Kedves selejtes!
Hát a fentről.... Nem régen váltam el két kisgyerekkel. A kis szót értsd szó szerint. Amíg dolgoztam, azt általában a gyerkőcök alvásidejében. Mert nem volt, aki segítsen. Az anyukámat jobban foglalkoztatja önmaga mint én vagy a két unokája. A többi nagyszülő pedig dolgozik.
ÉS megint, ezt nem tudom csinálni,mert, azt nem tudom csinálni azért mert....
Mondd azt, hogy tudok munkát szerezni, mert szükésgem van rá és akarom!
Írtad, hogy a netet a GYES-edből fizeted. Na nekem ez rém furcsa. Én úgy gondolom, hogy egy pár kapcsolatban a befolyó pénzek, azok közösek. Nincsen az én pénzem meg a te pénzed.
Új privát üzeneted érkezett!
2003.08.22 10:11
Kedves Selejtes,
"Nem is értem iagzán ismeretlenül miért kell másokba belerúgni, ha már így is a földön vannak?"
Ha valamit nem akartam, akkor az a "beled rugas", mert nem vagyok "rosszindulatu". (Es itt egybol reagalnek is egy megjegyzesedre!
"Ne mindig abból indulj ki te mit tennél, bár ez szomorú.
Én tudnék szeretni egy "idegen gyermeket" is ebben biztos vagyok!")
Ki mondott olyat, hogy nem tudna egy idegen gyereket szeretni.
Abban viszont nem vagyok biztos, hogy UGYANUGY TUDNAM SZERETNI mas gyermeket, mint a sajatomat. Nem tudom, mert meg nem voltam ilyen helyzetben. Mindenesetre mindenkepp megprobalnek UGYANUGY VISELKEDNI VELUK! De a kozvetlen kornyezetemben Apu(akinek a szavara lehet adni) es meg ket rokonomeknal is azt latom/hallottam, hogy nem egyenlo modon bannak/tak a gyerekekkel. Pedig gondolom ott is megprtobaltak civilizaltan kezelni a helyzetet.
"Roppant rosszul esett amit írtál, több okból.
Talán tényleg vannak olyan hozzámszólások amik nõi szolidalitásból íródtak, de te nagyon elfogultan a másik oldalt képviseled."
Pontosan. De melyik volt ebbol hazugsag?
Thiraval egyetertek! Csak nem akarom ilyen hosszasan leirni!
HA VALAMI NEM TETSZIK NEKED, AKKOR TEGYEL ELLENE! NE MASTOL VARJAL SEGITSEGET, HANEM TE IRANYITSAD MAGAD! BARMILYEN MODON, AHOGYAN NEKED TETSZIK!
Az, hogy az altalam felvazolt 3 alternativa kozul egyik sem tetszik Neked, ahhoz nem akarok hozzaszolni. De ezenkivul van meg 1000 lehetoseged. VALAMIT CSINALJ, HA IGY NEM JO, ES NE SODRODJ! Ha meg igy jo, akkor nincs mirol beszelni.
Kedves CA!
"ZoliApu, OSZINTE RESZVETEM a felesegednek!"
Nem kell sajnalkoznod! Nincs miert.
"Egy ilyen gondolkodasu pasit elviselni (egyutt elni vele) az eleg brutalis lehet!"
Nem vagyok konnyu ember. Ez van.
"Ne keseredj el, inkabb kicsit szedd ossze magad..meglatod valahogy egyszer csak jora fordul a helyzet!"
A leheto legrosszabb megoldas a
"MAJD CSAK LESZ VALAHOGY" a
"SEGITS MAGADON, ES AZ ISTEN IS MEGSEGIT!"
helyett.
Kedves Anyapoc,
"Vannak olyan pasik,akik tudtukon és akaratukon kívül kicsit féltékenyek lesznek a gyerekekre.Mivel úgy érzik,elhanyagolták õket"
Okos gondolat.
"Zoliapuval meg ne foglalkozz,teljesen természetes,hogy kiáll a férfiak mellett"
Amikor mindenki a fiukat szapulja, es csak en vagyok itt - mint kan - akkor valamit mondanom kell.
Es igen, nem finomra sikerult. Csak konnyu am mindenert a ferjet okolni. Es nem akarok mentegetoznom, mert nincs miert, de most valoban kicsit nehezebben mennek nalam is dolgok.
Udv, ZoliApu.
UI: Kedves Selejtes, az irasaidbol az derul ki, hogy nem erzed jol magad a borodben. Es ezert a legkonnyebb mast(mondjuk a Ferjed) felelosse tenni. Es lehet, hogy a mostani mondatom is fajni fog! HA O(A FERJED) NEM TUD ERROL VAGY HA NEKI IGY JO, AKKOR NEM FOG VALTOZTATNI.
UI2: Na jo hosszu lett.
"Nem is értem iagzán ismeretlenül miért kell másokba belerúgni, ha már így is a földön vannak?"
Ha valamit nem akartam, akkor az a "beled rugas", mert nem vagyok "rosszindulatu". (Es itt egybol reagalnek is egy megjegyzesedre!
"Ne mindig abból indulj ki te mit tennél, bár ez szomorú.
Én tudnék szeretni egy "idegen gyermeket" is ebben biztos vagyok!")
Ki mondott olyat, hogy nem tudna egy idegen gyereket szeretni.
Abban viszont nem vagyok biztos, hogy UGYANUGY TUDNAM SZERETNI mas gyermeket, mint a sajatomat. Nem tudom, mert meg nem voltam ilyen helyzetben. Mindenesetre mindenkepp megprobalnek UGYANUGY VISELKEDNI VELUK! De a kozvetlen kornyezetemben Apu(akinek a szavara lehet adni) es meg ket rokonomeknal is azt latom/hallottam, hogy nem egyenlo modon bannak/tak a gyerekekkel. Pedig gondolom ott is megprtobaltak civilizaltan kezelni a helyzetet.
"Roppant rosszul esett amit írtál, több okból.
Talán tényleg vannak olyan hozzámszólások amik nõi szolidalitásból íródtak, de te nagyon elfogultan a másik oldalt képviseled."
Pontosan. De melyik volt ebbol hazugsag?
Thiraval egyetertek! Csak nem akarom ilyen hosszasan leirni!
HA VALAMI NEM TETSZIK NEKED, AKKOR TEGYEL ELLENE! NE MASTOL VARJAL SEGITSEGET, HANEM TE IRANYITSAD MAGAD! BARMILYEN MODON, AHOGYAN NEKED TETSZIK!
Az, hogy az altalam felvazolt 3 alternativa kozul egyik sem tetszik Neked, ahhoz nem akarok hozzaszolni. De ezenkivul van meg 1000 lehetoseged. VALAMIT CSINALJ, HA IGY NEM JO, ES NE SODRODJ! Ha meg igy jo, akkor nincs mirol beszelni.
Kedves CA!
"ZoliApu, OSZINTE RESZVETEM a felesegednek!"
Nem kell sajnalkoznod! Nincs miert.
"Egy ilyen gondolkodasu pasit elviselni (egyutt elni vele) az eleg brutalis lehet!"
Nem vagyok konnyu ember. Ez van.
"Ne keseredj el, inkabb kicsit szedd ossze magad..meglatod valahogy egyszer csak jora fordul a helyzet!"
A leheto legrosszabb megoldas a
"MAJD CSAK LESZ VALAHOGY" a
"SEGITS MAGADON, ES AZ ISTEN IS MEGSEGIT!"
helyett.
Kedves Anyapoc,
"Vannak olyan pasik,akik tudtukon és akaratukon kívül kicsit féltékenyek lesznek a gyerekekre.Mivel úgy érzik,elhanyagolták õket"
Okos gondolat.
"Zoliapuval meg ne foglalkozz,teljesen természetes,hogy kiáll a férfiak mellett"
Amikor mindenki a fiukat szapulja, es csak en vagyok itt - mint kan - akkor valamit mondanom kell.
Es igen, nem finomra sikerult. Csak konnyu am mindenert a ferjet okolni. Es nem akarok mentegetoznom, mert nincs miert, de most valoban kicsit nehezebben mennek nalam is dolgok.
Udv, ZoliApu.
UI: Kedves Selejtes, az irasaidbol az derul ki, hogy nem erzed jol magad a borodben. Es ezert a legkonnyebb mast(mondjuk a Ferjed) felelosse tenni. Es lehet, hogy a mostani mondatom is fajni fog! HA O(A FERJED) NEM TUD ERROL VAGY HA NEKI IGY JO, AKKOR NEM FOG VALTOZTATNI.
UI2: Na jo hosszu lett.
2003.08.22 13:44
zoliapu!
Látod,én hiába akarom Apát rávenni,nem akar melléd beállni a sorba
!
De azért légy kicsit megértőbb egy elkeseredett emberrel...jó?
