Sziasztok!
Kicsit hosszú, de szerintem jó! Ismeritek?
Drága Nagymami…
Nincs nagyobb áldás, mint ha mozgékony, fiatalos nagyszülőket tudhatunk magunk mellett, ha babánk születik. Mégis, az anyukák többsége furcsán néz vissza, amikor ezt mondják nekik irigykedve. De mi lehet a baj a nagyikkal?
Megvilágosodás
Amikor megszületik a baba, egészen biztos lehetsz benne, hogy valamelyik nagymama lesz az első, aki ellát jótanácsokkal, mit kell tenned, hogyan kell tenned - és főleg, hogy mit csinálsz rosszul. Nem elég a magad baja, nem elég, hogy éppen kifordult sarkaiból a világ - jön valaki, és megmondja a tutit. Hiába tudod, hogy sok igazság lehet abban, amit mond – ám nem azt és nem úgy kéne mondania...
Egy friss nagyinak nem lehet megmondani
Amikor hazaviszitek végre a babát, valószínűleg ott lesz valamelyik nagymama - főz, most, takarít és ellát. De hát nem háztartási alkalmazott, hogy kikapcsolhasd: órákig fog mesélni arról, hogy a párod gyerekként milyen volt, vagy hogy te babaként mennyit sírtál.
Ha felveszed az ordító babádat, enyhe rosszallással megjegyzi, hogy nem kéne elkényeztetned. Ha sírni hagyod, elsápad, hogy lehetsz ennyire rideg anya és azonnal felkapja a kicsit, hogy megvigasztalja. Ha az igény szerinti szoptatás lelkes híve vagy (bár még fogalmad nincs róla, mi az és pontosan mivel jár), egészen biztosan hosszú felvilágosító előadást hallgathatsz meg arról, hogy mire van szüksége a csecsemőnek. És nem mondhatod meg neki, hogy nagyi, ne csináld.
Két nagyi
Ha abban a "szerencsés" helyzetben vagy, hogy egyszerre két nagymama is tüsténkedik körülötted, napjaid végeláthatatlan kínszenvedéssé alakulnak át. Ne legyenek kétségeid: egészen biztosan két világnézet háborújának leszel szenvedő áldozata.
Az egyik nagymama biztos lesz abban, hogy a gyermekágyas anyukának fekvésre és pihenésre, továbbá köményes rántott levesre van leginkább szüksége - a másik nagymama ezt majd kikéri magának, és leszögezi, hogy minél hamarabb aktivizálod magad, annál hamarabb rendbejössz.
Az egyik cumit fog javasolni a babának, a másik ezt emberiségellenes bűnnek fogja fel. Az egyik szerint szerencsétlen gyerek biztos szomjas vagy fázik - a másik szerint túlfűtöd a lakást. Az egyik felháborodik, miért nem pólyálod be meleg, puha holmikba a csöppséget - a másik a skandináv típusú rideg gyermektartásra esküszik. Te pedig ott találod magad két, magából kikelt fúria között, villámhárítóként, miközben magad sem vagy teljesen biztos abban, hogy amit csinálsz, jól csinálod-e.
Ugyanis csak egyetlenegy dologban egyezik meg tökéletesen a két szembenálló fél véleménye: neked, mint újdonsült anyának, fogalmad sem lehet semmiről, de bezzeg ők már végigcsinálták, talán többször is. Amiben kétségkívül van némi igazság. De nem mondhatod meg nekik, hogy hagyjanak már békén.
Ahogy fejlődik a baba, egyre több önbizalomra teszel szert. Például már nem ébredsz izzadságtól lucskosan, sikoltva éjszakánként, hogy alkalmas vagy-e egyáltalán az anyaságra. Már biztos vagy benne, hogy nagy valószínűséggel nem teszed el láb alól az ügyetlenségeddel ezt a kis magatehetetlent, sőt, már kezded egészen megkedvelni a piros pöttyöket a fenekén és a hihetetlenül bandzsa - nagyon édes - szemeit. Imádod, ahogy emelgeti a lábait, elolvadsz, ha azt mondja neked, höööö. Béke, boldogság, idill.
Ekkor lépnek újra akcióba a nagymamák
Eljönnek, gyanakodva méregetik a gyereket. Eleget eszik ez? - kérdezik. Olyan soványka szegény. Kéne már valami rendeset is adni neki... Meg hogy: egy ekkora gyereknek már ezt és ezt KELL tudnia, látta orvos a kis drágát? Különben is, egy ekkora gyereknek már át KELL aludnia az éjszakát, mert különben... (innen sok változat lehetséges).
Bimbózó önbizalmad párává foszlik pillanatok alatt, már te is kétségbeesetten méregeted a saját gyerekedet, és felmerül benned, hátha tényleg elcserélték a kórházban - és a tiéd most dundin, háromszor ekkorán, rózsaszínen óriásbabáskodik másoknál, míg ez a csenevész, foltos vakarcs itt üvölt kakukktojásként neked...
Ha a sors választottja vagy, még az is lehet, hogy a
nagypapák is beszállnak a játékba: például fejcsóválva dünnyögik, csak úgy, a bajszuk alatt: ők mindig mondták, hogy korai ez a gyerek neked még, nem vagy alkalmas ekkora felelősségre. És a párod természetesen lapít, mint papírfecni a fűben: a saját szüleinek nem fog ellentmondani, annyira még nem nőtt fel (nem is fog soha!).
