Kiemelt témák

Sziasztok!

Klára!
Gondolom valami rágható finomat választanék, ami nem gyógyszer, csak cukorka és bármi kaja csak azután jön. BÁRMI. Nehéz okosnak lennem egy állatorvosi ló jellegű gyerek mellől, aki mindent szívesen kipróbál a betadinos fertőtlenítéstől a köhögéscsillapító cseppekig. Még napokkal a probléma múltán is.

A bolhacirkusz ma este 3/4 9-ig húzta a részvételemmel. Onnantól kivontam magam a rendszerből és azt mondtam, hogy mindenki elalszik ahogy tud, innentől engem nem érdekel, én vacsorázni fogok. Sajnos az ügyben ordítoztam is Zsombival. Ami egyrészt haszontalan volt, mert csak azt szerette volna, hogy Vele legyek (de a Prücsit kellett szoptatnom, mert éhes volt), másrészt nem tartja komolyan vehetőnek ha kiabálok, mert ő rendszeresen kiabál csak játékból. Másrészt ha nem akarja vigyorgással elütni a kiabálás élét, akkor meg sírva fakad, amitől lelkiismeretfurdalásom lesz, mert semmi mást nem akarok, csak ha megértené, amit mondok. De ez az egy egyáltalán nem látszik rajta. Szerintetek egy egyébként meglepően okosnak tűnő kétéves magyarázat után sem látja át, hogy ha kiabál, amíg én azért szopiztatom a kicsit, hogy elaludjon és a kiáltozástól persze nem tud, akkor nem tudok CSAK VELE fürdésidőt és meseidőt tölteni????Pedig nagyon szeretnék.
Szomorú vagyok, csalódott magamban, hogy így elragadtattam magam. Ráadásul ugye jó feszült is voltam, gondolom Prücsi ezért is foglalkozott bármi mással, mint elalvással.

Snoopy

Snoopy, sajnos szerintem nem tudja, még a 3 éves sem. De erről mi is gyakran megfeledkezünk, és úgy kezeljük, mintha tudná. Hovatovább minálunk ezt tartom a legnagyobb nevelési hibának, úgyhogy most vigyázz, amíg nem késő! Vitamin-ügyben csodás előrehaladást tettünk, tegnap szó nélkül benyelte a Vitacolant, amelytől nemrégiben még hisztirohama lett. Lehet, hogy lassan tényleg kezdi megérteni? K.

Ugye itt volt téma a nem kajálás? Mert egy kicsit elgondolkodtam rajta. A mai napig sokszor előfordul velem, hogy éppen azt nem kívánom, ami az asztalra kerül. Esetleg már előre tudom, hogy megcsinálom, ert különben megromlik, nincs más, stb. Mégis tudom, hogy nem fogom szeretni, sőt, nem fogok belőle enni. Csak már döntési szituációban vagyok. El tudom dönteni, mi a jobb nekem, és ha nem kívánom, nem eszem meg. Csak már felnőttem és tudom, mi az egészséges, tudom ,mit kell(ene) ennem, és így választhatok adott pillanatban. Vagy éppen lelkifurdalva. A kiskrapekok ilyenformán elég siralmasan állnak: vagy megeszik, vagy éheznek. És tudom, meg kell tanulnia... De ez bla-bla! Nekem is tanították, és anno én sem vettem róla tudomást. Sőt, uazt mondom a gyereknek, hogy feltétlenül nemlehet ebédelni. Pedig hányszor nem ettem meg pl. a pörköltet, csak a főzeléket.
Summa summárum. Nincs ötlet. Hagyni kell őket, had egyenek, vagy ne egyenek, de!!! csaka zt ehetnek, ami van, ill. amit ők is el tudnak készíteni. Kicselezés: Csak az legyen a hűtőben, amiből egészségesen lehet táplálkozni.
Na mára ennyi.
Solya

Mai életkép: Délben megegyeztünk, hogy este nem lesz hiszti. Hat óra: Lányok, kádban fürdötök, vagy zuhany? Hisztimester: Kádban Katával. Kata: csak ha hajat is mosunk. HM: Nem akarok hajat mosni. Kádban, Katával. És így tovább, egyre hangosabban, egyre hisztisebben, végén elnyújtott bőgés időnként mama-mama felkiáltásokkal (anyukám hallgat eme névre).
Szerencsére apa itthon volt.
Anya meg teljes megsemmisülés, és vacsorakészítés, fürdetés stb.