Anyapoc
Látod,én hiába akarom Apát rávenni,nem akar melléd beállni a sorba
! De azért légy kicsit megértőbb egy elkeseredett emberrel...jó?
Anyapoc
2003.08.22 14:58
Anyapoc
MINT RENDESEN AZT HISZEM IGAZAD, VAN VAN/VOLT NÉMI FÉLTÉKENYSÉG A FÉRJEMBEN, EZT HANGOZTATTA IS.....
Köszönöm a biztatást erre sokkal nagyobb szükségem van mint az ellentábor lebarmolására úgy érzem.
Próbálkozom én és hiszek is magamban/vagy nem.
Én is gondoltam a kedveséges dologra, próbáltam is akkor nem bírtam sokáig mert vérig sértett és kiborultam, de azt hiszem ez egy járható út.
Én a lekem mélyán szeretem őt, csak azt nem tudom hogy ő mit gondol erről.
Puszilkodás és egyebek terén már elég távol kerültünk egymástól...
/Zoli Apu ebbe megint frankón belekapaszkodhatsz/
Thira
Sajnálom hogy így alakult és elváltál őszintén, nagyszülős helyzet is ismerős.
Valhol tudom hogy igazad van és erőt kellene venni nem a Mikulást várni....
Nekem is az lenne a normális ha bevétel és a kiadás is közös lenne, eleinte így is volt, pl. ez is azok közé a dolgok közé tartozik ami sértő számomra.
ZoliApu
Szerinted amiket írtál azok kritikus, ugyankkor együtérző sorok voltak?
Nem. Kioktató és bántó dolgokat mondtál, mintha jogod lenne hozzá csak mert te férfi vagy.
Nem állítottam hogy hazudtál, csak azt hogy általánosítassz anélkül hogy tudnád mi a helyzet.
Megint csak sértegetsz, és csodálod hogy valaki /CA/ erre reagál, én nem.
Szerintem lenne miért mentegetőznöd ha gondjaid vannak ne rajtam verd le kérlek.
Nem mindenért a férjem okolom már, írtam hogy mindenhez két fél kell /legalább/ a veszekedéshez is, annyi a különbség hogy míg ő nem talál magában kivetni valót addig és nem hajlandó alkalmazkodni, addig én meglátom magamban is a rosszat és hajlandó is vagyok változtatni rajta.
Komoly különbség érzésem szerint!
Talán hihetetlen de időnként a nőknek is lehet igaza, pusztán azért mert "mint kan" egyedüli vagy még lehetnél empatikusab is.
Kérlek szépen hogy vagy csomagold a megjegyzéseidet normálisabb köntösbe, vagy ne piszkálódj tovább.
Köszönöm.
MINT RENDESEN AZT HISZEM IGAZAD, VAN VAN/VOLT NÉMI FÉLTÉKENYSÉG A FÉRJEMBEN, EZT HANGOZTATTA IS.....
Köszönöm a biztatást erre sokkal nagyobb szükségem van mint az ellentábor lebarmolására úgy érzem.
Próbálkozom én és hiszek is magamban/vagy nem.
Én is gondoltam a kedveséges dologra, próbáltam is akkor nem bírtam sokáig mert vérig sértett és kiborultam, de azt hiszem ez egy járható út.
Én a lekem mélyán szeretem őt, csak azt nem tudom hogy ő mit gondol erről.
Puszilkodás és egyebek terén már elég távol kerültünk egymástól...
/Zoli Apu ebbe megint frankón belekapaszkodhatsz/
Thira
Sajnálom hogy így alakult és elváltál őszintén, nagyszülős helyzet is ismerős.
Valhol tudom hogy igazad van és erőt kellene venni nem a Mikulást várni....
Nekem is az lenne a normális ha bevétel és a kiadás is közös lenne, eleinte így is volt, pl. ez is azok közé a dolgok közé tartozik ami sértő számomra.
ZoliApu
Szerinted amiket írtál azok kritikus, ugyankkor együtérző sorok voltak?
Nem. Kioktató és bántó dolgokat mondtál, mintha jogod lenne hozzá csak mert te férfi vagy.
Nem állítottam hogy hazudtál, csak azt hogy általánosítassz anélkül hogy tudnád mi a helyzet.
Megint csak sértegetsz, és csodálod hogy valaki /CA/ erre reagál, én nem.
Szerintem lenne miért mentegetőznöd ha gondjaid vannak ne rajtam verd le kérlek.
Nem mindenért a férjem okolom már, írtam hogy mindenhez két fél kell /legalább/ a veszekedéshez is, annyi a különbség hogy míg ő nem talál magában kivetni valót addig és nem hajlandó alkalmazkodni, addig én meglátom magamban is a rosszat és hajlandó is vagyok változtatni rajta.
Komoly különbség érzésem szerint!
Talán hihetetlen de időnként a nőknek is lehet igaza, pusztán azért mert "mint kan" egyedüli vagy még lehetnél empatikusab is.
Kérlek szépen hogy vagy csomagold a megjegyzéseidet normálisabb köntösbe, vagy ne piszkálódj tovább.
Köszönöm.
2003.08.22 19:34
Selejtes
A pusziszkodós dolog nagyon elgondolkodtató...vagy inkább elszomorító.Egyszer egy barátnőmmel beszéltük--és végülis általánosítható--ha egy kapcsolatban már nincsenek csókok(valódiak),akkor a szerelem elmúlt,avgy legalább is nagyon takarékon van.Ha már puszi sincs,háát...nem tudom...
De tényleg próbálj meg nagyonnagyon kedves lenni,mert írásod alapján én nagyon azt gondolom,hogy az elhanyagoltság érzése és a féltékenység van a háttérben...
Ha Te is így gondolod,akkor ezt próbáld meg vele megbeszélni.Csak úgy,hirtelen kérdezd meg:"szerinted én elhanyagollak?"És ne azzal foglalkozz,hogy milyen hangnemben válaszol,hanem hogy mit!!!Mert ez lesz a nagy kérdés és így,ennek tudatában már könnyebben okoskodsz,vagy találsz ki vmit,ami jó útra terelheti a kapcsolatot.
Egy másik ötletem,hogy írj neki kis levelt,amiben őszintén feltárod az érzéseidet,de csakis szívügyekben.Amiben nem vádaskodsz,lehetőleg nem minősíted egyikőtöket sem,csak egyszerűen néhány emléket idézel fel,és leírod,mit jelent Ő a számodra.Úgy intézd,hogy ne otthon olvassa el,így lesz ideje gondolkodni a dolgon.Aztán hogy mit reagál,majd meglátjuk.Abból már okosabbak lehetünk,nem?
Egyet ne felejts el!Minden férfi szentimentális,csak van olyan,aki nem meri bevallani!Pedig ha tudnák,hogy ettől olyan ennivalók!!!
Egyébként most éppen a barátnőm válását élem át,egy cseppet sem könnyű,sőt...borzasztó..
Üdv,Anyapoc
A pusziszkodós dolog nagyon elgondolkodtató...vagy inkább elszomorító.Egyszer egy barátnőmmel beszéltük--és végülis általánosítható--ha egy kapcsolatban már nincsenek csókok(valódiak),akkor a szerelem elmúlt,avgy legalább is nagyon takarékon van.Ha már puszi sincs,háát...nem tudom...
De tényleg próbálj meg nagyonnagyon kedves lenni,mert írásod alapján én nagyon azt gondolom,hogy az elhanyagoltság érzése és a féltékenység van a háttérben...
Ha Te is így gondolod,akkor ezt próbáld meg vele megbeszélni.Csak úgy,hirtelen kérdezd meg:"szerinted én elhanyagollak?"És ne azzal foglalkozz,hogy milyen hangnemben válaszol,hanem hogy mit!!!Mert ez lesz a nagy kérdés és így,ennek tudatában már könnyebben okoskodsz,vagy találsz ki vmit,ami jó útra terelheti a kapcsolatot.
Egy másik ötletem,hogy írj neki kis levelt,amiben őszintén feltárod az érzéseidet,de csakis szívügyekben.Amiben nem vádaskodsz,lehetőleg nem minősíted egyikőtöket sem,csak egyszerűen néhány emléket idézel fel,és leírod,mit jelent Ő a számodra.Úgy intézd,hogy ne otthon olvassa el,így lesz ideje gondolkodni a dolgon.Aztán hogy mit reagál,majd meglátjuk.Abból már okosabbak lehetünk,nem?
Egyet ne felejts el!Minden férfi szentimentális,csak van olyan,aki nem meri bevallani!Pedig ha tudnák,hogy ettől olyan ennivalók!!!
Egyébként most éppen a barátnőm válását élem át,egy cseppet sem könnyű,sőt...borzasztó..
