kórházba mentem volna. A családot mi úgy oldottuk meg, hogy csak az én legszűkebb családom tudta, még apu sem (a szüleim elváltak), így nem volt nagy ellenszél.
Oxigénhiányról és sérülésekről meg mesélhetnék anyukádnak az első, kórházi szülésem kapcsán...
Szülők nálunk jól vették az akadályt, anyum eleve nagyon jó fej, igyekszik megérteni minket, egyszer elmondta, hogy félt minket, de eljött velünk a tanfolyami első napra is, a szülés óta meg mindenkinek meséli, hogy náluk szültem, és ő is ott volt. A többiek meg, mivel utána tudták meg, nem tudtak reklamálni. Az anyakönyvezési hercehurca miatt apu haragszik Ágiékra, mert szerinte, ha tájékoztattak volna minket, akkor biztosan kórházban szülök, hogy elkerüljem, nem érti, hogy bár akkor nagyon rossz volt, utólag teljesen semmiség, és tutira nem szülnék emiatt kórházban. Sógorom szemében meg óriásit nőttem, hogy otthon szültem, jól meg is lepődtem, ahogy gratulált.

Szilvi,
tényleg, rájöttem, hogy nem csak a szülés, de az utófájások is rémisztenek, sőt, azok talán még jobban...
Szerintem jó ötlet elmenned Julihoz, az biztos segít feloldani a félelmeidet!
Nekem is nagyon tetszett a találka helyszíne, valóban jó lenne, ha jövőre is itt lenne.

Biobaba,
nem hangzik túl jól az első szülésed... Én is így voltam az otthonszüléssel, a szülés után rögön már úgy voltam vele, hogy nem eufóriát éreztem, hogy milyen jó, hogy otthon szültem, mert ez annyira jó volt (érzéseim inkább felemásak voltak magával a szüléssel kapcsolatosan, túl gyors volt nekem), hanem az, hogy mennyire természetes és magától értetődő volt az egész, valahogy el sem tudtam volna máshogyan képzelni.
Kíváncsi lennék, hogy az "anyainkubátoros" babák milyen arányban élnek túl, és hogyan fejlődnek! Nekem van olyan ismerősöm, ahol megengedték a koraszülött intenzíven, hogy így kenguruzzon a babával párszor egy nap (lehet, hogy csak azért, mert ikrei születtek, és az egyik meghalt pár nap után), de mástól nem hallottam, hogy ez opció lett volna.

Orsi,
én is így voltam a szüléssel, minél közelebb volt, annál félelmetesebbnek tűnt... Gondolom, az ismeretlentől való félelem. De sokan drukkolunk, minden jó lesz!
Sajnos nem emlékszem rád, annyira pocsék az arcmemóriám, hogy ihaj! De ami késik, nem múlik, úgyis megismerkedünk egyszer!

Na, egy kisregényt írtam, bocs, Berci sem bírja, megyek is.

F.

Az inkubátoros történetektől mindig kiakad bennem valami.
Saara, végül is a kicsinek lett valami baja (fertőzés, légzészavar, ilyesmi)?

Annyira nem tudom elfogadni, hogy az az egyetlen módja annak, hogy segítsenek a beteg piciknek, hogy elviszik az anyukájuktól. Persze, az igazán kicsiknek ez az egyetlen esélyük, a gépek. De a fiam "határeset" volt, légzészavar, tüdőgyulladás gyanúja miatt PICre szállítás, ott még kis ideig kabinoxigént kapott, fél nap után már csak megfigyelték. De azért 4 napig az intenzíven volt, "asztalkán",nem tudom, mi annak a neve, nem inkubátor, hanem meleg levegő alatt fekszenek csipogókkal felszerelve egy kis tálcán. Másfél napig nap nem láttam, utána szoptatási időben fél óra ismerkedés.
Tüdőgyulladást diagnosztizáltak, bár bacit se belőle, se belőle soha nem mutattak ki, a crp-je 1.6 volt beszállításkor és 3,8 a második napon, ha valaki orvos, lécci írja meg hogy lehet-e egy újszülöttnek ilyen crpvel tüdőgyulladása.
Meg volt egy bazi nagy vérömleny a feje búbján - nem tetszett neki az oxitocin, bár nekem semmi gondom nem volt vele, nekem teljesen átélhető fájásokat "csinált". Csak maradt a hülye érzés, amit Évuska is írt, hogy nem működik rendesen a testem, miért nem jönnekmár a fájások, jajistem, csak induljon be az oxira, jajistemen, az se baj ha császár lesz csak egészségben átérjünk a túlpartra.

