Sziasztok!
Sikerült megírni a szüléstörténetet, kicsi hosszú lett, sorry... Mivel más is kérte hogy küldjem el vannak benne olyan részek amiket már tudtok...
Marci születése:
2008 február 29-re (péntekre) voltam kiírva Marcival. Mivel eddig a dátumig nem akart kibújni, ezért innentől naponta kellett CTG-re járni. Szerencsére minden rendben volt. Vasárnap az orvosom is megnézett, de teljesen zárt volt a méhszáj. Úgy búcsúztunk el, hogy szerdán találkozunk újra, bár én mondtam, hogy remélem akkor már nem találkozunk ilyen formában...
Aztán hétfőn egy csomót sétáltam, melynek hatására este kisebb fájások kezdődtek, de elég rendszertelenek voltak. Gondoltam, lehet hogy ezek csak jósló fájások, hisz vasárnap még teljesen zárt volt minden.
De egyre sűrűbben és rendszeresebben kezdett fájni a hasam, hajnali 1-től már 10 percenként. Így aludni ezen az éjszakán már nem aludtam semmit. Hajnali 5-től már 5 perces fájások jöttek. Így ½ 6.kor felébresztettem a férjemet, és elmondtam neki hogy mi a helyzet. 6-kor felhívtuk a szülésznőmet, hogy mi bizony elindulunk a kórházba. Mondta hogy rendben van, ha ott vagyunk és az orvos azt mondja hogy ez tényleg szülés, akkor hívjuk ismét akkor bejön, addig ő is összekészülődik.
Összeszedtük magunkat és elindultunk. Az autóban mintha csökkentek volna a fájások, még mondtam is a férjemnek, hogy a végén beérünk és hazaküldenek, mert nincsen semmi fájás! Szerencsére nem volt nagy a forgalom, így 25 perc alatt a kórházban voltunk. Beérkezve az osztályos orvos megvizsgált, és mivel bő 2 ujjnyira nyitva volt a méhszáj azt mondta hogy most már maradjunk, ebből a nap folyamán meg lesz a baba. Bár még csak reggel 7 óra volt, tehát még az egész nap előttünk állt azért ezt jó volt hallani. Átöltöztem, bekísértek a vajúdónak nevezett 6 ágyas terembe, lepakoltam, közben a férjemet is beengedték. Rátettek a ctg-re és ott hagytak minket kettesben a férjemmel. Közben felhívtuk a szülésznőt, elmondtuk hogy mi a helyzet, mondta hogy akkor elindul ő is.
A ctg-n minden rendben volt, szépen jöttek a fájások kb. 5 percenként. 1 óra elteltével, ½ 9 körül megérkezett a szülésznőm Zsuzsa, megvizsgált, mondta hogy szépen haladunk, levette a ctg-t, hogy nyugodtan sétálgathassunk a folyosón.
Nemsokára vissza jött, mondta hogy a 3-as szülőszobába beköltözhetünk, ami nagyon jó volt, mert itt már egyedül lehettünk nem zavart senki, közben ugyanis a vajúdóba jött már egy másik kismama is. A szülőszoba nagyon szépen felszerelt volt, saját külön fürdőszobával, szekrénnyel, ahova bepakolhattunk, az egésznek egyáltalán nem volt kórházi hangulata, így egészen otthonosan érezhettük magunkat.
„Kezdésnek” kaptam egy méhszájlazító szurit, majd pedig „beköltöztem” a zuhany alá, ahol a labdára ülve engedtem a hasamra a meleg vizet. Ez nagyon jó volt, könnyebben viseltem a fájásokat amik egyre gyakrabban kezdtek jönni. A következő pár óra így telt el: a szülésznő kb. 20 percenként bejött, megvizsgált, biztatott hogy jól haladunk, aztán pedig a férjemmel a fürdőben voltunk, vagy a labdán ültem és ő a hátamat masszírozta. Nagyon sokat jelentett hogy ott volt velem. Fájások között beszélgettünk így elterelte a figyelmemet, fájások alatt biztatott, hogy jól csinálom, kitartás. Ezeket a fájásokat még egészen jól bírtam, együtt sodródtam 1-1 fájással, de kiszámíthatóak és így bírhatóak voltak. Közben meg minden fájásnál arra gondoltam,hogy most egy picit tágulok és ennyivel közelebb kerülünk ahhoz hogy megszülessen Marci.