Üdv,Anyapoc
2003.08.23 12:19
Azt hiszem két ember közötti megromlott kapcsolatnak mindkét fél az oka. Például ha túlzottan elnézőek vagyunk, körbeugráljuk a másikat (legyen az egy jó barátnő, a nagymama, vagy a férjünk/feleségünk) akkor az lesz egy pár év alatt a természetes. Sajnos ezt visszaforditani szerintem nem nagyon lehet. Egy idő után elfáradunk, és amikor már nincs elég erőnk tolerálni azt, amit korábban könnyedén, akkor borul ki a bili. A másik meg joggal nem érti, hogy ami évekig működött, hirtelen most mitől nem.
Ez persze Selejtes gondját nem oldja meg.
Van aki levélben jobban komunikál kényes témákat. Már csak azért is, mert akkor nem vágnak a szavába. Talán kipróbálhatnád Selejtes, hogy meg tudod e fogalmazni a problémáidat sértettség és vádaskodás nélkül a férjed számára. Esetleg leirni, hogy korábban te milyen áldozatokat hoztál, amit ő természetesnek vett.
Hm
Egy ezoterikusabb fórumon tanácsolták valakinek, hogy próbáljon úgy beszélni a másikkal, hogy csak a saját érzéseit mondja ki, de ne itélje közben a másikat. És sok kérdést intézzen a másikhoz. Pl: Roszzul esik amit mondasz. Megbántottalak valamivel? Tudok valamivel javitani a napodon, mert fáj a szivem, hogy ilyen feszült vagy. (nyilván nem gondolod teljesen komolyan, de megdöbbenés is egy kizökkentés. Ha elküld a csipába az is egy reakció)
És végül, amit én a karakán odamondogatós nőci tennék: megkérdezném, hogy mit tervez? Szerinte meddig élhettek még igy? Mit szeretne, hogyan változtatna, és mit? És a legfontosabb: szerinte ő mindent helyesen tesz/tett e?
Nem ismerlek, igy nem is sejthetem mi lenne a megoldás. Az viszont biztos, hogy a megoldás benned van. Te is elszúrtál valamit, hogy ide fajult a kapcsolatotok. De ez azt jelenti, hogy a te kezedben is van a megoldás. Hogy az a válás, vagy a változás azt neked kell tudnod. De az önsajnálat és a csodavárás nem szokott nagy eredményekhez vezetni.
Szeretettel
Zsunya
Ez persze Selejtes gondját nem oldja meg.
Van aki levélben jobban komunikál kényes témákat. Már csak azért is, mert akkor nem vágnak a szavába. Talán kipróbálhatnád Selejtes, hogy meg tudod e fogalmazni a problémáidat sértettség és vádaskodás nélkül a férjed számára. Esetleg leirni, hogy korábban te milyen áldozatokat hoztál, amit ő természetesnek vett.
Hm
Egy ezoterikusabb fórumon tanácsolták valakinek, hogy próbáljon úgy beszélni a másikkal, hogy csak a saját érzéseit mondja ki, de ne itélje közben a másikat. És sok kérdést intézzen a másikhoz. Pl: Roszzul esik amit mondasz. Megbántottalak valamivel? Tudok valamivel javitani a napodon, mert fáj a szivem, hogy ilyen feszült vagy. (nyilván nem gondolod teljesen komolyan, de megdöbbenés is egy kizökkentés. Ha elküld a csipába az is egy reakció)
És végül, amit én a karakán odamondogatós nőci tennék: megkérdezném, hogy mit tervez? Szerinte meddig élhettek még igy? Mit szeretne, hogyan változtatna, és mit? És a legfontosabb: szerinte ő mindent helyesen tesz/tett e?
Nem ismerlek, igy nem is sejthetem mi lenne a megoldás. Az viszont biztos, hogy a megoldás benned van. Te is elszúrtál valamit, hogy ide fajult a kapcsolatotok. De ez azt jelenti, hogy a te kezedben is van a megoldás. Hogy az a válás, vagy a változás azt neked kell tudnod. De az önsajnálat és a csodavárás nem szokott nagy eredményekhez vezetni.
Szeretettel
Zsunya
2003.08.23 22:20
ZoliApu
Köszönöm.
Anyapoc
Levelet már írtam, többet is, nem vagyok igazán képben mit értem el vele.
Tényleg az a gond hogy nem oszt meg velem sem, örömöt sem bánatot sőt az az elve hogyha segíteni nem tud rajta akkor én se mondjam el neki, minek?
Zsunya
Neked is igazad van a megszokás kérdésben, az az igazság hogy amikor írtak hozzám, mindíg átgondolom ez mennyire jellemző ránk/rám és sokat segít, pontosan abban hogy megoldást keressek magamban/magamnak, hiszen én is tudom hogy kész receptet senki nem adhat a saját kapcsolatom jobbátételére.
Köszönöm.
Anyapoc
Levelet már írtam, többet is, nem vagyok igazán képben mit értem el vele.
Tényleg az a gond hogy nem oszt meg velem sem, örömöt sem bánatot sőt az az elve hogyha segíteni nem tud rajta akkor én se mondjam el neki, minek?
Zsunya
Neked is igazad van a megszokás kérdésben, az az igazság hogy amikor írtak hozzám, mindíg átgondolom ez mennyire jellemző ránk/rám és sokat segít, pontosan abban hogy megoldást keressek magamban/magamnak, hiszen én is tudom hogy kész receptet senki nem adhat a saját kapcsolatom jobbátételére.
2003.08.24 20:51
Kedves S.!
Nem szívesen írom ki a teljes neved, mert szerintem nem vagy az!
Én ugyan boldog házasságban élek (ez nem jelenti azt, hogy nincsenek viharok!), de mégis van, hogy kutyául érzem magam. És tudom is hogy mi miatt.
Nekem is van jó pár kiló feleslegem. Nem annyi, hogy reménytelen lenne a dolog. Tehát rajtam múlik, mikor szabadulok meg tőle.
A férjem elfogad így, ahogy vagyok, sőt még ő vigasztal, mikor emiatt a padlón vagyok, de tudom, hogy minden jobb, sokkal jobb lenne, ha megszabadulnék a feleslegtől.
Nem, nem tévedtem el, nem a fogyókúrás topikba akartam írni! Az önértékelés az, ami miatt leírom ezt.
Igazad van abban, hogy nincs lehetőséged elmenni dolgozni, nem tudsz, vagy nehéz kitörni a mókuskerékből.
Viszont tenni kell valamit, amivel megmutatod magadnak (és a férjednek is), hogy erő van a kezedben! Ha le tudnál fogyni (nem manöken karcsúságúra, csak úgy, hogy éppen látsszon), a magad szemében is nagyot nőnél, és férjed is elkezdene gondolkodni. Biztosan beindul az agya. Hogy milyen irányba, még nem tudni, de be fog indulni. Jobb esetben közeledni kezd hozzád, mert kíváncsi lesz, miért a változás. Rosszabbik esetben a féltékenység bújik ki belőle, hátha van valakid. Ebben az esetben viszont ott a lehetőség a kommunikációra! Megkérdezheted tőle, hogy ezek szerint bántaná, ha már nem neki lennél nő? Innen indulhatna egy párbeszéd.
Tudom, a fogyó nem könnyű. Van akinek az, van akinek nem. Belőlem a kitartás, az akarat hiányzik, belátom. Itthon vagyok a gyerekkel, és ez kicsit "leülteti" az ember lányát.
De most elhatároztam, hogy lefogyok, mire visszamegyek dolgozni! Addig pont egy évem van - és kb. 10 kilóm. (És még így sem leszek manöken!)
Egy hónap múlva esküvőre megyünk és elhatároztam, hogy addigra 2 kilót elhagyok. Nem sok, elérhető. Csak hogy meglegyen a sikerélmény. Ha összejön, már könnyebben megy a többi.
Van kedved velem csinálni?
Ez az a dolog, amihez nem kell pénz, csak kitartás. De ezt te is le tudod tenni az asztalra!
És hidd el, ha lefogysz, más lesz a hangulatod, marha büszke leszel magadra (én is magamra, ha nekem sikerül!).
És talán a férjednek is megmozdul valami az agyában!
De ha neked tényleg semmi gondot nem okoznak plusz kilók, jól érzed a bőrödben így is magad, akkor máshol kell keresgélni. Lehet ez is.
Nos? Belevágunk?
Részemről ez az egyetlen dolog, amit tanácsolni tudtam. Nem sok. De lehet, hogy valami. Mindenesetre együttérzek!
Dagi
Nem szívesen írom ki a teljes neved, mert szerintem nem vagy az!
Én ugyan boldog házasságban élek (ez nem jelenti azt, hogy nincsenek viharok!), de mégis van, hogy kutyául érzem magam. És tudom is hogy mi miatt.
Nekem is van jó pár kiló feleslegem. Nem annyi, hogy reménytelen lenne a dolog. Tehát rajtam múlik, mikor szabadulok meg tőle.