Az Istvános topikban mostanában többen írták, hogy a szülésindítás (ballon, akármi), milyen csalódás, hogy ilyen "szerelgetés" az egész szülés. Érdekes volt így két év után olvasni, hogy másnak is ez jut az eszébe, mint nekem akkor: egy kis ilyen injekció, egy kis olyan infúzió, egy húzósabb tornagyakorlat (nyomni így-úgy), nyissz a húsba, kint van a baba, stoppolás. Bár én bizony a kórházban is "istennőnek" éreztem magam akkor, mekkora király vagyok, hogy megszültem a babám - aztán ez szép lassan elmúlt, amikor órákig nem hozták ki a csecsemősök a megviselt kisbabámat az inkubátorból és jött a gyerekdoki szólni, hogy hívja a Cerny mentőket, átszállíttatja valahová, ahol meg tudják röntgenezni.

És rettenetesen hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen jól alakult végül minden. Persze, a Zsófi születéséért még jobban. Bár nekem a Zsófi-fájások sokkal durvábbak voltak, mint az oxitocinosak, mégis, akár hetente szülnék úgy (csak ne kéne felnevelni ) ... és a második hét után kimúlnék a vérveszteségtől

Fringilla,
meglett a könyv, köszönjük, este félálomban már olvastam.
Nahát, Szilvi, te (is) fordítottad?
Hány éves most Ina May?

Tegnap a Szépművészetiben voltunk, a Mediciek-kiállításon. Juli apjára kötve, hordozókendőben, mocorgó kis batyu. Teremőr néni fenyegetően:
MI AZ?
János rezzenetlenül: Kiskutya.
Aztán exkuzálta magát a néni, kb. tíz percig.

Mit szed a szoptatós anya, ha mind a hét feje fáj (abroncsszerűen, a homloknál)?

Pocakosok, írjatok.
Orsi, rajtad a világ szeme!

Jad, milyen súllyal született Zsófi? Ő a leggömbölyűbb, legharmonikusabb baba, akit életemben láttam.

é

Évuska, én Atropa Belladonna 9CH-t szedek, ha fáj a fejem. Homeopátiás bogyó, talán ismered. Nekem nagyon bevált!!!! Vannak más szerek is, lehet, hogy neked más jobb lenne, nem tudom. De általában az atropa elég...
Amúgy nem lehet, hoyy magas a vérnyomásod? Front miatt is lehet... Meg sokat !!! kell inni, amiatt is fájhat a fejed, ha nem iszol. Ez tuti, mert tapasztaltam. Szoptatáshoz amúgy is sokat kell inni...

Kriszti

Évuska, köszönjük a szép jelzőket.
ZSófi 4100g körül született, nem volt nyeszlett sose, a súlya is csak minimálisan esett vissza, aztán turbó növekedés.
Bámulatosan nyugodt és jókedvű, hihetetlenül szociális (ez utóbbi még meglepőbb lenne, ha ismernétek a szüleit )
Mindig is ilyen volt, pár órásan már pont úgy farkasszemet nézett anyukámmal, mint most mindenkivel, akivel találkozik. Az első napokban is mosolygott már, arcokra. Töprengőn szopizza az ujját (már a pocakban is ezt csinálta), ha valami kényelmetlensége van. Ha valami nagyon nem tetszik neki, akkor meg határozottan rázendít.
Kíváncsi vagyok, milyen lesz kétésfélévesnek (a fiam most speicel hajlamos sírva fakadni, ha idegen szól hozzá )
Na de befejezem, gondolom mindenki órákig bír írni a gyerekeiről

Bocsánat, lemaradtam? Hol lehet Zsófit látni? Vagy egy sokkal régebbi oldalon volt?