hát ennyi.
sofka

Nálunk most az megy, hogy jó, megyek fürdeni, de csak ha veszel nekem egy telefont/csomag kártyát/pörgettyűt/sarokházat a Belvárosban...
Kíváncsi

Folyamato sküzdelem a Gergővel sapka ügyben és víz ügyben! Leszedi a sapkát, visszaadom, visítás, leszedi, visszaadom, visítás - néha elfelejti, akkor megy a vízcsaphoz a játszótéren és vizezni akar, elhozom onnan visítás - stb. stb. stb. Mondjuk ma találtam egy kapucnis kabátot, aminek (még ) nem tudja leszedni a kapucniját.
Mindezt egy végkimerült anyával teszi Végkimerülés oka: éjszaka - 10-kor lefeküdtem aludni(?), 2-ig négyszer keltem. Utolsó: a naygobb, akin most pelenka van, mert rendszeresen bepisil, felébred, hogy pisilni kell, de hozzam be a bilit. Jó, hozom. Vetkőzik (csupaszra, mert pisilni úgy jó), pelenlát megfogom, említve, hogy visszaadom rá. Erre ordítva el (mármint ded), leült az ebédlőben és odapisilt. Apa elő: zord anya vajon mit tesz az ő elsőszülöttjével? Anya pisit takarít, apa demonstratíve dedet vigasztal, majd ded apához bújva elalszik. Anya közben visszagyömöszöli a kicsit is az ágyába, majd alszik(?). Ded hajnali 5-kor bepisil a szülői ágyba. Ded átöltöztetve vissza a saját száraz ágyába, apa alaszik tovább (nem az ő térfele a pisis), anya tejet csinál a kicsinek, odarakja apa mellé, majd kivonul mártírarccal netezni.
Ráadásul elfelejtettem bevenni a gyógyszeremet, és most alig bírok menni a lábaimon.
Apropó. Hogy lehet kiszedni a pisiszagot a matracból? Van ötletetek?
Zsuzsa

Zsuzsa!
Pisiszagra a napocska a legjobb! Na de most?
A lányom matracából teljesen kiment! Vizes szivaccsal átdörzsöltem a felületet, aztán kitettem a napra. Hatásos volt!
Most a napocskát hiába várod, azt hiszem. Marad a vizes szivacs, meg a hajszárító. Talán Apa egy könyvvel a kezében ráérne szárítózni.
Márti

...Csak előbb kapcsold be neki a megfelelő fokozatra, mert ahogy a mi férjeinket ismerem...

Na, megvolt a Nagy Zuhanás! Sajnos, a kicsi leesett a pelenkázóról! Pedig még pereme is van, azon is átvetette magát, plusz a kihúzott fiókon, és úgy egy jó méternyire landolt a pelenkázótól Annyira sírt, olyan sokáig! Én nem is tudom, hogyan csinálhatta, és mindezt egy negyed perc alatt! Mostanra nyugodott meg. Na ja, lassan kilenc hónapos, már nem lehet egy pillanatra se magára hagyni!
Máskor meg, ha a földön van, mindig behátrál valami szekrény vagy ágy alá, onnan meg nem bír kijönni. Akkor meg azért sír. A járókát meg hamar megunja. Viszont olyan édes!
Kíváncsi

Jaj, Kíváncsi. És most hogy van? Buksija?

Zsuzsa,
én is azt akartam írni, mint Márti, de ha kiteszed az erkélyre, az is hatásos. Csak nehezebben szárad. De a levegő is elég. Én a párnámból kényszerültem elűzni így.
Solya

Kíváncsi!

Szegény kicsi! De ne emészd magad. Multkor a fiam ugrott le majdnem a vizsgálóasztalról, pedig "csak" 3-an voltunk ott. Utána mondta a dokinő is, hogy már történt is ilyen nem is egyszer, pedig az egészségesen ott az orvos, a védőnő, meg az anyuka... és mégis olyan gyorsak ezek a picikék.

puszi
sasha

köszi a tanácsokat! Szellőztetem egész nap, majd este meglátjuk(azaz érezzük) az eredményt!
Kíváncsi! Szegény babuc,kiheverte már? Az Attila kb. félévesen csinálta ezt, az volt az első esetünk, pánikoltam is rendesen, de nem lett semmi baja szerencsére.
Amúgy mozgékony a törpöd, még a peremen is átvetette magát...!Csak nem kíváncsi a gyermek?

