Szia Bettó
Örülök, hogy nem bántódtál meg!:)
Nehéz eset...
Most hirtelen nem tudom, hogy melyik könyvben olvastam (talán a Suttogóban?), hogy 6 hetes kor előtt nem lehet a gyereket "rendszerességre" szoktatni az újdonság miatt, és ekkor az ellenkezőjét is elérhetjük a szándékunknak, vagyis a baba elhagyásnak minősíti a nevelést.
Lehet, hogy nálatok is ez lett a helyzet: Kincsőbaba "kiábrándult" belőled, azért sír egyfolytában, mert úgyis "mindegy", ha sír, ha nem, az ágyban köt ki. Lehet, hogy most 2 hétig mindenhová vinned kell magaddal, hogy visszaszerezd a bizalmát... de hidd el, megéri!
Nehéz, ha nem tudsz ebédelni sem a kislánytól, de annyi időre azért tedd le nyugodtan, nem lesz semmi baja! Esetleg ha a nagyszülők jönnek vagy apa otthon van, ő is meg tudja fogni...
Ha a kaját hagyja abba hirtelen, annak oka reflux is lehet. Az állandó sírás oka ez is lehet, esetleg még az is lehet, hogy unatkozik? Nálunk a játszóív nagyon bejött, persze azzal is úgy játszott, hogy ott kellett legyek a környéken, de legalább nem kellett cipelni a seggecskéjét...
Olyan szép idézeteket írtál, látszik, hogy neked is fontos a babád és a legjobbat akarod neki (mint mindenki)
"A csecsemőkor az alapvető bizalom és remény kialakulásának korszaka. A csecsemő, akinek biológiai szükségleteit (és ebbe a testi kapcsolat igényét is beleértem) nem elégítik ki, gyanakvó, bizalmatlan gyermekké válik, aki kételkedik a feléje irányuló érzések, érzelmek őszinteségében. Ne féljünk tehát az első hónapokban sokat és hosszan ölbe tartani, magunkhoz szorítani gyermekünket - ez a meleg, bensőséges kapcsolat anyjával nem teszi elkényeztetetté őt, ellenkezőleg, esélyt biztosít számára arra, hogy szeretni és a kapott szeretetet értékelni tudó emberré váljon." Ranschburg Jenő