Pandácska, Ilona, Kata,
köszi, hogy ilyen aranyosan biztattok. Jól esik pozitív példákat hallani, még akkor is ha már jó sokszor csalódott az ember.
Rólam annyit, hogy 4 éve próbálkozunk, és "csak" annyi a probléma, hogy az egyik petevezetőm el van záródva. Ettől persze lehetne baba, de sajnos nincs. Már arra gondoltam, hogy nálam ez a baba dolog fejben nem rendezett. Elég stresszes a munkám, és sajnos nagyon lelkis vagyok. Le kellene nyugodnom és ellazulni, nem magamra venni a világ baját.
Mindegy, már jobban vagyok mint délelőtt. Köszönöm, hogy csatlakozhatok a kis csapathoz.
Pandácska, bocs de az anyósod mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Az én anyósom sem a legkedvesebb nő a Földön, de azért a tied már beteges és egyben szánalmas. Gondolom most féltékeny rád, hogy te is szültél, rátok irányul a figyelem, a férjed boldog melletted, és fiatalabb meg szebb vagy mint ő.
Volt idő amikor csak úgy tudtam legyőzni az anyós iránti mérhetetlen ellenszenvemet, hogy arra gondoltam: hálás vagyok neki mert a férjemet megszülte és felnevelte. Így tudtam túllendülni a nehezebb időszakokon. Azért tegyük hozzá, ő meg sem közelíti a drága mamát.
bocsi, hogy hosszú voltam. T.