Köszönöm lányok az együttérző szavakat!
A kórosorrdugulásom miatti nemalvások február 23-tól úgy elfajultak, hogy gyakorlatilag nem bírtam aludni.
Egyáltalán. Fetrengtem az ágyban és nem aludtam.
Hulla voltam. Közben kitalálták, hogy orrcsepp abúzus miatti orrdugulás, hagyjam el az orrcseppeket. Nem vvolt nehéz, mert nem hatottak.
Aztán napközben nem használtam orrcseppet, éjszakára igen. (azért kezdett el hatni a nasivin, mert használtam szteroidos orrcseppet, ami egy keveset segített).
Aztán elfajult a nemalvás.
Higgyétek el. NEM TUDTAM ALUDNI!
Nem a pocakom miatt! Vagy mert többször felébredtem. Hanem 3egyszerűen nem aludtam.
Mondták, hogy igyak sört, levendula tea, citrom fű tea, Sedativ PC, Valeriana stb. Minden kipróbáltam. Semmitől nem aludtam.
átment az egész pánikba és szorongásba. Délután műár féltem az éjszakától, teljesen kivoltam. Kínomban már a nőgyógyászt kérdeztem, hogy mit tehetek.
Azt mondta, hogy vegyek be altatót, csak aludjam ki magam.
Ez szülés előtt 10 nappal volt, csütörtökön, de már másfél hete nem aludtam csak 1,5-3 órákat/24 óra. Ezt is több felvonásban. Semmiképp nem egyben! Már teljesen ki voltam borulva.
A dokim pedig szombatól szombatig síelni ment.
Aztán utánnakérdeztem, hogy mit lehet terhesen szedni, normális altatót. Kiderült, hogy semmit!
De én bevettem. Altatót és nyugtatót. Kis dózisban. Csak 1,5 órát aludtam attól is.
Olyan pánikroham,aim voltak, hogy a párom kivette a szabit és itthon ült velem, mert azt mondta nem mer egyedül hagyni.
Altató és nyugtató mellett sem aludtam.
Felhivtam egy pszihiátert. Lerázott! Hogy képzelem, hogy terhesen gyógyszert szedek? Rendesen lebaszott. Hogy pszihés az egész. Nyugodjak meg! relaxáljak. Kapja be!
Pénteken (14-én) felhívtam a dokim. Sírtam a telefonban, hogy indítsuk el a szülést, mert már nem élek. Semmit sem alszom. Már négy kilót fogytam az elmúlt 3 hét alatt. Nem bírom. Megőrülök.
Azt mondta, hogy vasárnap reggel iithon lesz, beindítja a szülést!
De ne vegyek be gyógyszert péntek és szombaton.
Így az elkövetkező két éjszalka sem aludtam semmit! SEMMIT!
Norkának óránként írtam a priviket! Hogy megőrülök, nem bírom.
Aztán vasárnap bementünk a kórházba. Azt mondta a doki, hogy nem indítja el, mert olyan állapotban vagyok, hogy nem mer belevinni spontán szülésbe.
Meg a magzat is kicsi, kevés a magzatvíz és a szívhangja sem tökéletes!
Betoltak a műtőbe.
Kiszedték a Kisfiam.
Meglérdezte az altató orvos, hogy akarok e aludni. Mondtam Igen! Minden vágyam.
Belémnyomták az altatót, semmit sem aludtam tőle. Arra volt jó, hogy nyugodtan tuidtam feküdni.
Aztán amikor ezen az éjszakán sem aludtam semmit, akkor bőgve mentem a dokimhoz, hogy csináljanak velem már valamit, mert pánikom van és még ezután visszük haza a kisfiam.
Leszervezték a pszihiátert. Megtoldottak Rivotrillal. Ez kiütött. Aludtam aludtam aludtam.
Másnap este már csak töredékét kaptam, harmadnap már csak mikro mennyiséget. És elkezdtem aludni. Az orrom sem dugult, ahogy kiszedték a kisfiam.