Délutáni zizi. Oviból hazafelé. Attilának segítettem (volna) kezet mosni az oviban , nehpgy vizes legyen már nyakig kabátban. Erre olyan szabályszerű hisztit produkált, hogy csak na! El akartam menni velük a Csarnokba vásárolni (útba esik), de a kicsi is babakocsi nélkül volt, és fel akart jönni az ölembe, a nagy még mindig visított és a sapkáját dobálta, úgyhogy feladtam.
A trolin azután angyali arccal közölte, hogy már nem sírok! Anya viszont már kissé zsizsik agyilag. Hazajöttünk, a legényeket lepasszoltam apjuknak, és most megpróbálok lenyugodni.
Zsuzsa

Kíváncsi!
Ennek is meg kellett történnie egyszer. A többiek is potyogtak?
Vígasztalásul: a férjem nem esett soha fejre, de az öccse igen. Na az öccséből egyetemi tanár, dr., stb lett, a férjem csak "simán" normális.

Az én lányom is elindult egyszer lefelé a pelenkázóról fejjel lefelé, miközben én lehajoltam valamiért. A szemem sarkából láttam, hogy zuhan, és reflexszerűen a háta alá tettem a kezem. Persze megfogni nem tudtam, de valahogy megfordítottam ezzel a mozdulatal a levegőben, és így a popójára esett (pelusostól).
Lehet, hogy így nem lesz belőle doktor, vagy egyetemi tanár?
Márti

Az előbb történt:
Puffanás az etetőszék felől: a párizsis tasak landolt a földön. Megyek, felveszem. A lányom huncut mosollyal közli:
-Segítettem ám neki, hogy leessen!
Ezen már én is csak nevetni tudtam.
Márti

Szerencsére semmi baja! Persze nagyon megijedt, hosszasan panaszkodott nekem, pirosra sírta a kis szemét. Aztán aludt egy jó nagyot, az is tök édes volt, mert kidugta a két lábát két-két rács között, és mivel pont ott van mellette a pelenkázó, hát bele is lógott az egyik lába egy nyitott fiókba.
Teó volt nagyon esős. Ő képes volt szoptatás közben(!) mellőlem lecsúszni a földre! Ugrott ő is a pelenkázóról. De azóta nem mozgékony különösebben. Hogy lesz-e belőlük egyetemi tanár? Nekem az is elég, ha egyszerűen normálisak maradnak .
Kíváncsi

Kíváncsi!

Én is lepereceltem annak idején a pelenkázóról, sőt, még apám nyakából is egyszer. Nem is vagyok normális.

Kíváncsi!
Keresztmamám a férjével sétált a városligetben 1968-ban mózeskosárral a kezükben,benne az unokabátyámmal.Tél volt,jó nagy hó.Beszélgetés közben mindketten azt hitték a másik jobban tartja a kosár fülét és azért könnyebb.Csak 100 méter múlva vették észre,hogy kicsi fiúkat kiejtették.Szerencsére pólyában volt és még csak fel sem ébredt.Pedig akkor még csak egy gyerekre kellett volna figyelniük.
Egyébként Miléna 4 hónaposan leforgott az ágyról.Én jobban sírtam mint ő.Korina is leesett már.Természetesen mindketten a kőre,véletlenül sem a szőnyegre.Lehet,hogy ez is genetikailag kódolva van?

Sziasztok!

Nálunk a pelenkázólap a mosógépen van. Így a gyerekek mindjárt a kádba eshetnek, ha nem tudnak átugrani a peremen. Jobb esetben a kádban nincs víz. Eddig csak jobb eset volt.