A férjem elfogad így, ahogy vagyok, sőt még ő vigasztal, mikor emiatt a padlón vagyok, de tudom, hogy minden jobb, sokkal jobb lenne, ha megszabadulnék a feleslegtől.
Nem, nem tévedtem el, nem a fogyókúrás topikba akartam írni! Az önértékelés az, ami miatt leírom ezt.
Igazad van abban, hogy nincs lehetőséged elmenni dolgozni, nem tudsz, vagy nehéz kitörni a mókuskerékből.
Viszont tenni kell valamit, amivel megmutatod magadnak (és a férjednek is), hogy erő van a kezedben! Ha le tudnál fogyni (nem manöken karcsúságúra, csak úgy, hogy éppen látsszon), a magad szemében is nagyot nőnél, és férjed is elkezdene gondolkodni. Biztosan beindul az agya. Hogy milyen irányba, még nem tudni, de be fog indulni. Jobb esetben közeledni kezd hozzád, mert kíváncsi lesz, miért a változás. Rosszabbik esetben a féltékenység bújik ki belőle, hátha van valakid. Ebben az esetben viszont ott a lehetőség a kommunikációra! Megkérdezheted tőle, hogy ezek szerint bántaná, ha már nem neki lennél nő? Innen indulhatna egy párbeszéd.
Tudom, a fogyó nem könnyű. Van akinek az, van akinek nem. Belőlem a kitartás, az akarat hiányzik, belátom. Itthon vagyok a gyerekkel, és ez kicsit "leülteti" az ember lányát.
De most elhatároztam, hogy lefogyok, mire visszamegyek dolgozni! Addig pont egy évem van - és kb. 10 kilóm. (És még így sem leszek manöken!)
Egy hónap múlva esküvőre megyünk és elhatároztam, hogy addigra 2 kilót elhagyok. Nem sok, elérhető. Csak hogy meglegyen a sikerélmény. Ha összejön, már könnyebben megy a többi.
Van kedved velem csinálni?
Ez az a dolog, amihez nem kell pénz, csak kitartás. De ezt te is le tudod tenni az asztalra!
És hidd el, ha lefogysz, más lesz a hangulatod, marha büszke leszel magadra (én is magamra, ha nekem sikerül!).
És talán a férjednek is megmozdul valami az agyában!
De ha neked tényleg semmi gondot nem okoznak plusz kilók, jól érzed a bőrödben így is magad, akkor máshol kell keresgélni. Lehet ez is.
Nos? Belevágunk?
Részemről ez az egyetlen dolog, amit tanácsolni tudtam. Nem sok. De lehet, hogy valami. Mindenesetre együttérzek!
Dagi
2003.08.29 15:46
ami itten engem zavar nagyon nagyon:
a férfi _ad_ pénzt
saját kocsijára van _pénze_
má bocsi, de a házasság arról szól, hogy ezután nincs enyim, tijed, csak mienk van! és amit a férfi keres, az épp annyira a nőé is!!!
és ha egy családban egy autó van (nem a pasi autója), akkor azt ugyanannyi joga van a nőnek is használni, mint a pasinak. nem hoiszem hogy a munkába járáshoz fontosabb az autót használni, mint a gyereke fuvarozásához, vagy bevásárláshoz...
zoliapunak: sok mindenben egyetértek veled, de! az egész nem arról szól, hogy ki mennyi munkát végez (mondjuk időben), mert lehet, hogy lányegében ugyanannyit, vagy akár a nő kevesebbet. a különbség abban áll, hogy anyu állandó ügyeletben van. nem az van, hogy becsukom a dolgozó ajtaját. nem mondhatom ,hogy pá, ezt amajd holnap elintézem. ha a gyerek most üvölt, most kell reagálni. ha nappal van, ha éjszaka. ha beteg, akkor le van sz... minden más, szaladgálsz vele, felmosod amit termelt, beadod a gyógyszereket, éjjel nappal. szerintem ez a fő különbség. meg még talán az, hgoy az egész felelősség általában az anya vállán nyugszik. neki kell gondoskodnia arról, hgoy meglegyenek a feltételek. legyen kaja, be legyen fizetve a csekk, iylesmik. az apa "csak" ;-) adja hozzá a pézt. szal ne adja a pénzt. van pénz, annyi amennyi, és döntsük el, mi lesz vele... ez nem az én pénzem, te pénzed (igaz, ezt már írtam :-) )
és sokakkal egyetértek abban, hogy mindenhez két ember kell!!! tisztázni kéne magadban kedves s, hogy mi az, amit te elrontottál, és ezt kommunikálni a férjed felé, tudom, részemről ezésez vezetett ide, asszem, ha ezen változtatnék jobb lenne, te mit gondolsz, mit tudnál változtatni?
megkérdezném a pasast, hogy jó-e neki így? ha nem miért nem? hogy képzeli a jövőt? mit akar tőlem? mit akar a gyerekektől? mit vár magától? szerinte érdemes a kapcsolatunkba energiát feccölni? ha nem jobb lenne elválni? ha pozitívan álla dolgokhoz, belátja, hogy jó lenne változtatni, megkísérelnék egy családterápiát is...
tikan
a férfi _ad_ pénzt
saját kocsijára van _pénze_
má bocsi, de a házasság arról szól, hogy ezután nincs enyim, tijed, csak mienk van! és amit a férfi keres, az épp annyira a nőé is!!!
és ha egy családban egy autó van (nem a pasi autója), akkor azt ugyanannyi joga van a nőnek is használni, mint a pasinak. nem hoiszem hogy a munkába járáshoz fontosabb az autót használni, mint a gyereke fuvarozásához, vagy bevásárláshoz...
zoliapunak: sok mindenben egyetértek veled, de! az egész nem arról szól, hogy ki mennyi munkát végez (mondjuk időben), mert lehet, hogy lányegében ugyanannyit, vagy akár a nő kevesebbet. a különbség abban áll, hogy anyu állandó ügyeletben van. nem az van, hogy becsukom a dolgozó ajtaját. nem mondhatom ,hogy pá, ezt amajd holnap elintézem. ha a gyerek most üvölt, most kell reagálni. ha nappal van, ha éjszaka. ha beteg, akkor le van sz... minden más, szaladgálsz vele, felmosod amit termelt, beadod a gyógyszereket, éjjel nappal. szerintem ez a fő különbség. meg még talán az, hgoy az egész felelősség általában az anya vállán nyugszik. neki kell gondoskodnia arról, hgoy meglegyenek a feltételek. legyen kaja, be legyen fizetve a csekk, iylesmik. az apa "csak" ;-) adja hozzá a pézt. szal ne adja a pénzt. van pénz, annyi amennyi, és döntsük el, mi lesz vele... ez nem az én pénzem, te pénzed (igaz, ezt már írtam :-) )
és sokakkal egyetértek abban, hogy mindenhez két ember kell!!! tisztázni kéne magadban kedves s, hogy mi az, amit te elrontottál, és ezt kommunikálni a férjed felé, tudom, részemről ezésez vezetett ide, asszem, ha ezen változtatnék jobb lenne, te mit gondolsz, mit tudnál változtatni?
megkérdezném a pasast, hogy jó-e neki így? ha nem miért nem? hogy képzeli a jövőt? mit akar tőlem? mit akar a gyerekektől? mit vár magától? szerinte érdemes a kapcsolatunkba energiát feccölni? ha nem jobb lenne elválni? ha pozitívan álla dolgokhoz, belátja, hogy jó lenne változtatni, megkísérelnék egy családterápiát is...
tikan
2003.08.29 21:14
Uff, ezt végigolvastam.
Nem kívánok belefolyni a nemek közötti nézőpont különbségekre, viszont volt egy mondat Selejtesnél, ami nagyon árulkodó, és ami miatt azt gondolom nincs sok esély, hogy kilépjen a helyzetéből. Íme:
"anyu szerint apu is ilyen volt, nekünk meg az a sorsunk hogy tűrjük...."
Véleményem szerint szakember (pszichológus) nékül nincs remény. Az egész minta otthonról jön, ezeket pedig csak a nagyon nagyon erős emberek tudják egyedül átlépni. Hogy úgy mondjam Selejtes erre a sorsra lett "programozva".
Selejtes!
Ha nem akarod, hogy a lányod úgy éljen, mint Te és nem akarod, hogy a fiad úgy viselkedjen a feleségével, ahogy a férjed Veled, akkor lépned kell. Sajnos Te is épp most "programozod" a gyerekeidet erre a sorsra. Ha magad miatt nem is, miattuk nagyon fontos lenne változtatni a helyzeten!!!
Az észrevétellel remélem nem bántottalak meg.
Milla
Nem kívánok belefolyni a nemek közötti nézőpont különbségekre, viszont volt egy mondat Selejtesnél, ami nagyon árulkodó, és ami miatt azt gondolom nincs sok esély, hogy kilépjen a helyzetéből. Íme:
"anyu szerint apu is ilyen volt, nekünk meg az a sorsunk hogy tűrjük...."
