Sziasztok!
Rengeteget írtatok, bár tudom, én jövök ritkán
Már nem is emlékszem pontosan mikor írtam utoljára
A csajok már megint betegek, kezdték takonykórral aztán most hányás-fosás egy hete. Pepe fogyott egy kilót, most már csak 11 kg
Bármit adok neki azonnal jön ki belőle, napok óta nem eszik
Én nagyjából dolgozom, bár a csajok miatt volt mikor itthon kellett maradnom. A családom összekapta magát, egész sokszor meg tudták oldani a gyerekfelügyeletet, engem is meglepett
Azért remélem jövő héten tudnak oviba menni, farsangi hét lesz
Múlt hétvégén voltunk kettesben a párommal Fenyőharaszton. Na, ezt a szállodát sem ajánlom senkinek, nekem nem jött be. Mindenesetre jó volt kicsit kettesben lenni, bár azt megállapítottuk, hogy márciusban mégis visszük a csajokat is, mert azért nagyon hiányoztak.
Bölcsi:
Én alapból elég bölcsi-ellenes voltam-vagyok, én személy szerint nagyon örülök, hogy nem adtam őket bölcsibe. Anyagilag persze jobb lett volna ha dolgozom, de nem kenyérre kellett, azt meg kibírjuk, hogy kevesebbet kirándulunk vagy hogy nem veszek túl sok új ruhát. Tény, hogy ha visszamentem volna dolgozni most talán nem lennék állás nélkül (ahol most vagyok ott csak május végéig lehetek), de mindezek mérlegelésével is arra jutottam, hogy jobb itthon maradni. A 2-3 éves kor közötti időszak nehéz, de szerintem mindannyiunknak rengeteget jelent. 2 évesen még nehéz volt bárhol otthagyni őket, sírtak, oviba meg szinte egy könnycsepp nélkül beszoktak, nekem is sokkal könnyebb volt így otthagyni őket. Nagyon érezhető rajtuk a fejlődés, sokkal értelmesebbek, érettebbek egy év alatt. A veszekedéseket meg szerintem a bölcsi sem oldja meg, max. nem mi hallgatjuk egész nap. A lányok ovi mellett is folyton szekálják egymást itthon. Viszont még így is úgy érzem, hogy lemaradok valamiről. Persze nem tarthatom örökké magam mellett őket, de jobb nyerni egy évet-szerintem. És az is igaz amit valaki írt, hogy itthon is rengeteget önállósodnak, ez nem mind a bölcsi eredménye. Tény, hogy a lányok is eltanultak egy-két dolgot a többiektől, de sok rosszat is összeszednek (pl. itthon eszükbe se jutott a kilincsen lógni, az oviban már az első héten megtanulták
)
Tény, hogy könnyebb türelmesnek lenni velük, ha nem egész nap az én idegeimen táncolnak, de azért annyira nem volt vészes időszak
No meg most is ki tudnak azért akasztani néha
a betgeségek miatt meg kifejezetten örülök, hogy nem egy évvel korábban szedték ezeekt össze. 3 évig egyszer sem kaptak antibiotikumot, egyszer sem volt takonykórnál komolyabb bajuk, egyszer sem hánytak. Erre most 3 hónap alatt Pepénél 3 középfülgyulladás, egyszer fel is szúrták, egy laryngitis, most meg a hányás-hasmenés. Tény, Csenge nagyobb súllyal született, sokkal könnyebben viseli, kevesebbszer beteg és akkor is hamarabb kimászik belőle, de Petra nagyon kicsike volt és ez most is meglátszik rajta, sokkal gyengébb, betegesebb.
Persze mindenki a saját helyzetét ismeri, annak megfelelően kell dönteni, remélem nem bántottam meg senkit. De nem hiszem, hogy a bölcsi megoldást ad azokra a problémákra amik életkori sajátosságok.
Szülői ágyban alvás:
Nálunk egyik sem kap éjszaka inni már vagy 1 éves koruk óta, addig is csak vizet adtam ha adtam. Soha nem vittem át a mi ágyunkba egyiket sem, mégis, ahogy megtanultak kimászni 18 hónaposan már jöttek is. Következetesen visszavittem őket, Pepénél néhány alkalom elég volt, Csenge meg egy hónap után is átjárt, nem tudtam vele mit kezdeni. Mára elfogadtam, ő ilyen, jön és kész. Éjfél-1-2-óra, mikor mennyi, jön, lefekszik és már alszik is. Ha visszaviszem, nyugtalanul alszik, egy csomószor felébred, megint jön... én úgy gondolom, hogy ez nem éri meg. Fáradtan ébred ő is meg mi is. Így bejön, lefekszik, és tulajdonképpen már várom mikor jön, olyan jó mellébújni, hallgatni a szuszogását
Pepe sokáig nem jött, aztán egyszer csak megkérdezte, hogy hol van Csenge éjjel. Nyilván megmondtam, erre közölte, hogy akkor ő is jön. Néha átjön éjjel, de többnyire csak reggel. Viszont addig nem kelhetünk fel, míg legalább egy percre nem bújt mellém. És ez valahogy olyan jó érzés - annak ellenére, hogy négyünknek már kicsi az ágy...
Szobatisztaság:
Én ha hosszabb útra mentünk mindig adtam rájuk pelust, azért az szerintem nem lenne szerencsés, ha összepisilnék az autósülést, nem szárad ki egyhamar, pláne ebben a hidegben. Vagy a repülőn sem hiszem, hogy értékeltek volna egy balesetet. Amikor olyan helyen voltunk ahol el lehetett menni könnyen pisilni ott bugyi, ahol nem ott pelus. Nem volt belőle gond, mindig megdicsértem őket ha száraz maradt a pelenka. Az oviba menetel előtt nagyon gyötörtem Pepét a pelenkával, mert vele sokszor fordult elő baleset nappal is, mindig akkor szólt mikor már az első csepp bement. Azt értem el vele, hogy totál stresszelt a bepisilés miatt. Nagyon meg akart nekem felelni, láttam, hogy nagyon akarja, sírva fakadt ha bepisilt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom a dologgal, legfeljebb nem lesznek még ovisok. Előre szóltam az óvónőknek meg a dajkanéninek, hogy lehetnek balesetek és szerencsére teljesen megértőek voltak. Aztán kiderült, hogy én paráztam túl a dolgot, talán ha egyszer-kétszer fordult elő baleset. Az alvás már nem megy ennyire, alvás közben sokszor pepisilnek, de ezért sem haragszanak, egyszerűen csak mindig hozom haza az ágyneműt.
Itthon nem foglalkozom az alvás alatti bepisiléssel, mindig pelenkában alszanak. Persze egyre többször marad száraz a pelus, de majd csak akkor veszem le róluk a pelenkát ha biztosan nem pisilnek be, így tudnak nyugodtan aludni és nem akarom megint stresszelni ezzel a szobatisztaság-kényszerrel. Egyszer majd megérik rá.
Egyébként egyre többször gondolom azt, hogy nem erőltetem a dolgokat hanem rájuk hagyom, mert sokkal több kárt okozok az erőltetett fegyelmezéssel mint a türelmes kivárással. Remélem igazam lesz
Álom: Nálunk már elég régóta álmodnak, sokszor csak felsírnak és látszik, hogy zavartak, simán vissza lehet altatni őket, mostanában viszont már mondják is, hogy mit álmodtak. Szerencsére nagyobb gond ebből még nem volt.
Jó éjt mindenkinek!
Ditke