SNOOPY

Jók a sztorik!
Úgy már én is jártam, hogy bevásárláskor jól megpakoltam a babakocsi hálóját, merthogy Bence súlyához voltam még szokva, de már a párhetes kicsi feküdt benne. Na aztán egy bizonyos pont után jól fejre is állt a babakocsi, a baba meg hupp! bele a napvédő ernyőbe! A kókadt osztrákok meg csak elsétáltak mellettem...
Miket kell kiállniuk az én gyerekeimnek!
(Névtelenek, ide, sorakozó! )
Kíváncsi

A nagyobbik fiam még 1,5 évesen játék közben nekiesett a szekrénynek, sírt, olbevettem és végigtapogattam a fejét. Semmi, a sírást is abbahagyta 3 perc múlva és ment játszani. Egy óra múlva nézem, hogy mi van a gyerek fején? Hát száraz vér, beleragadva ahaja. kiderült, hogy kb. 2 cm-n felrepedt a bőre, az vérzett szép csendesen. Néhány hónap múlva egy -az egyben megismételte ezt. Ütésálló a gyerek most van két sebhely a haja alatt (mert nem vittem el összevarratni, eszem ágába sem volt)
A férjemmel beszéltük, hogy a fiúk annyit esnek kicsi korukban, hogy valószínűleg mind zseni lenne alapesetben, de ilyenkor "lebutulnak" normál IQ-ra. (a lányok megmaradnak zseninek)
Zsuzsa

Jaj,Kíváncsi!

Hát hogy lehetsz ilyen figyelmetlen????!!!Hát már ne is haragudj,de gondolhattad volna!És különben is,milyen anya az ilyen???Hagyja,hogy gyeremeke fejre álljon és még az sem tetszik neki,hogy nem segítenek!!!Hát fel vagyok háborodva!!!De azért megnéztem volna!És persze utána még segítettem volna!

Pussz,Anyapoc

Mire jó a cumi?
Pl. balesetvédelmi eszköznek. A lányom nagy lendülettel motorozott végig a tornácunkon (vagy 20 m), és hiába figyelmeztettem, hogy álljon meg, nem hallotta. Le is motorozott a tornác végében lévő 3 lépcsőfokon. Végigtörölte az arcocskájával a betont. Már rémeket láttam, mire odaértem hozzá, hogy biztosan lenyúzta a bőrt rendesen a képéről. De nem! Az állán volt egy kis horzsolás, a többit a cumi fogta fel!
Azóta már nem cumizik az ágyon kívül, de szerencsére figyelmesebb, óvatosabb is!
Márti

Az én fiam a vízibickli csúszdájának lépcsőjén pattogott vissza. Mi vittük a sebészetre, mert bokáig vérzett. Gyönyörű heg van az állán.

SZiasztok!
A fiaim újfajta anyaidegborzoló játékot találtak ki. Elkezdem őket öltöztetni, erre kergetőzni támad kedvük, ha szólok nekik, hogy jöjjenek ide, akkor a válasz: "nem", ha megyek utánuk egy-egy db. zoknival,pólóval vagy egyéb ruhadarabbal, akkor futnak előlem és jó szűk helyekre rejtőznek. na ettől nagyon durrog a fejem, főleg, ha kifejezetten anyabosszantó színezetet is kap a dolog, azaz hátrafordulva jókat mosolyognak. Brrrr
mit lehet ilyenkor csinálni? főleg ha sietünk...
Zsuzsa

Zsuzsa, próbáld meg a ki lesz az első versenyt!
Annak a végén is összevesznek majd feltehetően, de lagalább felöltözve!!
sofka

Jó ötlet, holnap kipróbálom. Köszi sofka!
Zsuzsa

Még csak dél van, de a mai napra betelt a pohár!!!
Először azért tört ki a hiszti, mert nem adtam neki több édességet. Modtam, ez az utolsó, de ő még azután is követelt. (Sajnos az apjával megszokta, hogy az utolsó után is van még másik.)
A hiszti még hagyján lett volna, azt viszonylag hamar abbahagyja, de most új módszert fejlesztett ki. Földhöz is vágja magát és ott fetreng. Ekkor duurant el az agyam: hiába viselem én türelemmel a hisztiket, ha ez nem vezet semmire, sőt még súlyosbodik is a dolog. Hát a fenekére vertem.

A másik eset ebédnél: töltött paprika van, és ezt még szereti is. Elkezdett azért hisztizni, mert a húsgombócot összekevertem a paradicsommal. Nem volt hajlandó enni, de el sem vehettem előle. Végül adtam neki egy kis paradicsomot a tetejére, erre mit csinál? Elkezdi akkurátusan összekeverni!!!!!! És még nyafogott is hozzá, hogy nincs rendesen elkeverve, így nem lehet enni!