Véleményem szerint szakember (pszichológus) nékül nincs remény. Az egész minta otthonról jön, ezeket pedig csak a nagyon nagyon erős emberek tudják egyedül átlépni. Hogy úgy mondjam Selejtes erre a sorsra lett "programozva".
Selejtes!
Ha nem akarod, hogy a lányod úgy éljen, mint Te és nem akarod, hogy a fiad úgy viselkedjen a feleségével, ahogy a férjed Veled, akkor lépned kell. Sajnos Te is épp most "programozod" a gyerekeidet erre a sorsra. Ha magad miatt nem is, miattuk nagyon fontos lenne változtatni a helyzeten!!!
Az észrevétellel remélem nem bántottalak meg.
Milla
2003.08.29 22:03
szia S.!Maga a név választás is butaság volt részedről,végig olvastam ezt a topikot és nagyon elszomorodtam tőle,hogy igy lehet egyáltalán élni a mindennapokat??!!Viszont egy szónak is száz a vége Millával értek eggyet,most már nehéz három gyermekkel " átprogramozódni"De!!-azt érdemes komolyan végig gondolnod hogy azt az egy életet ami nekünk embereknek megadatik igy kell e végig élni!Biztos nem lenne könnyü a változtatás ,biztos nem lenne egyszerü ,de a végtelenségig őrlődni,sirva kelni és feküdni,nem érezni a társ szeretetét,figyelmét,tiszteletét,igy nem szabad és nem is lehet egy életet leélni.Merits erőt a gyermekeidből,önmagadból,biztos megtudnád találni a "jobbik"utat.Szivesen beszélgetek veled akár e-mailen keresztül is hiszen azt mondod neked az internet a"külvilág" gondold végig addig is sok erőt,több önbecsülést,és jobb napokat kivánok neked.Evetke
2003.09.04 21:32
Szia S!
A véleményem eltér az előbbiektől.
Nekem volt egy barátom, akivel másfél évig jártunk, akkor elmentem vendégségbe hozzájuk pár napra. 3 fiú közül ő volt a legidősebb, én voltam az első "meny-jelölt". Orvostanhallgató ékszerész apukával - szóval "10 pontos", ahogy a Kramer kontra Kramerben van.
Az apukája a pár nap alatt kb. egyszer mondta, h jó napot, egyszer meg azt, hogy viszont látásra!
Persze mit akartam én, éppen bölcsész karra jártam .
Szerelmem az együttjárás alatt elég fura dolgokat mondott néha. pl.: a szegény lányok nem olyan hűségesek; legyen egy diplomám, de nem akarja, hogy dolgozzak, ő akar engem eltartani, meg a sok (3?) gyerekünket. - Akkor minek a diploma? Azért csak legyen.
Egyszóval egy idő után rájöttem, hogy ezzel az emberrel én nem tudnék együtt élni. Szerintem a mainapig szerelmes vagyok belé valahol, de szörnyű lenne vele.
Ha megmondtam, hogy gyűlölöm a lilát, legközelebb képes volt lila virággal várni az állomáson. (Most sírjak, vagy nevessek?) Később halkan megjegyeztem a dolgot, mire megvonta a vállát: ilyet lehetett kapni a boltban.
Szóval baromira figyelt rám. De ez nem volt érdekes, szerelmes voltam belé és kész.
Aztán rájöttem, hogy ez csak rosszabb lesz, hagyjuk abba. Szerencsére találkoztam a mostani férjemmel, és rájöttem, mi nem stimmel. Úgy fogalmaztam, h ezzel az emberrel nem tudnék egy jókedvű életet leélni.
Vele pont ilyen lett volna a házasságunk tudom, és azt is h AZ ILYEN EMBERREL NEM LEHET BESZÉLNI.
Nem lehet a kis kő fejébe beleverni semmi érzékenységet a másik iránt, mert számára az nem gyakorlati probléma.
Ami velem történt azóta: 3 gyerek egy szintén makacs, de nagyszívű férjjel.
Az első gyerek után vele is volt 1-2 enyém-tied, tecsakitthonvagy-tesosemvagyagyerekkel vitánk, de vele mindig lehetett beszélni. Sokszor "gyötört" lelkileg, ami igen könnyű egy kismama esetében, a végén, ha addig nem, akkor a nemvagyjóanya szövegnél elbőgtem magam.
És közben majd szétvetett a méreg, h hogy lehetek ilyen gyenge!!!!! Én!! Aki már elég sok nehéz döntést hoztam egyedül!
Ahogy nőttek a gyerekek, újra megerősödtem.
Megkötöttük a kis alkuinkat, belejött a papaságba én meg a mamaságba. Fizeti a bébiszittert (ha van pénze) ha nagyon nem tud itthon lenni, amíg elmegyek a közösen megbeszélt helyekre.
Még nem írtad, hogy mekkorák a gyerekeid.
Egyszóval, hogy mit tennék a helyedben?
Lehet, hogy a fogyókúra is jó ötlet, bár én ha arra a barátomra gondolok, valszeg észre sem vette volna. hogy tisztelni nem tisztelt volna jobban érte, az tuti.
Először is feltetetnék egy spirált, aztán összeszorított fogakkal kibírnám addig, amíg a legkisebb ovis nem lesz.
Közben (a gyesemből) elvégeznék egy internetes levelező tanfolyamot. Aztán dobbantanék. Muszáj!
Különben tényleg a mártír-szerepet adod át a lányodnak és a lábtörlő-szerepet mutatod a fiaidnak. (Bocs, talán ennyire nem durva a helyzet)
Minden esetre van aki azt hozza otthonról, h a szülei kommunikálnak, van aki meg nem. Többet kéne tudnod a párod szüleiről is.
És tényleg, vajon tisztában van vele, hogy neked így nagyon nem jó, vagy csak megrántja a vállát, h "amíg nem mondod meg konkrétan, h mit csináljak, addig ne várj tőlem semmit"?
(Az én drága férjem is ezt csinálta jóideig. De most már összeszoktunk, meg ő is rájött, h el tudja tartani a családját. De még most is szekálni kezd, ha a munkahelye bizonytalan.)
Légy erős és okos! Vidéken tényleg nagyon nehéz, de egy városban kaphatsz mindebféle munkát, amíg a babák oviban vannak.
Most-hadd-ne-névvel
A véleményem eltér az előbbiektől.
Nekem volt egy barátom, akivel másfél évig jártunk, akkor elmentem vendégségbe hozzájuk pár napra. 3 fiú közül ő volt a legidősebb, én voltam az első "meny-jelölt". Orvostanhallgató ékszerész apukával - szóval "10 pontos", ahogy a Kramer kontra Kramerben van.
Az apukája a pár nap alatt kb. egyszer mondta, h jó napot, egyszer meg azt, hogy viszont látásra!
Persze mit akartam én, éppen bölcsész karra jártam
. Szerelmem az együttjárás alatt elég fura dolgokat mondott néha. pl.: a szegény lányok nem olyan hűségesek; legyen egy diplomám, de nem akarja, hogy dolgozzak, ő akar engem eltartani, meg a sok (3?) gyerekünket. - Akkor minek a diploma? Azért csak legyen.
Egyszóval egy idő után rájöttem, hogy ezzel az emberrel én nem tudnék együtt élni. Szerintem a mainapig szerelmes vagyok belé valahol, de szörnyű lenne vele.
Ha megmondtam, hogy gyűlölöm a lilát, legközelebb képes volt lila virággal várni az állomáson. (Most sírjak, vagy nevessek?) Később halkan megjegyeztem a dolgot, mire megvonta a vállát: ilyet lehetett kapni a boltban.
Szóval baromira figyelt rám. De ez nem volt érdekes, szerelmes voltam belé és kész.
Aztán rájöttem, hogy ez csak rosszabb lesz, hagyjuk abba. Szerencsére találkoztam a mostani férjemmel, és rájöttem, mi nem stimmel. Úgy fogalmaztam, h ezzel az emberrel nem tudnék egy jókedvű életet leélni.
Vele pont ilyen lett volna a házasságunk tudom, és azt is h AZ ILYEN EMBERREL NEM LEHET BESZÉLNI.
Nem lehet a kis kő fejébe beleverni semmi érzékenységet a másik iránt, mert számára az nem gyakorlati probléma.
Ami velem történt azóta: 3 gyerek egy szintén makacs, de nagyszívű férjjel.
Az első gyerek után vele is volt 1-2 enyém-tied, tecsakitthonvagy-tesosemvagyagyerekkel vitánk, de vele mindig lehetett beszélni. Sokszor "gyötört" lelkileg, ami igen könnyű egy kismama esetében, a végén, ha addig nem, akkor a nemvagyjóanya szövegnél elbőgtem magam.
És közben majd szétvetett a méreg, h hogy lehetek ilyen gyenge!!!!! Én!! Aki már elég sok nehéz döntést hoztam egyedül!
