Sziasztok!
Megérkeztünk mi is. Én is igazoltan voltam távol.
Jó kis esős idő volt tegnap. Nem is csináltunk megint szinte semmit.
De már nem akarok több bablevest látni. Pláne enni. De azt hiszem a sonkából is elég volt. Pedig alig ettem. Nem tudom, de ezek a füstölt dolgok nem nagyon jönnek be mostanában. De a csokinyuszikból is elég. A gyerekem amint kap egyet, azonnal megeszi egyedül. Plusz a sütemények. Rossz nézni, amennyit ilyenkor megeszik. Mondtam is a családban mindenkinek, hogy a legkisebb csokit vegye, inkább vegyen valami mást hozzá, vagy adjon pénzt. Mert persze ilyenkor nagyon megy a locsolóvers,mert kapja érte a csokit. NO, ennyit a panaszkodásról.
Era: JÖn az a babuci. Ezek a tünetek nagyon azt mondják.
Az émelygés meg pláne. Érdekes,hogy egyébként én alapból nagyon hányós vagyok, bármikor ki tudom tenni magamból, amit ettem, ( bocsi, hogy csak így írom.) de terhességkor nem jellemző rám. Tudom, hogy fordítva működöm, de ennyire?
Ági: Ha már ennyit beszéltünk az ikrekről, itt az ideje.
Mikorra leszel kiírva a babucival? Novemberre?
Alma: A szabadság jó. Amikor Bercikével terhes lettem, előtte abbahagytam a zenekarozást, mert már csak rohangáltam egész nap. Következő hónapban össze is jött. Sokat számít a pihenés.
De Neked még most is lehet a pocidban baba. Nem biztos, hogy a jövő hónapra kell számítani.
Jenny: hogy telt/telik a hétvége? Remélem, jól érzed magad, és ki tudsz kapcsolódni.
Megyek, majd benézek. Sziasztok!
További Kellemes Ünnepeket.
Ildi