Kész, betelt a pohár, az egész déllőtti feszültség robbant: elkezdtem vele ordítozni, majd becsaptam egy-két fiókot, odébblöktem egy-két széket, és bevágtam egy ajtót. A gyereket nem bántottam, egy napra egy fenékreverés bőven elég a bűntudatomnak.

Ti mit csináltok olyan helyzetnen, amikor így húzzák az idegeiteket???????

A gyerek most békésen épp a tányért nyalja ki.

Márti

Azt hittem , csak nálam kapcsolták be az anyanyúzó funkciót! Ma korán jöttük haza az oviból, mert jönnek a barátnőim, így nem tudom elhozni du. Vásárolok a kisboltban, Gergő elaludt a kocsiban, mint mindig, talán 3/4 óra pihim lesz - gondoltam én. Attila odamegy a babakocsihoz míg én fizetek, és ébresztő ordításokkal felébreszti az öccsét! Itthon betette ugyan a kiságyba, de ahogy sejtettem, nem aludt már el, az a 10 perc elég(?) volt neki. Úgyhogy nyugis főzés helyett kissé idegesítő főzés. Ráadásul tudom, hogy el fog fáradni, nyűgös lesz és hisztis, de nem fog már aludni, apjuk szülői értekezletet tart, este jön,tehát én folyamatos műszakban vagyok reggel 6-tól. Éjjel amúgy talán 4 órát aludtam. Kész, ko., már a barátnőimnek sem tudok örülni. Szabadságra akarok menni!!!!!!Azonnal! Legalább 3 napra! Egyedül!

ZSUzsa

Vigaszképpen: második napja három gyerekkel vagyok itthon, melyek közül kettő teljesen őrült, a legkisebb meg most tanul . (Ez utóbbi leginkább abban nyilvánul meg, hogy azonnal sírni kezd, ha meglát, noha addig semmi baja sem volt.) Teónak árpája van, amit nem hajlandó engedni, hogy kezeljek, viszont egész nap kitartóan ellenkezik, bármit mondok. Mást se hallok egész nap, mint: nem. Cseppet sem idegőrlő! És akkor a kis majom Bence pedig három napja azzal szórakoztat, hogy nem hagyja magát öltöztetni, minden módon meggátol, közben jókat kacarászik. Mit mondjak, az első félóra után már valahogy nem olyan szórakoztató. Az ellenkezés persze azzal is jár, hogy össze-vissza rugdos. Ma már kénytelen voltam minden testi erőmet bevetni, alaposan leszorítani, szinte ráülni, hogy végre felöltöztethessem.
A gyerekeink azt képzelik, hogy mi mindent kibírunk, nekünk semmi sem fáj, mi soha el nem fáradunk, velünk mindent lehet, hogy olyanok vagyunk, mint valami törésbiztos játékszer. Hát ma elüvöltöztem nekik, hogy ez bizony nem így van, nekem is fáj, ha megrúgnak, én is elfáradok, én is emberből vagyok csakúgy, mint ők. Hogy megértették-e? Majd kiderül.
Mindenesetre nagyon klassz volt, hogy ennek örömére kimentünk az állatkertbe, gyönyörűen sütött a Nap, szedtünk őszi leveleket, örültünk minden állatnak, bár Teó szerint büdösek. Tipikus flaszteron nőtt tápos. Még a pici is lelkesen rúgkapált, amikor odavittem a rácshoz.
Kíváncsi
Ja, Márti a kérdésedre a válasz: azt, amit te!

Lehet, hogy tévedek, de azt látom néhányatoknál, hogy egy ideig úgy csináltok, mintha mindent bírnátok, aztán jön a robbanás=üvöltözés. talán direkt ezt provokálják. Én úgy csinálom, hogy amikor fáradt vagyok, vagy készülök megszakadni a hordozót tartva, akkor tök normális hangon elmondom Zsófinak, hogy ne szívasson, mert menten megszakadok, inkább induljunk, vagy öltözzünk, vagy akármi, és ez érdekes módon majdnem mindig működik. Nem fakírkodok, ahogy érzem, hogy nem bírom, rögtön szólok, de higgadtan. Ha nagyon kekeckedik, akkor szoktam monani neki, hogy "Zsófi, most fog elborulni az agyam!" és ezt tényleg érti. Ha esetleg még mindig feszíti a húrt-ritkán-, akkor más hangnemre váltok, de nem ordibálok. És legkésőbb ekkor szót fogad.
De tényleg annyira lehet vele beszélni, hogy csoda. Imádom. Néha szokta azt mondani, hogy "Anya, felcseszed az agyamat!"-Kitől hallhat ilyeneket?

