Sziasztok!
Tényleg rossz belegondolni is Helga kérdésébe, de én ezt már korábban végiggondoltam, amikor olvastam a Down kór anyai vérböl való szüréséröl a Nök Lapjában. Megkértem a növéremet, hogy keresse meg nekem a cikket, mert elfelejtettem a telefonszámot felírni, erre visszakérdezett, hogy mert, mit csinálnék, ha kiderülne, hogy beteg a kisbabám?!?! Akkor sokat gondolkoztam ezen, és az eszem (+ a Férjem) azt mondta, amit Mamacicáé. Én hiszek a lélekvándorlásban, abban, hogy a gyermek egy lélek, aki általam akar erre a világra jönni, tehát, hogy ö már valaki, és nem nulláról indul a fogantatáskor, viszont az a része, ami már adott, halhatatlan. Szóval az eszem azt mondta, hogy ha nem sikerül neki épp, egészséges testet felépítenie, akkor talán jobb, ha megpróbálja újra. Ugyanakkor amikor abba próbáltam belegondolni, hogy elvetetem, befekszem, és "odatartom", hogy megöljék, akkor már tudtam, hogy képetelen lennék rá. Különösen, amióta az UH-n láttam a kis édest, ahogy kalimpált odabenn a csöpp kezével...
Aki megpróbál rá kezetemelni, azt én biztos, hogy megölöm, szétszaggatom, és a fecniket is megtaposom, ami marad belöle... (hogy én milyen állatian brutális vagyok?!?!)
Akármilyen is a kisbabám, az enyém, én vagyok az egyetlen, akiben bízhat, akire számíthat, hogyan is fordulhatnék ellene én?!?! Ráadásul én abban is hiszek, hogy semmi nem véletlen, ami történik velünk életünk során, a születésünktöl a halálunkig. Talán valamiért fontos lehet egy beteg gyermeknek megszületnie, éppen betegen. Kis pont vagyok ahhoz én, hogy átlássam az élet nagy ok-okozati összefüggéseit.
Persze azért így általánosságban nem lehet dönteni, egyáltalán nem mindegy, hogy hányadik héten derül ki, és mekkora a baj. Talán ha akkora, hogy a méhen kívüli éltre egészen biztos, hogy nem lesz képes, akkor kár kihordani...
Bocs, hogy világnézeti oldalra tereltem a témát, de azt hiszem, ez a kérdés csak ilyen alapokon közelíthetö meg. Nem szeretnék se vallási, se etikai vitába bonyolódni, ez az én véleményem, és az én világnézetem, senkit nem akarok se meggyözni, se megtéríteni. Ugyanis abban is hiszek, hogy az embereknek jogukban áll ahányan csak vannak, annyiféleképpen látni a világot.
Ugynakkor remélem, hogy Mamacicának igaza van, mindannyiunk kisbabáját máris védik az angyalok, vagy bárki más, kinek-kinek a saját hite szerint. A lényeg az, hogy minden kisbabára nagyon legyen vigyázva, és mind-mind a lehetö legegészségesebben érkezzenek erre a világra.
Ilyen borús, búbánatos napon mi másról is beszélgetnénk?!?!
Márti (12.)