Évuska,
kiskutya: Naggggyon jó. Én csak olyat kaptam, mintegy megvető hangsúllyal, hogy "ABBAN gyerek van?!"

Megkerestem neked: Ina May 67 éves. Amúgy www.inamay.com (de a korát nem itt találtam. )
Igen, úgy 40%-t én fordítottam. Az első részből úgy 10 szüléstörténetet, a másodikból pedig a császár utáni hüvelyi szülésig mindent. Úgy volt, hogy az egészet én fogom, aztán V.K. és HGy 'jóvoltából' visszaadtam a maradékot. Sajnálom a mai napig, de azokkal a megváltoztatott feltételekkel nem voltam hajlandó folytatni. Azért abszolút elégtétel volt, hogy Nandu, aki a fordítást az eredetivel összevetette, (és addigra már nem is voltunk igazán jóban) mondta, hogy bizony milyen nagy a különbség az én, meg a két másik fordító anyaga között.

Évuska,

nálam éjjel 1-4-ig fejfájás, iszonyat, nem vészes, de épp elég, hogy fent legyek. Belladonna nem segített, és még pár szert próbáltam, na férj patikába el 1/2 4kor és Rubophent hozott, ezt ajánlották. Bevettem egy felet, így jobb lett, de ez biztos a melegfront volt...

Kiskutya: tök jó szöveg

Kisebbem nagyon anyás, jajajaj. Pisilni se tudok ordítás nélkül. Ez azért erőtelejsen bezavar a szülésre való koncentrálásban vagy valami hasonlóban... MOst attól félek, mi lesz, ha nem indul meg magától,. Merthogy érzi, hogy mi van. VAgy ez hülyeség???

Orsi,
szerintem beindul az, TE ne parázz!!!!! De izgalmas!

Sziasztok,
a vasárnap a Kossuthon 8.40 - 10 hallható Smink nélkül c. műsorban a szülésről kérdeztek. Ha van kedvetek, hallgassátok meg.
szeretettel

Orsi,

ugyanez volt, a kislányomtól egy lépést sem tudtam tenni, így az utolsó hétena férjem szinte mindent átvállalt. De egyébként is kellett, mert az óriási hasamtól már nem tudtam hozzá lehajolni tisztába tenni se.
De nem ezt akartam írni, hanem, hogy tényleg ne gondolj butaságokat, gondolunk rátok. Szép lesz.

M.

sziasztok, vannak egészen nagy, XL-es függőszékek is, amiben sokkal kényelmesebben el lehet férni, babával is, mint a normál méretűben. ráadásul az összes típus mától átlagosan 15% kedvezménnyel vásárolható meg (április végéig, vagy amíg a készlet tart).
bármilyen kérdésre szívesen válaszolok itt is: http://fuggoagy.hu/forum.php

OK, nem parázom. Csak ma kissé kiakadtam. Zavar ez a ragaszkodás, most nagyon. Úgy érzem, nem rá kell figyelnem, persze, ezt ő is érzi.... Apja tehetetlen, amíg nem vagyok, ordít, mint a sakál. Na, jó túllépek ezen...

Írok, ha van valami...

Ezt is feltétlenül mondd el Henriknek! A viselkedését és az érzéseidet is, fontos.

Sziasztok,

Köszönjük a gratulációkat. A szüléstörténetet igyekszem pótolni, csak kicsit el vagyok havazva. Hiába no, szokni kell a 2 gyerekes létet, de nagyon élvezem Tegnap voltam vizsgázni, nagyon rossz volt itthagyni őket

Ne haragudjatok, de nem olvastam alaposan vissza, majd talán este, addig csak egy pár hozzászólás

Évuska,
Mi 3án hajnalban mentünk be, szegény Ági azelőtt ért haza, hogy hívtam. Valahogy rögtön az jutott eszembe, hogy te szültél előttem. Mi délben kaptunk szobát a gyerekágyon, addig meg a szülőszobán voltunk.(ti adtatok vmit az Áginak, vhogy olyan snassznak érzem, hogy mi még nem, de nem is tudom hogyan pótoljam. Olyan sokat jelentett, hogy ott volt)

Orsi,
Kitartás az utolsó napokra! Nálunk is annyi minden volt, ami miatt nem éreztem magam felkészültnek a szülésre, aztán mégis kibújt. Biztos szép lesz.