Ahogy nőttek a gyerekek, újra megerősödtem.
Megkötöttük a kis alkuinkat, belejött a papaságba én meg a mamaságba. Fizeti a bébiszittert (ha van pénze) ha nagyon nem tud itthon lenni, amíg elmegyek a közösen megbeszélt helyekre.
Még nem írtad, hogy mekkorák a gyerekeid.
Egyszóval, hogy mit tennék a helyedben?
Lehet, hogy a fogyókúra is jó ötlet, bár én ha arra a barátomra gondolok, valszeg észre sem vette volna. hogy tisztelni nem tisztelt volna jobban érte, az tuti.
Először is feltetetnék egy spirált, aztán összeszorított fogakkal kibírnám addig, amíg a legkisebb ovis nem lesz.
Közben (a gyesemből) elvégeznék egy internetes levelező tanfolyamot. Aztán dobbantanék. Muszáj!
Különben tényleg a mártír-szerepet adod át a lányodnak és a lábtörlő-szerepet mutatod a fiaidnak. (Bocs, talán ennyire nem durva a helyzet)
Minden esetre van aki azt hozza otthonról, h a szülei kommunikálnak, van aki meg nem. Többet kéne tudnod a párod szüleiről is.
És tényleg, vajon tisztában van vele, hogy neked így nagyon nem jó, vagy csak megrántja a vállát, h "amíg nem mondod meg konkrétan, h mit csináljak, addig ne várj tőlem semmit"?
(Az én drága férjem is ezt csinálta jóideig. De most már összeszoktunk, meg ő is rájött, h el tudja tartani a családját. De még most is szekálni kezd, ha a munkahelye bizonytalan.)
Légy erős és okos! Vidéken tényleg nagyon nehéz, de egy városban kaphatsz mindebféle munkát, amíg a babák oviban vannak.
Most-hadd-ne-névvel
2003.09.04 23:16
Kedves S !
Nagyon szomorú dolog ilyesmit hallani, hát még így élni.
Milla nagy igazságot írt le,amiben felnőttünk, azokat a játszmákat játszuk, és ehhez sok erő és kitartás kell, hogy változtatni tudjunk rajta.
Ajánlom figyelmedbe Morvai Krisztna: Terror a családban című könyvét (különösen a lelki bántalmazás című fejezetet).
Az én férjemnek is volt 1-2 könnyedebb tecsakitthonvagy, aznemkell mert én nem szeretem, csak babáznod kell húzása.Én egyszerűen leléptem 1-2 órára hogy Őurasága kiélvezze a babázást, és meghagytam a "maradék" házimunkát is neki (de csak kedvesen!). Hazatértemkor Őkegyelme vigyorgott, örült hogy jön a felmentősereg és elmondta hogy nyafika végig a vállán volt, éshogymilyenfárasztó.....
Bevásárláskor ha piszkálódik, hogy ez nem kell, csak azt mondom,hogy: Vondd le a gyedemből apa!
Kedves S !
Állj ki magad mellett, szeresd annyira magadat.Én meg próbálnám értetni a férjemmel, hogy az én munkám is ér vmit, nem csak cseléd vagyok, és ha a házimunkát egy bejárónő végezné az se 2 fillérbe kerülne.És a férjednek hogy esne, ha vele ugyanúgy viselkednél, mint ő teveled?
Nagyon sok erőt kívánok,
Bubus
Nagyon szomorú dolog ilyesmit hallani, hát még így élni.
Milla nagy igazságot írt le,amiben felnőttünk, azokat a játszmákat játszuk, és ehhez sok erő és kitartás kell, hogy változtatni tudjunk rajta.
Ajánlom figyelmedbe Morvai Krisztna: Terror a családban című könyvét (különösen a lelki bántalmazás című fejezetet).
Az én férjemnek is volt 1-2 könnyedebb tecsakitthonvagy, aznemkell mert én nem szeretem, csak babáznod kell húzása.Én egyszerűen leléptem 1-2 órára hogy Őurasága kiélvezze a babázást, és meghagytam a "maradék" házimunkát is neki (de csak kedvesen!). Hazatértemkor Őkegyelme vigyorgott, örült hogy jön a felmentősereg és elmondta hogy nyafika végig a vállán volt, éshogymilyenfárasztó.....
Bevásárláskor ha piszkálódik, hogy ez nem kell, csak azt mondom,hogy: Vondd le a gyedemből apa!
Kedves S !
Állj ki magad mellett, szeresd annyira magadat.Én meg próbálnám értetni a férjemmel, hogy az én munkám is ér vmit, nem csak cseléd vagyok, és ha a házimunkát egy bejárónő végezné az se 2 fillérbe kerülne.És a férjednek hogy esne, ha vele ugyanúgy viselkednél, mint ő teveled?
Nagyon sok erőt kívánok,
Bubus
2003.10.02 07:23
Sziasztok!
Nevem Judit, van egy 2 éves lányom. A férjemet 7 éve ismerem, szinte azonnal összköltöztünk, sülve-főve együtt voltunk már a kapcsolatunk elejétől. A lányunkat mind a ketten akartuk, minden olyan szépen indult... Mostanában (kb. 1 éve) nagyon dorva lett. Tegnap este végképp betelt a pohár, mert közölte a lányunkkal: "Mondd anyunak, hogy idegbeteg, hogy bogyós!"
Megaláz mindenben. Semmi nem jó, őneki persze vannak jogai, akár anyagilag, akár szabadság tekintetében. Mit tegyek? Félek, ha megalázkodom ez még csak rosszabb lesz.
Ha védekezem, közli, hogy neveletlen vagyok, ő persze jó nevelést kapott. A másik pillanatban meg tervezgeti a kistestvért... Olyan mintha 2 ember lenne egy személyben. Van ebből még kiút?
Ne haragudjatok ha bárki hülyének tart, de nagyon el vagyok bizonytalanodva, már azon gondolkodom szét kéne válnunk...
J.
Nevem Judit, van egy 2 éves lányom. A férjemet 7 éve ismerem, szinte azonnal összköltöztünk, sülve-főve együtt voltunk már a kapcsolatunk elejétől. A lányunkat mind a ketten akartuk, minden olyan szépen indult... Mostanában (kb. 1 éve) nagyon dorva lett. Tegnap este végképp betelt a pohár, mert közölte a lányunkkal: "Mondd anyunak, hogy idegbeteg, hogy bogyós!"
Megaláz mindenben. Semmi nem jó, őneki persze vannak jogai, akár anyagilag, akár szabadság tekintetében. Mit tegyek? Félek, ha megalázkodom ez még csak rosszabb lesz.
Ha védekezem, közli, hogy neveletlen vagyok, ő persze jó nevelést kapott. A másik pillanatban meg tervezgeti a kistestvért... Olyan mintha 2 ember lenne egy személyben. Van ebből még kiút?
Ne haragudjatok ha bárki hülyének tart, de nagyon el vagyok bizonytalanodva, már azon gondolkodom szét kéne válnunk...
J.
2003.10.02 07:53
Szia Judit!
Szerintem próbálj meg segítséget kérni olyanoktól, akik régtől fogva ismerik a férjedet. Jó barátja vagy közös jó barátotok nincs például? Vagy valami hadrafogható rokon, a férjed tetstvére, ilyesmi. Meg kellene beszélned vele, hogy mi történt, hogy ez téged hogyan érint, és hogy nem tudsz egyedül megbirkózni a dologgal, úgyhogy a segítségét kéred. Apropó, a férjeddel már beszéltél erről? Talán olyankor kellene, amikor épp kistesót akar, olyankor nyilván jobb hangulatban van.
Kíváncsi
Szerintem próbálj meg segítséget kérni olyanoktól, akik régtől fogva ismerik a férjedet. Jó barátja vagy közös jó barátotok nincs például? Vagy valami hadrafogható rokon, a férjed tetstvére, ilyesmi. Meg kellene beszélned vele, hogy mi történt, hogy ez téged hogyan érint, és hogy nem tudsz egyedül megbirkózni a dologgal, úgyhogy a segítségét kéred. Apropó, a férjeddel már beszéltél erről? Talán olyankor kellene, amikor épp kistesót akar, olyankor nyilván jobb hangulatban van.
Kíváncsi
2003.10.02 09:46
Sziasztok!
Sajnos nehéz a családi segítség is, mert egyrészt 200 km-re élnek, másrészt látom, hogy a testvére is milyen megalkuvó a férjével szemben. Már említettem neki (sógornőm), hogy vannak fenntartásaim, de éreztem, hogy "félrebeszél". Az anyósom meg amolyan anyatigris: mindig az övé az utolsó szó még a mai napig is, pedig 34 és 36 évesek a gyerekei. Néha arra gondolok nem-e ő "duruzsol" a férjemnek. Az az igazság, hogy nem viseltem túl jól, mikor a gyermekünk megszületése után anyósom minden részletbe belekotyogott. Jó kis helyzet volt az is.