Azért körülbelül ez az a pillanat, amikor már nem kell tekintettel lenned a sértődésre (hiszen úgyis megsértődnek). Bátran közöld velük, hogy nagyon hálás vagy a segítségért, nélkülük egy tapodtat se, és feltétlenül ők lesznek az elsők, akiket felhívsz, ha bajban leszel. Ennek előfeltételeként persze menjenek szépen haza és üldögéljenek a saját telefonjuk mellett.
Ilyenkor óhatatlanul beáll egy kis szünet az addig oly szoros kapcsolatban - de te ne bízd el magad, csak gyűjtsd az erőt, mert a játszmának koránt sincs vége.
Ugyanis visszajönnek!
És neked szembe kell nézned azzal, hogy gyermeked születésével átrendeztétek a rokoni viszonyokat: a nagyszülőknek is vannak ugyanis jogaik. És ne legyen kétséged: érvényesíteni fogják.
Pihentél volna végre egy kicsit, punnyadtál volna valamelyik hülye sorozatot nézve? Jön a nagymama, és határozottan kijelenti, a gyereknek friss, tiszta levegőre van szüksége, majd ő elviszi sétálni. Hiába, hogy ti mondjuk egy bájos alpesi falucskában laktok a hegyekben, nagymama pedig a festői Ózdról jött - véleménye megrendíthetetlen. Te pedig körülbelül könyékig fogod lerágni a körmöd, mert tudod, hogy nagymama alapjáraton a boltig sem képes bokaficam nélkül elmenni - most meg órákig képes feszíteni az utcán. A TE gyerekeddel.
Eljött végre a jó idő? Végre lehet egy szál pólóban tartani a gyereket? Majd jön a nagymama, és kérdés nélkül ráadja a sapkát, sálat, zoknit és túrabakancsot, esetleg még morgolódik is, hogy ezek a felelőtlen szülők még megfázatják szegény kicsit.
Elkötelezett híve vagy a valamennyire egészséges táplálkozásnak? Semmi gond. Majd jön a nagymama és hozza zsákszámra az édességeket, azt tömi a gyerekbe, amikor épp elfordulsz egy pillanatra - és ha szólni mersz, azt is megbánod, hogy megszülettél, te gonosz, szívtelen némber.
Nem vagy az erőszak híve és rábíznád a gyerekre, mikor lesz szobatiszta? Légy nyugodtan biztos benne, hogy ha fél percnél tovább magára hagyod a nagymamával, mire visszatérsz, szerencsétlen gyerek ott fog görnyedezni a bilin, a nagymama pedig különböző édességekkel próbálja rávenni, hogy pisiljen. Esetleg felveti, hogy ha odaadnád neki két hétre, majd rászoktatná ő a rendes bilihasználatra. És komolyan is gondolja!
Ha nagycsaládi összejövetelekre együtt mentek, a gyermekeddel kapcsolatos legérdekesebb történeteket - amelyek soha, de soha nem történtek meg - természetesen a nagyszülőktől fogod hallani, mint sajátjukat! Az ámuló rokonság pedig hümmög, hogy szegény nagyszülőknek nem elég a maguk baja, még kénytelenek helyetted a te gyerekeddel is foglalkozni, még szerencse, hogy ilyen hihetetlenül jófejek, ha te már ennyire felelőtlen és főként alkalmatlan szülő vagy. Mindeközben a gyereked magára borítja a levest. A rokonság összenéz, és szánakozva tekint rád: hát igen... Egy gyereket nem csak megcsinálni kell, ugye...
Attól pedig a jóisten mentsen meg, hogy a gyerek megbetegedjen!
Ha eddig vissza is fogták magukat a nagyszülők, egy nyilvánvalóan életveszélyes állapotként kezelendő 37,2 fokos láznál máris ott vannak, és hozzák azokat a gyógy- és egyéb szereket, amelyeket te soha, semmilyen körülmények között nem adnál a gyereknek.
Ha óvodába adod a gyereket, az lesz a baj. Ha testvére születik, akkor pedig az, mert biztosan el fogod hanyagolni (persze mindenki saját magából indul ki...). Ha iskolába megy a gyerek, majd a nagymama tanul vele - hahaha. Párod diplomás mérnökként se érti a matekpéldát, majd pont a mama fogja. Hiába szeretne a gyereked tűzoltóautókkal játszani, egészen biztosan háromlakásnyi terepasztalt fog kapni karácsonyra a nagypapától, aki majd arra kényszeríti, hogy akár akarja, akár nem, vasutast játsszon.
Ha a gyereked lány, a haja sose lesz elég jólfésült, vagy elég hosszú a nagyszülőknek, a ruháját pedig mindig fiúsnak találják, szerintük habos-babos rózsaszín az egyedül megfelelő. Ha beszélni kezd, a nagyszülők azonnal logopédusért kiáltanak - kissé később hüledezve kérdik majd, hogy azt a sok ronda kifejezést vajon honnan tanulta, mert tőlük biztosan nem – hát persze... Amikor kijönnek az első kamaszkori problémák, majd jön a „na-ugye-én-megmondtam-hogy-nevelni-kell-azt-a-büdös-kölyköt”.
De nyugalom. A gyerekek meglepően sok dolgot képesek elviselni. Egy idő után a természetes életösztönük és önvédelmi rendszerük is kifejlődik.
Egy tizenkét-tizenhárom éves kamaszt például már minden további nélkül rábízhatsz a nagyszülőkre - öt perc múlva garantáltan csengeni fog a telefonod, hogy vidd már el, mert nem bírják tovább...