Jó napot! Hú, lányok, hol van mindenki???
Tündi: Édes Luca is, legközelebb remélem, többet látok belőle!
Sajnálom, hogy a fogmanók megkínozzák szegénykét.
Aludtatok azért valamennyit?
Évi: De jó lesz neked! Imádom az öttusát!
Nem is tudtam, hogy megint lesz nálunk vb...
Többiek? Írjatok, most megyek, le nem veszem a szemem Rékáról....
FÜLBEVALÓRÓLApa végülis mégiscsak eljött velünk, a rendelő ugyan 5 perc sincs kocsival, de azért nem bántam. Így utólag, jobb lett volna otthon hagyni.... A védőnős részlegen voltunk, jó messze a rendeléstől, vagyis a beteg gyerekektől. Réka mélyen aludt a hordozójában, kibontogattuk a bundazsákból....megcsodálta a védőnéni...asszem akkor mosolyogtam utoljára egy jó ideig. Elmentem kezetmosni, mire visszajöttem, Rékával éppen akkor tűnt el a védőnőnk, de be is csukta maga mögött az ajtót. Összenéztünk apával, leszűrtem a lényeget, valószínűleg itt az anyukák a folyosón maradnak, no jobb is talán...Fene nézi, hogy egyik lefogja, másik tűt döf a fülébe...Aztán elkezdett sírni...........ismerem már a sírásának minden fokozatát, olyan 5-ös erősséggel sírt 10-es skálán. Apa elkezdett fel alá járkálni a folyosón, én ültem és a pandót bámultam. Meg apát a szemem sarkából. Láttam, hogy nagyon mérges. A sírás aztán 7-8 as erősségűre fokozódott, Apa nem is bírta tovább, most már nem csak a szeme szórt villámokat, de meg is szólalt. Már nem nagyon emlékszem miket mondott, de az volt a lényege, hogy én megkínzom a gyereket, ilyet többet nem csinálunk, micsoda trauma éri szegény gyereket, mikorra fogja ezt kiheverni...és társai....Eddig is voltak kételyeim és aggódtam is rendesen, de Apa még rá is tett egy lapáttam, most már egyenesen bűntudatom volt és bántam az egészet. Még rosszabb lett a helyzet, amikor az egyik segíteni kívánó védőnő előadta, hogy neki felnőtt korában szúrták ki a fülét és egyáltalán nem fájt neki. Mosolygott szélesen, de egyikőnk sem szólt semmit. A folyosót betöltötte Réka sírása, vágni lehetett a feszültséget. Tibi arca rándult egyet és majdnem ledöfött a szemével: Na látod, FELNŐTT korban fúratta ki. ÉS ÚGY SEM FÁJ. - erre sem mondtam semmit, csak nyeltem egyet és igyekeztem nem is nézni Apára. Több mint 20 perc után végre előbukkant a védőnéni, karjában pici lányunkkal, aki még mindig hüppögött ugyan, de legalább nem sírt. Felajánlották, hogy szoptassam meg, az végképp megnyugtatja, tán még el is alszik, de mi menekültünk, pánikszerűen. Fáradt volt a szentem, már akkor is sírt volna, ha nem esik át a füllikasztás nagy traumáján. Az úton végig ordított, igyekeztem megnyugtatni, de tudtam, hogy reménytelen. A házunk kapujában aztán elcsendesedett, a szobánkba érve kapott cicit, megnyugodott és hamarosan szélesen vigyorgott. Apa még mindig haragszik, aggódik, nehogy valami fertőzést kapjon. Remélem, minden rendben lesz most már....Itthon még vérzett egy kicsit az egyik fülecske, de ahogy elaludt RÉkaCica és nem dörzsölte a fülét a plédjéhez, elállt. Huh....asszem nem csinálnám újra....