Sziasztok!
Köszönöm az infókat az AFP-röl. Meg vagyok nyugodva, akkor én valamit félreértettem, és senki sem fogja a pocakomat szúrkálni.
Laura! Néha én is érzek úgy, ahogy nem illik, a pocaklakó iránt... Különösen, amikor nagyon fáradt, vagy rosszul vagyok, akkor néha úgy érzem, hogy nem is biztos, hogy olyan felhötlenül örülök neki. Ráadásul tudom, hogy ez csak egyre rosszabb lesz, ahogy nö odabenn a Pocaklakó. Néha szivesen megfutamodnék...
Gyülölöm azt a tehetetlenséget, amit okoz a terhesség. Hogy nem csinálhatok meg dolgokat, mert nehéz, és nem is nagyon tudok, mert állandóan fáradt vagyok, egyszerüen eröm sincs hozzá. Azt is utálom, hogy ilyen labilis vagyok hangulatilag, eddig soha nem voltam egy nyafka kis liba, most meg lépten nyomon elsírom magam. Tiszta tudathasadás, amikor elsírom magam, és közben utálom, és nyafka libának érzem magam amiért sírok. Teljesen kiforgat önmagamból a baba máris, pedig igazából még csak 10 hete költözött be a pocakomba. Röpke 10 hét alatt dinamikus, céltudatos és határozott nöböl az általam mindig is utált szobacica nöcivé tett. Nem mindíg könnyü mindezt megbocsátani neki...
Ráadásul, amint egy kicsit is összezördülünk a Papájával, azonnal fájni kezd a hasam, úgy, mint amikor a menzeszem megjött régebben. Tudom, hogy ö csinálja odabenn a fesztivált, lelki szemeim elött szinte látom, hogy toporzékol, hogy az ö Mamája és az ö Papája hogy képzeli, hogy veszekedhet?!?!
Szerintem teljesen természetes, amikor az ember lányának ennyire ingadoznak a hangulatai, hogy az egyik pillanatban röpködjön a boldogságtól, hogy lesz egy édes kisbabája, a másik pillanatban meg utálja az egész szituációt, és ne is értse, hogy hogyan keveredhetett bele.
AFP elött én biztos, hogy nem fogok sokat enni, ugyanis akkor csinálják, amikor a terheléses vércukrot, úgyhogy nemhogy aznap reggel nem ehetek, de még az elözö esti vacsorának is könnyünek kell lennie.
Pattanásokkal én is el vagyok látva rendesen. Kb. úgy nézek ki én is, mint régen, mikor éppen megjött a menzeszem, és az az érdekes, amikor éppen következne a mensim (4., 8., 12. hét), olyankor feltünöen fokozódik. Nekem sajnos nem kis pörsenések, hanem elég nagyok és csúnyák, amiket rendszeresen piszkálok, nyomkodok, stb., és ettöl persze ronda sebekké fokozódnak. Eddig ezekböl megjelent két-három egymást követö napon néhány darab, aztán nem jött több, ami meg kijött, az néhány nap alatt elmúlt. Most jönnek folyamatosan, úgyhogy eléggé tele vagyok velük, de feltünöen gyorsan is gyógyulnak.
Márti