Igazad van, végülis nem kiabálsz, "csak" káromkodsz

Juli!
Én nem mártírkodom, megmondom én is azonnal, ha valami nem tetszik - normális hangon. De ez mit sem ér mostanában! Mintha a falnak beszélnék. Elmondom egyszer, elmondom kétszer, aztán figyelmeztetem, hogy most már kiabálni fogok. És sor is kerül a kiabálásra. És akkor általában hatása van. De utálok üvöltözni! És most a torkom is odavan, mert megfáztam. Félig némán még csak felemelni sem tudom a hangom. És így reménytelen helyzetbe kerültem. Falrahányt borsó a suttogásom.

Azt hiszem, most keményített be a kiscsaj. Eddig nem volt ennyire kemény dió. Direkt szórakozik velem, húzza-húzza azt a bizonyos húrt. Elszalad előlem öltöztetésnél, indulásnál, a játszótéren és közben vigyorog.
Azt hiszem, taktikát kell váltanom, mert az üvöltözést nem bírom sokáig. Ötletem még nincs.
Márti

Hurrá, ismét egy névtelen!!!!!! Miért nem adod az arcod???????
Miből gondolod, hogy az anyjától tanulta a káromkodást??????????????

SÜTI, mert hogy én használom a nevem!

Ha elolvastad volna figyelmesen, akkor nem én mondom neki, hanem ő nekem a "csúnya" szót. De, ha én mondanám, akkor is kevésbé érinti a lelkét egy ilyen kifejezés, mint a kiabálás. Ennél cifrább szavakat tanul az oviban. Az egyik anyuka mesélte, hogy a kisfia az 1. héten úgy jött haza, hogy "Anya, te vagy az én kurva anyám?"-hát ez sem otthonról jött, úgyhogy ilyesmin kár fönnakadni. Majdnem mindenki káromkodik, ettől még nem megyünk egymás idegeire.
Csak egyet nem értek: minek az a röhögős a mondat végére?

Lányok, a csúny aszavakhoz: Óvodai öltöző, gyönyörű kisfiú: Anya, és mi az a B A S Z? Na az, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett, nem írja le a helyzetet! Ráadásul legalább öt szülő kagylózott (köztük én is), hogy szegény mama miként vágja ki magát. Ha jól emlékszem ezerrel eltekertek. (Ja, egyházi ovi volt!!!)

sofka

Az én fiam is tanul...sajnos néha az apjának is eljár a szája, de ez csak engem zavar...
Na szóval valahol tanulta a fiam: "a kuva picába", mert még nem beszél tisztán a lelkem. NA ezt előszeretettel használja is pl. mondókaként a buszon. ISteni helyzet! imádom!
Zsuzsa

Sára kb. 22 hónapos volt, mikor az alábbi párbeszéd elhangzott:

- Basszus!
- Mit mondtál?! (Azt hittem nem hallok jól.)
- Sára azt mondta, a kutyafáját!

Huha, en ezekkel nem igazan dicsekednek!
Ugy gondoljatok:jopofak a gyerekeitek?
Ez kb.olyan, mint amikor "buszken" meselitek, hogy ki,mikor vagott nagyobbat a gyerek fenekere, ki utott nagyobbat a szajara!?

Én meg azzal nem ,hogy egész nap csak azt lesed kinek,mikor,mit szólhatnál be,persze névtelenül.

Kezdem azt hinni, fizetnek érte, hogy szítsd a hangulatot!

Én nem dicsekedtem. Nem azt mondtam, hogy a jókurvaanyádba küldött a gyerekem.
De kezdek bedurranni.

Elképzelem az átlag babanet-es családot: röpülnek a pofonok meg a baszdmegek. Hol van ilyenkor a gyivi?

Kedves Névtelen!

Úgy érzem, hogy nem érted miről szól a topik. Így megpróbálom gyp-sen leírni: Tudod előfordul, hogy nekünk tökéletlen szülőknek a gyerekei tökéletlen helyzeteket teremtenek. Ekkor a tökéletlen családunkban zűrzavar támad. Aztán megpróbáljuk megoldani a helyzetet, és később a következő hasonlóra jó, jobb megoldást keresni. Beszélgetünk, mint más anyukák pl. a játszótéren. Ha Neked nincsenek hasonló problémáis, tedd meg, hogy kerülj el minket!
Ha nincs építő véleményed, hagyj békén.
sofka

Én sem dicsekedtem, elég csak az arcocskára pillantani. Amúgy az irónia értelmezése valóban elég nehéz dolog, csak az intelligens embereknek megy!
Zsuzsa

Névtelen!