De nem szoptathattam.
Úgy jöttünk haza, hogy én kimerülten, tej sehol, vagyis kevés. A gyerek még nem volt mellen.
Aztán négy spontán éjszakai alvás után megint éreztem, hogy dugul az orrom és borult a kártyavár.
Megint nem aludtam. Kulcsélmény, az orrdugulás.
Aztán visszamentem a dokihoz, kaptam gyógyszert. Attól most felváltva alszom és nem.... Megy a variálás, hogy elhagyjam a szoptatást és helyreraknak, vagy kínlódunk. Egyelőre még a kínlódást választottam.
Azt még nem tudom meddig bírom.
Anyósom szerint a gyerek felnő tápon is. A legfontosabb, hogy én rendbe jöjjek, mert most ugyan még két hétig van segítsége, de aztán egyedül leszek. férjem csak késő délután és sokat éjszakázik is.
A doki javasolta (nő), hogy fussak. Pontosabban azt mondta, hogy cardio edzés! Fokozatosan, amit bírok. Mert ez is segít az alvásban. A nőgyógyász is megengedte. Azt mondta, hogy a mai modern császárok után már lehet kezdeni a sportot. Persze fokozatosan.
Közben depresszió vizsgálatot is csináltak. Kiderült, hogy nincs depresszió, csak szorongás és kimerültség áll a sok sírás mögött.
Én azért szeretném látni azt az embert aki 3 hét nem alvás után még tud nem bőgni! Józanul gondolkodni!
Most itt tartok... szoptatni szeretnék, de közben helyre kellene jönni. A topikban van néhány ember aki tud a problémámról, szinte kivétel néálkül mindenki azt mondta, hogy először én jöjjek helyre. Aztán a gyerek!
Norka, már terhesen azt mondta, hogy ez nem normális, hogy nem kezelnek.
Erre utólag kiderült, hogy (pszihiáter szerint), hogy ezt kezelni kellett volna terhesen, hogy ne fajuljon el!
Hát már elfajult!
Nem tudom mikor lesz vége. Még azon csodálkozom, hogy avn tejem.
Már teljesen visszafogytam a szülés elötti súlyomra! Pedig eszem. Gyúrom magamba a kaját. Meg a folyadékot!
Tegnap a futás jól esett! Ma is megyek.
Most a székletemben találtak olyat, amit kezelni kell, ezért No szopi!
Még nem tudjuk hogyan lesz vége az egésznek.
Szeretnék már Normális ember lenni! Aki tud aludni ha hagyják. Mert jelenleg hiába van itt anyósom és vigyázna a picire, teljesen mindegy, mert csak fetrengek az ágyban. Nem alszom.
Már nem is szívesen rakom le magam.
A férjem nagyon mellettem van, de már voltak neki is cérna elszakadós pillanatai.
Szóval kb ez van velem.
Hogy lássátok. Nem panaszkodom, mert van egy maszkura kisfiam, aki tündéri és nagyon szeretem.
De a szülésem inkább egy rémtörténet (hagytam ki részleteket, bocs, de nem írom le, mert felejteni szeretném).
Az utánna következő nap meg rémálom volt inkább...
Most elvagyok. Valamennyit alszom. Még bírom. Nem tudom meddig!
Kicsit tartok attól, hogy minél tovább húzzuk, annál nehezebb lesz!
De már az is jelzi, hogy jobban vagyok, hogy egyáltalán tudok írni róla, úgy hogy nem bőgök. Talán mert már elfogytak a könnyeim és 6 óra alvás sok ébredéssel tarkítva még mindig pihentetőbb, mint 0-1,5- vagy három óra 24 óra alatt!
Nem panaszként írtam, csak kb ezért nem írok. Még emésztem ami velem történt.
Járok meditációs gyakorlatokra. De azt mondták, hogy annak az eredménye is jóval később jön meg!
Már mindenhez "nyúlok", hogy segítsen!
Mindenki segíteni akar!