Tudom, hogy meg kellene beszélnünk a dolgokat, de néha, ha jó a hangulat már annak is örülök. A saját anyukám azt mondja, ez csak rosszabb lesz. tudom, hogy ő nem akar nekem rosszat, és aggódik az unokájáért, mert neki tényleg nem mindegy miben él.
Megpróbálom összeszedni magamat. Köszönöm a véleményeteket, (Főleg Kíváncsiét), főleg azért mert keresi a megoldást. Én is próbálom keresni, mert nem akarom az életemet úgy leélni, hogy meg se próbáltam segíteni magunkon. Ha viszont így is, úgy is az lesz a vége talán jobb lenne minhamarabb menekülni...
Sajnos nehéz a családi segítség is, mert egyrészt 200 km-re élnek, másrészt látom, hogy a testvére is milyen megalkuvó a férjével szemben. Már említettem neki (sógornőm), hogy vannak fenntartásaim, de éreztem, hogy "félrebeszél". Az anyósom meg amolyan anyatigris: mindig az övé az utolsó szó még a mai napig is, pedig 34 és 36 évesek a gyerekei. Néha arra gondolok nem-e ő "duruzsol" a férjemnek. Az az igazság, hogy nem viseltem túl jól, mikor a gyermekünk megszületése után anyósom minden részletbe belekotyogott. Jó kis helyzet volt az is.
Tudom, hogy meg kellene beszélnünk a dolgokat, de néha, ha jó a hangulat már annak is örülök. A saját anyukám azt mondja, ez csak rosszabb lesz. tudom, hogy ő nem akar nekem rosszat, és aggódik az unokájáért, mert neki tényleg nem mindegy miben él.
Megpróbálom összeszedni magamat. Köszönöm a véleményeteket, (Főleg Kíváncsiét), főleg azért mert keresi a megoldást. Én is próbálom keresni, mert nem akarom az életemet úgy leélni, hogy meg se próbáltam segíteni magunkon. Ha viszont így is, úgy is az lesz a vége talán jobb lenne minhamarabb menekülni...
2003.10.02 09:57
Judit,
anyukédnak van igaza. Nem tudom, lehet, hogy történt vele vmi, amitől ilyen lett (munkahelyi stressz, sokat dolgozik, nem piheni ki magát, stb stb). Nem hiszem, hogy hajlandó veled elmenni pszichológushoz (az ilyen típusú emberek nem mennének soha), de vhogy meg kellene oldani, hogy lássa egy psz.
Beszélni kell(ene) a férjeddel, hogy mi történt vele, mit gondol kettőtökről, a családjáról. Én adnék neki egy KIS időt, azzal a szigorú megkötésasel (MAGAM FELÉ), hogy igenis, ha nem változik semmi, teszemazt két hónapon belül, akkor AZONNAL megyek.
Nehéz, nagyon nehéz. De gondolj magadra, gonbolj a gyerekedre. Megérdemeltek egy normális férjet, apukát.
Drukkolok nektek
Zsóka
anyukédnak van igaza. Nem tudom, lehet, hogy történt vele vmi, amitől ilyen lett (munkahelyi stressz, sokat dolgozik, nem piheni ki magát, stb stb). Nem hiszem, hogy hajlandó veled elmenni pszichológushoz (az ilyen típusú emberek nem mennének soha), de vhogy meg kellene oldani, hogy lássa egy psz.
Beszélni kell(ene) a férjeddel, hogy mi történt vele, mit gondol kettőtökről, a családjáról. Én adnék neki egy KIS időt, azzal a szigorú megkötésasel (MAGAM FELÉ), hogy igenis, ha nem változik semmi, teszemazt két hónapon belül, akkor AZONNAL megyek.
Nehéz, nagyon nehéz. De gondolj magadra, gonbolj a gyerekedre. Megérdemeltek egy normális férjet, apukát.
Drukkolok nektek
Zsóka
Zsóka
2003.10.16 09:57
Sziasztok!
Ùj vagyok itt, de most történt valami, amit muszály leírnom. A párommal 2,5 éve élünk együtt, nem vagyunk házasok, de ez különösebben nem is érdekel. En már voltam férjnél, vagy egy "hozott" lányom, aki már 11 éves. A párom 25 mult, én meg 34. De ez még eddig nem jelentett problémát. Rendezett körülmények, szép lakás, szerelem, puszik-csókok, szex is jó, úgyhogy azt hiszem eddig ez írígylésre méltó. De tegnap a drágám könnyek közt mondta el, hogy ö úgy érzi be van zárva. Nem tudja mit akar, mert nagyon szeret, de menne is. Hogy hova? Isten tudja. Csak szabadságot akar. Hosszú éjszakai beszélgetés, álmatlanság, reggel kisírt szemek (mármint nekem), de azzal indult munkába, hogy nem hagy el, majd megoldjuk valahogy. Kb. fél éve már babát is szeretnénk Ö IS!! Talán ettöl fél? Mit tennétek a helyemben? Èn is nagyon szeretem, ez derült égböl villámcsapás volt. Kérlek írjatok valamit!!!
Marica
Ùj vagyok itt, de most történt valami, amit muszály leírnom. A párommal 2,5 éve élünk együtt, nem vagyunk házasok, de ez különösebben nem is érdekel. En már voltam férjnél, vagy egy "hozott" lányom, aki már 11 éves. A párom 25 mult, én meg 34. De ez még eddig nem jelentett problémát. Rendezett körülmények, szép lakás, szerelem, puszik-csókok, szex is jó, úgyhogy azt hiszem eddig ez írígylésre méltó. De tegnap a drágám könnyek közt mondta el, hogy ö úgy érzi be van zárva. Nem tudja mit akar, mert nagyon szeret, de menne is. Hogy hova? Isten tudja. Csak szabadságot akar. Hosszú éjszakai beszélgetés, álmatlanság, reggel kisírt szemek (mármint nekem), de azzal indult munkába, hogy nem hagy el, majd megoldjuk valahogy. Kb. fél éve már babát is szeretnénk Ö IS!! Talán ettöl fél? Mit tennétek a helyemben? Èn is nagyon szeretem, ez derült égböl villámcsapás volt. Kérlek írjatok valamit!!!
Marica
2003.10.16 20:52
Szia Marica!
Csak annyit tudnék tanácsolni, hogy várj a gyerekkel!! 9 év sok idő, pláne, ha a hímnemű a fiatalabb! Ők ugye amúgy is később érnek! Lehet, hogy tényleg úgy érzi nem élte ki magát, mielőtt megállapodna, családja (apa) lenne.
A haverjai még biztos csak csajoznak, szórakoznak..
Szerintem egyelőre ejtsétek a gyerektémát, örüljetek egymásnak, ahogy eddig. Aztán az idő úgyis eldönti mi lesz.
Örülj, hogy fiatalabb élettársad van, ez a felállás szerintem tartósabb, mint fordítva.
Csak annyit tudnék tanácsolni, hogy várj a gyerekkel!! 9 év sok idő, pláne, ha a hímnemű a fiatalabb! Ők ugye amúgy is később érnek! Lehet, hogy tényleg úgy érzi nem élte ki magát, mielőtt megállapodna, családja (apa) lenne.
A haverjai még biztos csak csajoznak, szórakoznak..
Szerintem egyelőre ejtsétek a gyerektémát, örüljetek egymásnak, ahogy eddig. Aztán az idő úgyis eldönti mi lesz.
Örülj, hogy fiatalabb élettársad van, ez a felállás szerintem tartósabb, mint fordítva.
2003.11.26 13:04
Kedves Névtelen Judit!
Rég írtál, én meg most akadtam a topikra.
Olyan könnyen mondják a nők magukról, hogy önzőek, csak azért mert igényeik vannak. A párod miért nem önző ugyenezért?
Az én férjem azóta feltűnően bunkócska velem, amióta bejött egy-két projektje. Nagy az arca, semmi más nem érdekli, sok energiáját leköti (szóval majdnem annyit, mint a kisgyermekek, csak azért nem jár elismerés), nyilván stresszel is. Kár, hogy a Te hivatásoddal járó fáradságra hivatkozva neked nem lehet rossz kedved, ha igen akkor idegbajos vagy. Mondta is a tisztelt férjem, hogy menjek el ha nem tetszik valami, a gyerekeket úgyis neki ítéli a bíróság, nem egy "ideggyenge" asszonynak. Hú de a begyemben van a hapsi!
Rég írtál, én meg most akadtam a topikra.
Olyan könnyen mondják a nők magukról, hogy önzőek, csak azért mert igényeik vannak. A párod miért nem önző ugyenezért?