Már meg ne haragudj, de ez a módszer, amit alkalmazol minősíthetetlen. Mindannyian nagyon szeretnénk, ha építő jelleggel hozzászólnál. De nem is érted, hogy miről beszélünk. Kérlek addig, amíg papírod nincs arról, hogy érted a magyar szót és legalább annyi empátiával rendelkezel, hogy egyszerűbb mondatszerkezetekre nyitott legyen az agyad, addig légy oly jó és ne szólj hozzá!
Olvass nyugodtan, nyúld le a jó ötleteket és amikor segítségre van szükséged, akkor kérdezz, HÁTHA tudunk segíteni. DE NE SZÓLJ HOZZÁ, HA ÉRTELMETLEN, IDEGESÍTŐ HOZZÁSZÓLÁSOK TOLONGNAK AZ AGYADBAN!

Köszönettel
Snoopy

Névtelen!
Igenis haragudj meg, sértődj meg, és menj innen a fenébe!
Szintén csak olvasó vagyok itt, és nem kotyogok bele a lányok beszélgetésébe feleslegesen! Főleg nem ilyen bunkó módon.

Szerintem is nagy baj van a szövegértéseddel! Olyan dologba kötöttél bele, ami nincs!!!!
Senki sem dicsekszik itt azzal, hogy veri a gyerekét! Sőt, a legtöbbször hozzáteszik ,hogy szégyellik miatta magukat, és azért írják le az esetet, mert talán a másikuk tud jobb megoldást. És az sem utolsó, ha az ember kiírja magából az ilyet!
A káromkodással sem dicsekedett egyikük sem!

Szóval, Bunkókám, kopj le!

Névtelen-2

Sziasztok!
Hurrá! Jöttem, és megint Névtelen garázdaságát látom itt.

KEdves Névtelen!
Tudod inkább káromkodok, mint hogy megüssem vagy kiabáljak a gyerekkel. Persze sajna előfordul, hogy kiabálok, sőt hogy kapnak a fenekükre. Szerintem kedves Névtelen, ha van gyereked, akkor bizony nálad is elpattan néha a húr, és bizony néha előadod a negatív anyukát. Ez olyan dolog, hogy pl. nem tudom elhinni azt, amikor egy pár azt mondja, hogy ők "SOHA nem szoktak veszekedni...". Nem hiszem el, hogy néha az ember agya nem lesz teli, és nem kezd kiabálni a gyerekével, vagy nem üt rá a fenekére. Komolyabb verésekről most itt nem beszélünk.
Például én mindig csak kézzel adok, amikor adok. Fakanál, szíj még soha eszembe se jutott.

Na miután kidühöngtemn magam, tanácsot kérni jöttem.

Akinek van 10-11 éves gyereke, azok tapasztalatból hátha tudnak tanácsot adni. Persze másoktól is jöhet a tanács, csak megoldható legyen.

Szóval!
10. lassan 11 éves kisfiam egyedül jár haza, tudom mikor van vége a sulinak, és utána ráhagyok vagy 1, 1,5 órát hogy haza érjen. Azaz nyugodtan beszélgessen még a gyerek társaival, akár kísérje haza a kislányt, aki tetszik neki, stb... Csak hát az a gáz, hogy a drágám nem ért a szóból, és mikor fél 12-kor vége a tanításnak, akkor fél 2 körül jön haza. Gyalog kb fél órára lakunk a sulitól, de van nagyon jó busz közlekedés is. Megmondtam neki, hogy mikorra legyen itthon. Ebben benne van bőven, hogy ha hazajön, akkor is haza tudjon érni, és az is ha busszal jön. És drága kicsi fiam nem ér haza időben. Nem tudom mit csináljak.
Más!
A hangnem. Úgy beszél velünk, mintha "a segge lukából húzott volna ki bennünket...". Bocsánat, ezt íígy szokták mondani, szóval, elfelejti, hogy nem a haverjaival beszél. Ez egy darabig nem gázos számomra sem, mármint ha havernak néz, engem az zavar, ahogy szemtelen, kihaénnem stílusban előadja magát.
Tudom ezek kamaszkori dolgok, és lesz ez még rosszabb is, de hátha megtudnám fogni egy kicsit most az elején.