Úgy hallom hív a kötelesség. Szép napot nektek!

Sziasztok,

Szeretném a segítségeteket kérni ŐRANGYALOK kerestetnek május 4.-re, a születés Hete nyitónapjára.

Hogy kik az őrangyalok?

Azok a kedves nők és férfiak, akik segítenek a tájékozódásban, akik teljes figyelmüket egy-egy előadóra tudják fordítani, akik mindent tudnak a rendezvényről (kit és mit, mikor és hol lehet megtalálni stb.), akik várják a vendégeket, akik egy mosollyal otthonossá teszik a házat…

Önkénteseket keresünk, akik szívesen vállalnák ezt a feladatot, ezzel is segítve a Születés Hete ügyét (azt, hogy a várandósok és családjaik minél informáltabbakká, tájékozottabbakká válhassanak a szülés-születés kérdéseiben), és hogy látogatóink és előadóink maradéktalanul jól érezhessék magukat ezen a napon, hogy igazán vendégnek érezhessék magukat.

Nagyon izgalmas feladat, ráadásul belülről átélve a programok szervezését egészen más érzés és ismeret beülni az általunk kísért előadó programjára.

Ha úgy érzed, hogy szívesen csatlakoznál az őrangyalok csapatához, ha örömmel segítesz, küldj egy mailt a kurti.juditkukacszuleteshete.hu e-mail címre.Ha te magad most nem tudsz bekapcsolódni, de ismersz olyan embert, akiről úgy gondolod, hogy szívesen csatlakozna, ismertesd meg minél előbb ezzel a lehetőséggel.

Jó, ha tudjátok, hogy akkor tudjuk kapkodás nélkül, kényelmesen ellátni az őrangyali feladatokat, ha ötvenen leszünk. Most még nem vagyunk ennyien, kérlek, ha tudsz még olyan embert, aki szívesen vállalná ezt a feladatot, szólj neki is.

Néhány tudnivaló, közeli teendő

• Őrangyal-képzés mindenkinek, aki május 4-ére őrangyalnak jelentkezik!

• Április 18-án, pénteken 11-15 óráig (illetve akinek ez munka vagy egyebek miatt nem jó, annak 19-én, szombaton 11-15 óráig) az Aranytízben. Kérem, hogy minél hamarabb jelezzétek a kurti.juditkukacszuleteshete.hu e-mail címre, hogy melyikre jöttök. (A képzésen való részvétel azért kötelező, mert másképp nem tudjuk nyugiban, kapkodás nélkül ellátni mindazt a feladatot, ami ezen a napon ránk vár.)

Ha további információkat szeretnél, küldj nekem privit!

köszönöm, hogy elolvastátok,
további szép napot kívánok,
kata

Szilvi,

élőben láttam a derűs-gömbölyű Zsófit, a Sheila-előadáson. Mögöttem ültek jaddal.

Arizona,

hallottam, hogy Ági amint hazaért, visszajött, akkor te voltál... De hamar meglett, azt mondta. Nagyon várom a történeteteket!!!

Értünk nagyon sokat tett, és nem tudom, hogy abban a formában, ahogy az Istvánban alkalmazzák, kap-e pénzt. Úgyhogy mi nagyon szeretnénk pénzzel is emghálálni neki, de eléggé kerüli ezt a témát. Ígérte, meglátogat, de ezen a héten nagyon sok dolga volt. Hívd fel, tratsátok a kapcsolatot, meg gondoljátok meg, telik-e, vagy csak valami jelképesre.

Várom a Rita-rádióműsort!
Sír, megyek.
é