Na sziaszok ismét, Ti Drágák!
Krisz:D
Jajj, tééllleggg, de sügér vagyok
Csenge szupi ügyes!!! Sajnálom a lakást, de ahogy Esztora mondta, tuti nem véletlen, majd egy ég jobba, még szebbe fogtok költözni! Tesómék ugyanígy jártak a napokban egy nyaralóval....nagy volt a szomorúság, aztán már a hétvégén megtalűltak az "igazi" nyaralójukat, ami sokkal-sokkal szebb, mint z első volt, pedig arra is azt gondolták, hogy ez a csúcs..
Gyuzso:D
IStenem, gyönyörű ez a Fiú! A borostyánláncra én is kíváncsi lennék!
Dorka:D
Akkor íme, így szült a "lányom" : pénteken de. látom, hogy kapart magának egy gödröt a kertben az egyik kivágot fa ágai alatt, és befekszik. NNaa, mondom, ez gyönyörű lesz, ha oda szül, hideg van, megfagynak. Kimegyek, megpróbálom kicsalogatni, csak néz az okos szemeivel nagyon bánatosan, hogy "anya, hát nem érted? fáj, nem akarok felállni!" Próbáltam vígasztalni, bíztatni, majd újra csalogatni, hiszen a "szülő-és gyerekszoba", a mosókonyhánk, ami fűthető, így nem fáznának, már elő volt készítve. (előző este ugyanis nem evett, én meg ugye már sejtettem, a saját tapasztalatokból, hogy akkor itt vmi lesz) Gyors tanácskozás a dokival, döntés: be kell vinni, még mielőtt kibúvnak a kölkök.
Végül le kellett Róla hengerítem a fát, és ölben bevinnem (mondjuk ez így kicsit félrevezető, az "ölbent" úgy kell elképzelni, hogy a pocakja fölött, a mellkasánál megemeltem, és a hátsó lábaival Ő lépegetett. Ölyan kis dága volt, mikor már látta, hogy zsarnok anyja nem engedi ott szülni, ahol ő tervezte, felmarta a maga mellett tartott labdáját, hogy legalább egy dolog legyen ott vele, amit Ő választott.
Szóval bevittem, lefeküdt, neházlégzés...már sejtettem, hogy lassan lesz vmi, (ez az áthelyezési akció úgy dél körül volt), de du. mentünk ügyintézni, fél kettőkor indultunk, akkor még nem volt semmi. Öcsém maradt otthon Vele. Mikor végeztünk a hivatalos ügyünkke,, felhívtam Öcsém (úgy fél 4 körül), hogy mi van Süttenccsel. Mondta, h. úgy 15 perce még semmi nem volt, de megnézi. Motoszkálást hallok, majd a köv. mondatok hangzottak el (ez így lehet, h nem vicces, de aki ismeri Öcsémet meg az Ő sítlusát, az érti, hogy én miért vélem fontosnak szó szerint közölni) : "Bakker, itt van egy kutya. (hatásszünet) És méghozzá milyen ARANYOS!" Megbeszéltük, hogy fekete-e (az volt), majd leraktuk, fél óra műlva már a köv. infot kaptam fent nevezettől arra a kérdésre, hogy mi a helyzet: "Hát, van itt EGY PÁR kölyök!"...ez az egy pár, mire hazaértünk volt 5, majd este 6kor 6(jó, mi?
), hétkor 8 (itt mondtam a Pármnak, hogy igyon egyet;) ), és másnap reggelre 9nél fejeztük be. A Férjem, aki állítólag nem örül a kölyköknek, de mindíg rajtakapom, hogy bemegy hozzájuk és szeretgeti Őket) csak annyit mondott Sütinek: "Mit csináltál? És ráadásul MENNYIT?"
Nekem is nagy dilemma az evés. Ákos úgy két hete nem nagoyn eszi a pépeset, viszont ha eszem vmi szilárdat (kenyér, alma..) azonnal tátja a száját, mint egy kismadár. Az almát odaa szoktam adni, kiszívogatja a levét, meg kisit le is farigcsál belőle. DE nem merek Neki darabosat adni, mert ugye egy darab fga van, és parázok, hogy nem tudja felőrölni , félrenyeli, megfullad....viszont úgy látom, ogy Ő meg enné...szerintetek mit csináljak?
Esztora:D
Nagyon ügyes vagy a fogyással! Anno nekem is nagyon bevált Norbi.
Arwen:D
Ati nemcsak hős, de GYÖNYÖRŰŰŰŰŰ is!
Merikém:D
De jó lehetett! NAgyon nagy üdvözlet Mazsolának!
Adri:D
De jó, hoyg jöttél,szegénykém, nem lehet ez most egyszerű...Ákinak is kezdődik a szepara-para, ha nem lát, úgy sír, de általában megoldja, mert utánam jön..csak igen, nem kellemes, mikor mondjuk készítem a kajcsiját, Ő meg a térdemet öleli, ami roppant bájos, de veszélyes, mert egyből húzná fel magát állásba, és nagyon kell figyelnem, mert egyszer ebből már nagy esés volt....
Kitartás, és örülünk minden egyes sornak!
puszik Mindenkinek!