Közben Zsuzsa néhány vizsgálatnál leengedett egy kis magzatvizet hogy lássuk Marci még mindig jól van odabent, illetve a ctg-vel is rá-rá nézett, hogy nehogy bármi baj legyen. Közben az orvosomat is felhívta, hogy induljon el, mert hamarosan rá is szükség lesz.
Aztán kb. délután 1 óra magasságában jött az igazán neheze. Szóltam a férjemnek, hogy hívja Zsuzsát, mert úgy érzem kakilni kell és úgy tudtam ez már a tolófájások jele. Zsuzsa megnézett és mondta hogy még nem szabad tolnom, mert nem tágult ki eléggé a méhszáj, Marci még nem tud kibújni. Így a következő 1/2-3/4 óra nagyon nehéz volt, mert a saját szervezetem ellen kellett dolgozni, nem tehettem azt amit a testem diktált. Innentől már nem is emlékszem egy csomó dologra, mert annyira befelé fordultam. Azt tudom hogy a férjem végig nagyon biztatott, segített lélegezni és mellettem volt.
Aztán egyszer csak megjelent a dokim vidáman, meg a szülésznő, és elmondták hogy akkor hogyan fogunk szülni: lábakat felhúzni, ha jön a fájás akkor nyomhatok. Ez már „felüdülés” volt hisz végre ismét azt tehettem amit a testem diktált. Hallottam hogy közben beszélgetnek, poénkodnak de az én agyamig már ezek akkor nem teljesen jutottak el, csak a férjem mesélte hogy milyen jó volt a hangulat! 1-2 dolog hozzám is eljutott a fájások között és ez nekem is oldotta a hangulatomat. A doki közben folyamatosan figyelte Marci szívhangját, mondta hogy mikor hogyan vegyek levegőt hogyan nyomjak, illetve fogta a hasamat és segített a nyomásoknál. Az egyik fájásnál megcsinálta a gátmetszést, aztán úgy kb. 5-6 tolófájásra kibújt Marci feje, ami elmondhatatlanul jó érzés volt. Utána már mondták hogy ne is nyomjak és legközelebb már csak azt éreztem hogy kint is van Marci. Nem kezdett el rögtön ordítani, mert előbb leszívták az orrából és a szájából a váladékot. Utána rögtön a hasamra tették, végre láthattam a fiamat. Szegény kis esetlen volt és nagyon lila, de azért persze gyönyörű és csodálatos érzés volt ahogy odabújt hozzám. A férjem rögtön előkapta a fényképezőgépet. Aztán kicsit visszavették Marcit, a férjem elvágta a köldökzsinórt, miközben a doki fényképezett! Aztán Marcit elvitték bepólyálták, megmérték, megvizsgálták. 3650 gr volt, 55 cm, a feje 36 cm. Mondta is Zsuzsa, hogy nem gondolta, hogy belőlem ekkora gyerek fog kijönni!
Aztán engem rendbe tettek, összevarrtak, addig a férjemnél volt Marci, én is végig láttam őket, így inkább rájuk figyeltem, mint arra hogy velem mit csinálnak. Aztán mindenki elment, és hármasban ott maradtunk a szülőszobán és próbáltuk felfogni, hogy innentől kezdve mi így vagyunk egy család. Zsuzsa még visszajött, segített cicire tenni, így már az első órában megpróbált szopizni, ami egészen jól is ment!
Végül 2 óra múlva felkerültünk a gyermekágyra és megkezdődött közös életünk.
Az orvosom – Kisfalvi István – és a szülésznő – Tigyi Zsuzsa – szuper párost alkottak. Végig jó volt a hangulat, egy csomót viccelődtek, poénkodtak, emellett végig teljes biztonságban éreztem magunkat. Nem végeztek semmi felesleges vizsgálatot, beavatkozást, hagyták hogy minden a maga tempójában haladjon, ha nem kellett nem zavartak minket kettesben lehettünk a férjemmel! Remélem a következő gyereket is ezzel a párossal hozhatom majd világra.