No, rólunk.
Hétfő este míg én a dokival "cseverésztem", apa maradt itthon 10 ml anyatejjel és 120 ml tápszerrel. Hatkor megszoptattam Rékát, mielőtt elmentem a rendelésre és fél 10 körül értem haza. No, a 10 ml-en kívül akkor evett legközelebb.
Az anyatejet villámgyorsan felhörpölte és még apának is a szíve szakadt, hogy többet nem tudott neki adni. A táptól, ahogy írtam, prüszkölt, köpkötött, kikérte magának, de keményen. Örülök, hogy ezt nem láttam, megkímélt tőle a Jóisten...
Úton hazafelé a dokitól folyton az lebegett a szemem előtt, ahogy néz rám szopi közben, reménykedve újra és újra szájába veszi a bimbót, majd kiköpi, mert üres, felnéz rám megint...Csoda hogy nem ütött el egyetlen autó sem, nem nagyon néztem sem jobbra sem balra....
Legközelebb viszont csak hajnali 5 kor ébredt, jóllakott egy cicivel. Mindkét didkó szépen megtelt és a régi rend szerint kemény volt. A maradékot és a másik cicit ügyesen lefejtem, kb. 60 ml-t és eltettem a hűtőbe. Itt egy kicsit megnyugodtam, hogy huh...végre van vésztartalék, amihez tudok nyúlni, ha éhes maradna valamelyik etetés után. A keddi nap folyamatos fejéssel telt, az egész nap egy végtelen szoptatás volt. Igyekeztem semmivel sem törődni és minden körülményt, történést és eseményt kizárni, csak magamra figyeltem és Rékára. Minden etetésnél evett volna még tovább, de nem tiltakozott büfiztetéskor, hogy nem jutott neki több és evés után vidáman játszott vagy aludt.
Apa édes volt, hozott nekem mindenféle eledelt, amiről azt olvasta a neten, hogy anyatej serkendő és folyton macerált kedvesen, hogy igyam a szopist teát, igyam, igyam.
Tegnap éjjel megint tudtam fejni 50 ml közeli mennyiséget, újra csak egy cicit evett meg a pici lány, azt sem teljesen. A mai nap már lazábban telt, megnő az ember mellénye, ha bőven van tej a hűtőben...
Délután elértem az LLL-es Dórát, aki minden pontban megnyugtatott, szerinte fejlődési ugrás az egész, amit át lehet vészelni, tegyem jó mélyen el a szekrénybe az a tápot...
Nagyjából ugyanazt tudta mondani, amit ti, lányok, új információt már nem nagyon közölt (nagyon profik vagytok). Két óránként kell szopiztatni Rékát, vagy legalább lefejni a tejet. Ha a kakája szép sárga, van 5-6 pisis petyója, napközben vidám, nem nyűgös, kaja után nem ordít, mint a fábaszorult féreg, akkor nincs baj. Az a 7 perc szopi sem kevés, egy ilyen korú babától nem szokatlan, hogy ennyi idő után letudja a kajálást.
Megnyugodtam, úgy érzem. Nem nagyon gondolok arra, hogy elmegy a tej, ha elmegy elmegy, de addig is nem adjuk olyan könnyen magunkat. Amit csak lehet, kifacsarok a cicikből, szerencsére a bimbóval nincs gond, bírja a gyűrődést, fagyasztok is és minden cseppjét úgy kezelem, mintha páratlan érték lenne.
Ja és hétfő este Réka átfordult a hátáról a hasára, majd hogy anya ne sokáig legyen enélkül az élmény nélkül (apja volt vele itthon, mikor átfordult), kedd reggel megismételte a produkciót. Nagyon boldog voltam.
Egyébként tele van energiával, mint egy boxoló, úgy püföli a belógatott játékokat. Jár a keze lába, gügyög, vigyorog, édes pofa nagyon.
Na, ennyi a történet.
Mindjárt dobok fotót!
Szép álmokat minden kicsinek és nagynak!