Zsuzsa

Zsuzsa
Bocs, hogy hozzászólok "gyerektelenül", de talán tudok jó ötletet adni. Amikor nem ér haza a kitűzött időre, akkor vonj meg tőle valamit amit szeret. Nem vacsorára gondolok-nehogy a Névtelen hozzászóló esetleg belekössön-hanem Nintendó,számítógép,"akármilyenprogramamiszámítneki" és ezt nagyon szigorúan hajtsd is be rajta! Ha következetesen jutalmazol-büntetsz, egy idő után rájön, hogy jobb szót fogadni.Beszéld meg vele, hogy ez az elvárás... és ha nem erre számítson... A hangnemre sajnos nincs ötletem. Bocs, ha belekotyogtam, remélem kivitelezhető dolgot javasoltam.

Egcsi

Egcsi!
köszi, semmi gond!
Mondtam neki, hogy számítógép nuku lesz 1 hétig. Valószínűleg a következetességem kezd romlani sajnos... De muszáj lesz szigorúnak lenem még magamhoz is, mert féltem őt! Ő még nem tudja mitől (bár beszélünk dolgokról), de annyi mindent hall az ember, és hát a kis ördög ugye nem alszik.
Most holnap és holnapután lesz egy kis hátvédem apja személyében, így ha nem ér haza időben, akkor keményítés lesz, és ez most elég rossz lesz neki, meg nekem is mert jövő héttől szünet lesz, és ilyenkor többet gépezhetnek.

Zsuzsa

Nekem sincs ekkora gyerekem, de 6-10 évesekkel foglalkozom, és ismerem a problémát.
Egcsi jót mondott. Azt hansúlyoznám az ő javaslatából, hogy mindenképpen tisztázzátok ELŐRE a feltételeket, ne a késői hazaérkezés után szembesüljön a büntetéssel, hanem előre tisztában legyen azzal: ha késik ez és ez lesz a következménye.
Ne fenyegető hangnemben add elő neki ezt, hanem, higgadtan. "Tudod, azt hiszem az lesz a legjobb megoldás, ha.... Így te is tudod mire számíthatsz, és talán nekem sem kell dühöngenem."
Nagyon fontos, hogy ne válts ki dacot a kamaszból!

Felgma beszéd. Szintén ismerős. Keményebb dió, mint az előző probléma. Lehet, hogy halva született ötletet mondok, de hátha...
Mindenképpen próbáld meg, hogy ne kapd fel a vizet, ha így szól hozzád! Ez csak olaj a tűzre.
Első nekifutásra mellőzd a mondanivalója tartalmát, és higgadtan, nyugodtan, de komolyan közöld vele, hogy nagyon rosszul esik neked ez a hangnem.
Aztán gondold magadban végig, mit akar elérni a szemtelenségével. El akar menni valahová, kérni akar valamit, azt akarja, hogy hagyd békén? Stb.
És kérdezz vissza ugyancsak higgadt hangnemben, erre a dologra. De a mondatod így kezdődjön minden esetben:
"Azt szeretnéd, hogy.....?"
Vagy:
"Az zavar téged, hogy....?"
Valószínűleg azt fogod ezzel elérni, hogy a gyerek elismétli normális hangon, amit akart, és akár még el is beszélget veled.
Fontos, hogy azt érezze, kíváncsi vagy rá. Ezekkel a mondatokkal segítesz neki kimondani normális hangnemben a gondolatait.
Először én is hülyeségnek tartottam ezt a módszert, de többnyire bejött a suliban!
Kíváncsi vagyok, hogy a lányommal hogyan boldogulok majd így!
Márti

Márti!
Ezen a flegma beszédes ötleten elgondolkodom, hátha bejön. MEgpróbálok nyugodt maradni, bár ez elég nehéz.

A büntetést megszoktam beszélni vele, így tudni fogja, hogy mihez tartsa magát. Csak tényleg következetesnek kellene lennem.

Egyébként, amikor úgy érzem, hogy idegesebb vagyok, akkor szólni szoktam a fiúknak,hogy vigyázat...

Zsuzsa