Nem mi voltunk bátrak, nem volt előbbi időpont már. Kötve voltunk mindenben, meg kellett várni a válóperes végzésemet a bejelentkezéshez és utána már csak ezt tudták adni.
Már énis jobban érezném magam, ha meglenne minden. És mindig a végén kezd el felborulni minden vagy közbejönni vmi.
Zoli lánya eltörte a kezét két hete, ő lenne a koszorúslány, aki a gyürüket hozza be. Ez még hagyján, mert hát addigra meg is gyógyult volna annyira, hogy kap egy könnyitett gipszet és legalább a párnát tudja tartani. Erre ma telefonál Zoli, hogy nem hozza el hétvégére Evit (most próbálta volna fel a ruhát amit vettünk, hogy kell-e alakitani) mert anyósa telefonált, hogy újra el kellett törni a kezét és megmüteni mert nem jól forrt össze. Én olyan mérges vagyok, hogy az hihetetlen.
Alap az anyjára meg a nagyanyjára, mert négy napja volt gipszben a keze és már elengedték iskolába, ráadásul a jobb. A legszebb az egészben, hogy az anyja egészségügyis és annyi esze nem volt, hogy azt mondja, Evikém ezzel a kezeddel most semmit nem szabad csinálni. Nem, nem mondott az semmit neki, evett, irt, mindent csinált vele a gyerek, Zoli látta, mikor ott volt. És iskolába járt.
A másodlagos bünös pedig az orvos, aki valószinü, nem jól rakta fel a gipszet neki, mert tudta mozgatni a kezét alatta. Egy csuklótörésnél.... én még gipszet nem láttam olyat, amiben mozgatni lehet a kezet. Nekem is volt, pedig csak inhüvelygyuszi miatt, de meg sem birtam mozditani alatta. Úgyhogy ez az orvos és az anyja/nagyanyja együttes hibája. Én meg tajtékzok, mert kedvesen benyögték, hogy majd átviszik Evit anyósomhoz, hogy nézzék meg, jó-e a ruha rá. Nagyon pipa vagyok, mert ez azt jelenti, hogy Zoli megint lelép fél napra majd amikor itthon lehetne hétvégén, azonkivül én szaladgáltam az után a retkes ruha után, én válaszottam ki a kislánynak én mentem érte.
És lehet, hogy hisztinek hangzik, de szeretném látni, hogy tetszik neki, mikor meglátja és szeretném a saját szememmel látni, hogy kell-e valóban alakitani rajta, mert ha kitalálják, hogy igen és mégsem kéne, veszettül ideges leszek. Úgyhogy édesen meghagyják nekem csak az intéznivalókat, amikor meg valamit "élveznék" azt aranyosan tologatják, hogy én ne legyek ott.
Most eldöntöttem, hogy nem viszik innen sehova a ruhát, mert én akarom látni benne és nem a nagyanyja, meg az apja, akit baromira nem érdekel. Vagy idehozzák a kislányt vagy majd felveszi jövő hét szombaton és ha jó jó, ha nem nem! Ennyi....
Mert ennyiből ide is hozhatja a nagyanyja, hogy átviszi anyóshoz... ugyanaz az út, ráadásul anyósom jön is át az én ruhámmal a hétvégén....
Na, bocsika, baromi hosszú lettem, de annyira felbosszantott most ez az egész!!!!! Nagyon elegem van az előkészületekből meg minden szarból, mert egyedül csinálok mindent!!! És akkor még annyi sem, hogy megpróbáljanak együttmüködni velem. Nem. Inkább még nehezitik meg bonyolitják és keresztberaknak....
Bocsi az OFF-ért!