Az én férjem azóta feltűnően bunkócska velem, amióta bejött egy-két projektje. Nagy az arca, semmi más nem érdekli, sok energiáját leköti (szóval majdnem annyit, mint a kisgyermekek, csak azért nem jár elismerés), nyilván stresszel is. Kár, hogy a Te hivatásoddal járó fáradságra hivatkozva neked nem lehet rossz kedved, ha igen akkor idegbajos vagy. Mondta is a tisztelt férjem, hogy menjek el ha nem tetszik valami, a gyerekeket úgyis neki ítéli a bíróság, nem egy "ideggyenge" asszonynak. Hú de a begyemben van a hapsi!
2003.11.30 22:32
Marica, el kell engedned. Ugyis el fog menni. Fájni fog de leírom: ha ő azt mondta hogy szabad akar lenni akkor vagy becsjozott vagy nagyon be akar csajozni.
Ha elengeded, majd vissztér. Talán. Szerintem 9 év korkülönbség nagyon nagy még ebben a korban.
Ezzel a válasszal nem nyugtattalak meg gondolom.
Phae
Ha elengeded, majd vissztér. Talán. Szerintem 9 év korkülönbség nagyon nagy még ebben a korban.
Ezzel a válasszal nem nyugtattalak meg gondolom.
Phae
2007.02.02 17:06
Sziasztok!
Kicsit tanácstalan vagyok....lassan 1éves házasok vagyunk, van egy 7hetes babánk, de nem olyan rég érdekes és megdöbbentő információ jutott tudomásomra. Páromnak kb. 3éve - az akkori, nem tartós kapcsolatából - gyermeke lett és elvetette. Mindezt véletlenül tudtam meg. Egy ideje nyomaszt ez a "tudás"
, volt, hogy kicsit burkoltan, poénosan céloztam rá, de nem vallott....szeretném megbeszélni a párommal....de nem tudom hogyan reagálna rá.... Féltem a kapcsolatunkat.
Mit tanácsolnátok???
Előre is köszönöm!
Kicsit tanácstalan vagyok....lassan 1éves házasok vagyunk, van egy 7hetes babánk, de nem olyan rég érdekes és megdöbbentő információ jutott tudomásomra. Páromnak kb. 3éve - az akkori, nem tartós kapcsolatából - gyermeke lett és elvetette. Mindezt véletlenül tudtam meg. Egy ideje nyomaszt ez a "tudás"
, volt, hogy kicsit burkoltan, poénosan céloztam rá, de nem vallott....szeretném megbeszélni a párommal....de nem tudom hogyan reagálna rá.... Féltem a kapcsolatunkat.
Mit tanácsolnátok???
Előre is köszönöm!
2009.01.25 23:16
sziasztok!
Most olvastam el a topicot elejétől majdnem a végéig.
Nem tud valaki Trilláról valamit? Annyira kíváncsi lennék hogy alakult az élete. az indexen próbáltam megkeresni, de törölve van.
Jó pár éve történt. Remélem azóta már nagyon boldogan él. Szegénykém sok mindenen ment keresztül...
Most olvastam el a topicot elejétől majdnem a végéig.
Nem tud valaki Trilláról valamit? Annyira kíváncsi lennék hogy alakult az élete. az indexen próbáltam megkeresni, de törölve van.
Jó pár éve történt. Remélem azóta már nagyon boldogan él. Szegénykém sok mindenen ment keresztül...
Csilla
2020.11.01 22:49
Sziasztok!
Nem fudom, hogy valaki olvasgat e meg itt vagy mar nem... Oszinten szolva sosem voltam az a nag iro es ilyen oldalakat sem hasznaltam meg sosem, de annyira elvagyok keseredve es senkivel sem tudom megbeszelni, hogy ugy dontottem irok ide.
Regenyt tudnek irni a sok rosszrol amiert igy dontottem, de ez valoszinuleg mindenkit untatna es csak megjobban sajnaltatnam magam amit nem akarok.... es persze en sem akarom magamat sajnalani.
Kulfoldre koltoztunk ferjemmel senkink nincs itt, haza koltozni sem tudnek mert nincs kihez, de szeretnem elhagyni a ferjem. A gyerek inadja az apjat en meg kiszolgaltott helyzetben vagyok ugyanis nem beszelem az orszag nyelvet, a gyerek meg nem jar ovodaba igy dolgozni sem tudok szoval bevetelem 0. Minden nap csak arra tudok gondolni, hogy nem akarom igy elni az eletem es elegem van, de megis hogy tudnek elkoltozni es fenntartani a gyereket azt nem tudom kitalalni egyszeruen:( az allam nem segitene sot ilyen helyzetben siman elvennem tolem a gyereket a valas ideje, hogy o ne seruljon cimszoval es utana egyedul nevelo szulo lennek es allandoan a nyakamra jarna a gyamjatosag. Viszont nem akarok ebbol az orszagbol elmoltozni mert a fiamnak nagyon is megalapoznam ezzel az eletet.
Igazabol attol felek, hogy viselne, hogy apa nem lakik velunk, mert mikor elmentunk haza nelkule folyamatosan az apjat akarta, igy nem
Tudom mi lenne ha csak nem elnenk egyutt de surun lathatna.
Szivesen fogadnek tanacsokat is, hogy 0 bevetelbol munka nelkul, mit tudnek kezdeni? Sajnos meg tobb mint 1 ev mire oviba kedulhet, jelenleg 3 eves mult.
Arrol nem is beszelve h elvegeztem iskolar, de nem tudok gyakorolni, fejlodni, mert folyamatosan hazvezetes es gyerek mellett 0 szabadidom van mivel o nem tudja lefoglalni a gyereket ( nem is nagyon probalja) h tudjak tanulni.
Szerintem neki nagyon is tetszik h van egy hazi cseledje, aki dugg tole es ezzel vissza is el.
Persze nem egyszer megkaptam h semmire sem vagyok jo, itthon semmit nem csinalok csak telefont nyomkodok meg tvzek, es am sem kellenek senkinek. Sajnos mar en is igy erzem vagy ha kellenek is nem biztos h valaha js kepes lennek meg egy ferfit megturni magam mellett hosszutavon.
Bocsanat h kusza es ha erthetetlen de jelenleg nagyon feldult allapotban vagyok.
Nem fudom, hogy valaki olvasgat e meg itt vagy mar nem... Oszinten szolva sosem voltam az a nag iro es ilyen oldalakat sem hasznaltam meg sosem, de annyira elvagyok keseredve es senkivel sem tudom megbeszelni, hogy ugy dontottem irok ide.
Regenyt tudnek irni a sok rosszrol amiert igy dontottem, de ez valoszinuleg mindenkit untatna es csak megjobban sajnaltatnam magam amit nem akarok.... es persze en sem akarom magamat sajnalani.
Kulfoldre koltoztunk ferjemmel senkink nincs itt, haza koltozni sem tudnek mert nincs kihez, de szeretnem elhagyni a ferjem. A gyerek inadja az apjat en meg kiszolgaltott helyzetben vagyok ugyanis nem beszelem az orszag nyelvet, a gyerek meg nem jar ovodaba igy dolgozni sem tudok szoval bevetelem 0. Minden nap csak arra tudok gondolni, hogy nem akarom igy elni az eletem es elegem van, de megis hogy tudnek elkoltozni es fenntartani a gyereket azt nem tudom kitalalni egyszeruen:( az allam nem segitene sot ilyen helyzetben siman elvennem tolem a gyereket a valas ideje, hogy o ne seruljon cimszoval es utana egyedul nevelo szulo lennek es allandoan a nyakamra jarna a gyamjatosag. Viszont nem akarok ebbol az orszagbol elmoltozni mert a fiamnak nagyon is megalapoznam ezzel az eletet.
Igazabol attol felek, hogy viselne, hogy apa nem lakik velunk, mert mikor elmentunk haza nelkule folyamatosan az apjat akarta, igy nem
Tudom mi lenne ha csak nem elnenk egyutt de surun lathatna.
Szivesen fogadnek tanacsokat is, hogy 0 bevetelbol munka nelkul, mit tudnek kezdeni? Sajnos meg tobb mint 1 ev mire oviba kedulhet, jelenleg 3 eves mult.
Arrol nem is beszelve h elvegeztem iskolar, de nem tudok gyakorolni, fejlodni, mert folyamatosan hazvezetes es gyerek mellett 0 szabadidom van mivel o nem tudja lefoglalni a gyereket ( nem is nagyon probalja) h tudjak tanulni.
Szerintem neki nagyon is tetszik h van egy hazi cseledje, aki dugg tole es ezzel vissza is el.
Persze nem egyszer megkaptam h semmire sem vagyok jo, itthon semmit nem csinalok csak telefont nyomkodok meg tvzek, es am sem kellenek senkinek. Sajnos mar en is igy erzem vagy ha kellenek is nem biztos h valaha js kepes lennek meg egy ferfit megturni magam mellett hosszutavon.
Bocsanat h kusza es ha erthetetlen de jelenleg nagyon feldult allapotban vagyok.
