Sziasztok!
Itt vívódok már egy fél órája, hogy leírjam-e a gondom, és úgy döntöttem leírom.De előre szólok, hogy NEM SZERETNÉK vitát!!!
Ha csak egy ember is van itt, aki nem gondolja azt, hogy bolond vagyok, és esetleg megért, attól már nagyon megnyugodnék!
Azért fura ez az egész, mert szerintem én még nem is tartozom a nagyon nagyon rágörcsölő-típusba, mégis úgy érzem, hogy nem akarom ezt tovább csinálni.Onnan jött most ez, hogy ráérő időmben olvastam egy csomó hasznos oldalt, mit lehetne még tenni a siker érdekében, utánaolvastam a gyógyteáknak például, és arra jutottam, hogy én egész egyszerűen NEM AKAROM, hogy ekörül forogjon az egész életem, mert már így is a begolyózás szélén állok, hogy mennyi mindent kell tennem azért, hogy kisbabánk lehessen.És félre ne értsetek!Nagyon szeretnék, de most úgy érzem, többre mennénk, ha nem koncentrálnánk erre ennyire.Mostanában már ott tartunk, hogy jó, ha kéthetente egyszer együtt vagyunk!
És én érzem, hogy ez ezért van.És a férjemet sem hibáztatom, mert nekem sincs kedvem
olyan "muszáj-ízű" az egész, mintha csak azért kéne együtt lennünk, hogy hátha végre...NEM MEGY
Úgy érzem, ha nem változtatunk(főleg én)akkor rámegy a kapcsolatunk.És ettől nagyon félek.Nagyon szeretem a férjem, közös gyerek nélkül is szívesen élem le VELE az életem, de azért remélem nem így lesz.
Lehet, hogy ez most úgy tűnik, hogy nem vagyok képes eleget megtenni azért, hogy gyerekünk legyen, de annyira biztosan érzem, hogy ha ezt tovább folytatom, az csak kárunkra lesz, és abból egész biztosan nem lesz baba, csodaszerek, gyógyszerek ide vagy oda.A család felől is egyre nagyobb az "elvárás", ez is iszonyatosan nyomaszt, elegem van a saját hibáztatásomból, és mindenből!Szeretnék nyugodtan, felhőtlenül élni, nem így, hogy minden egyes percem erről szól.A férjem kislányával egyre ellenségesebben viselkedek, ami szintén nagyon bánt, mert nem szándékos, valami tudatalatti baromság ez, hogy nekik bezzeg sikerült.Meg persze ő is állandóan a kistestvért hajtogatja.Iszonyú nehéz.És elég volt.Szeretném, ha ugyanaz a boldog család lennénk, mint egy évvel ezelőtt, mielőtt ez az egész pcos megmérgezett volna mindent.Kíváncsi leszek pénteken az eredményekre, remélem, hogy van javulás, hiszen, mióta diétázom, többet mozgok, még 5 kilót fogytam, volt ugye múlt hónapban egy spontán ciklus, én hiszek abban, hogy helyreáll a dolog, még ha lassan is, és görcsölés nélkül is jönni fog a spontán baba.Most is látjátok hanyadik cn, és ebben a ciklusban eddig szinte kivétel nélkül 36,4-et, 5-öt, vagy 36,6-ot mértem, gyűlölöm a lázmérőt is!
Nem tudom, ki fogom-e bírni, hogy ne jöjjek ide még látogatóba se(valószínűleg nem), de tényleg elhatároztam, hogy félre teszem most ezt az egészet.Az újfajta életmódot már megszoktam annyira, hogy arról már szerintem nem az fog eszembe jutni, hogy a babáért teszem, de nem akarok terhességről, babákról, javítható esélyekről olvasgatni, méregetni, számolni a napokat.Ilyen anyukához, mint amilyen mostanában én vagyok, nem is csodálom, hogy nem jön baba.Innentől nyugi van.Szerdán megyek vérvételre, illetve mindhárman megyünk, és kirándulunk egy kicsit(margitsziget, vagy nem tudom, még megálmodom
)remélem az időjárás is mellénk áll.
Mindenkinek köszönöm, hogy annyiszor segítettetek, hatalmas puszit küldök mindenkinek, és minden babára várónak mielőbbi babásodást kívánok!
Zazzy