Réka
nagyon meg tudlak érteni a pocifájással kapcsolatban. Juli is hangelmenésig tartó üvöltéseket produkált anno minden nap 3 és fél hós koráig. Pláne első gyerek révén különösen meg voltam ijedve ettől. Legtöbbször együtt bőgtünk. Szóval küldök neked sok +++++ energiát.
Dominika
hát a kilókkal én is így vagyok most. 171 centi vagyok, ehhez már csak 57-58 kiló (kb. az egyetem elején voltam utoljára ennyi
). Pedig sztem rengeteget eszem, de már akkor is kb. 4 kilóval vagyok könnyebb, mint amivel a terhességet kezdtem. Kezdenek lötyögni a nadrágjaim...
Edith
Merre laktok Erdélyben? Mi minden évben járunk Csíkszentdomokosra a barátainkhoz, meg már párszor körbejártuk. Milyen idő van nálatok most? Múlik már a tél?
Cas
hihetetlen, mintha én írtam volna...
Nálunk szombat-vasárnap volt olyan, hogy azt mondtam - sokadjára és nagy kiborulások közepette - hogy feladom, nem bírom tovább, mert 3 hós korára már azért össze kellett volna hogy szokjunk és neki is bele kellene jönni a szopiba, holott ugyanaz a helyzet mint nálatok...
Sosem ment jól, szerintem már nem is sztrájk, ami nálunk folyik (mert az időszakos), de nálunk folyamatosan, minden szopinál van.
A tejjel én is hasonlóan érzek ilyen napokon, de aztán meg ha vlenül van egy jobb nap, hipp-hopp sokkal többet szopizik Sára. Szóval végül én úgy látom, nem a tejci kevesebb ilyenkor, hanem olyan szörnyű technikával eszik, hogy mindig bennemarad egy csomó.
Én pl. - minden elvemmel ellentétben - muszáj vagyok méricskélni Sárát, mert ő következetesen kb. 20-30 g-okat eszik és nem hagyhatom, hogy kb. kétóránként ennyit egyen, mert záros időn belül kiszáradna.
Szóval van olyan nap amikor az előző naphoz képest két-három decivel többet eszik - és nem gondolnám, h a tejtermelésben - inkább a szopimunkában - van ilyen változás.
Meg mindig azon gondolkodom, mi a csudától nő Sára, mert napi 600 g-tól még sosem evett többet. Ilyenkor mindig azzal bíztatom magam, hogy még egy kiscsecsemő sem akart éhen halni önszántából. Ha egy nap nagyon vacak szopiilag, lesz majd egy jobb, amikor pótol. Szerinted?
Nagy-nagy kitartást Nektek! Én még reménykedem benne, hogy nekünk is összejöhet... Ilyenkor mindig összekaparom magam és újrakezdem az energiamaradványaim felhasználását.
Julcsi egyébként nálunk is nagyon sokat nagymamázik. Szegénykém, ilyenkor legalább játszanak vele... Nálunk még az vált be, hogy pl. fest vagy gyurmázik, amíg mi a szopival küzdünk.
Régebben ilyenkor még tudtam neki mesélni, meg mondókázni, de most már nekem is minden energiám arra megy rá, hogy Sára valamennyire is egyen (lehetőleg tök csöndben)
Bocsi, h ilyen hosszú voltam, csak jó azért egymással megosztani a dolgokat, ha már ilyen vacakul mennek...
Kia
Bírom ezt az ágyvándorlást! És képzeld, tegnap mi is átaludtuk az éjszakát (pont 11-től 5-ig). Persze lehet, h Sára próbálkozott
, de én teljesen beájultam este és gondolom ágyút lehetett volna sütögetni a fülem mellett... Lehet, h ez a titka az éjszaka átalvásnak?
Ancsa
Isten éltesse a kisasszonykádat!
KM