Sziasztok!
Na végre ide is eljutottam, bár nem tudom, a fiúk meddig hagynak.
Először is, mindenkinek nagyon szépen köszönjük a gratulációkat!
Szóval hiába vetettem be mindenféle trükköt és boszorkányságot a Máté kicsalogatásához, csak nem akaródzott neki kibújnia. Pedig mindenféle teákkal meg szülésindító-koktélokkal knoztam magam, de csak nem történt semmi néhány "jóslón" kívül.
Péntek reggel kellett bemenni a kórházba, ekkor még reménykedtem, hogy hátha már tökre ki vagyok nyílva és talán próbálkozhatunk valami burokrepesztéssel, vagy ilyesmivel. CTG után megvizsgált a doim, letörtem, mint a bili füle, mert közölte, hogy a méhszáj teljesen zárt. Na ezek után jött az előkészítés, megkaptam életem első beöntését, másodszorra be is tudták kötni az infúziót és vártam a csaszira (előttem volt egy másik császár). Mikor visszatolták a másik anyukát a műtőből az őrzőbe, ott "haldoklott", nagyon rosszul volt. Na, nekem akkor pont erre volt szükségem... Közben jött az aneszteziológus, kikérdezte az előzményeimet. Az előző csaszit nekem ugye a Sotén csinálták, mondta, hogy itt, a Margit Kórházban is spinálban csinálják, de valamit mégis másképp csinálnak, mert előfordulhat, hogy bizonyos dolgokat érezni fogok, bár fájni nem fog. Ezt azért nem kellett volna elmondania, kezdtem kicsit félni.
Utána betoltak a műtőbe, a férjem egy üvegfal mögött nézhetett, nagyon jó volt, hogy láttam… Megcsinálták a spinált, ahogy visszafeküdtem a hátamra, éreztem, hogy valami nem oké, nagyon szédültem. Mondták, szóljak, ha rosszul érzem magam, de annyira az ájulás határán álltam, hogy alig bírtam kinyögni, hogy még a kezem is zsibbad. Elkezdték csipkedni a karomat, aztán mikor a hónom aljánál csipkedtek, én meg nem éreztem semmit, kezdtem úgy érezni magam, mint a Vészhelyzet-ben. Gyorsan belém nyomtak valamit (talán Atropint), meg kaptam oxigén maszkot (azt mondták, fiatalítJ). Kezdtem jobban érezni magam, de végig olyan volt, mintha be lettem volna lőve. Igaz, még nem voltam, de ilyesminek képzelem. A műtősök végig poénkodtak, meg engem próbáltak beszéltetni. A műtét kezdete után kb. 15-20 perccel végre felsírt a Máté, még a pocakomban.J Egy pillanatra megmutatták, nagyon lila volt és csak a rengeteg hajára emlékszem. Utána elvitték, a férjem ment vele, én meg még a szomszéd szobában is hallottam a Máté sírását. Utána visszahozták és a mellkasomra tették, egyből elhallgatott, én meg csak gyönyörködtem benne, meg puszilgattam, aztán megint elvitték melegedni az inkubátorba (pár órára minden babát betesznek). Közben engem összefoltoztak, kitoltak az őrzőbe. Szerencsére ekkor már jól voltam, csak nagyon remegtem, de az is hamar elmúlt. Innen küldtem az sms-t. (Manó, nagyon köszönöm, hogy megírtad a többieknek is!)
Kicsit később reklamáltam a Mátéért, hogy mikor hozzák már vissza. Szóltak a csecsemősnek, hozta is a Mátét, és segített cicire rakni, nagyon ügyes volt a kisfiam, egyből szopizott.
6 óra múlva megpróbálhattam felkelni, szerencsére sikerült is, egyedül lezuhanyoztam (persze a szülésznő az ajtóban strázsált, arra az esetre, ha elvágódnék), utána kivittek a császáros szobába. Az éjszakás nővér nagyon rendes volt, látta, hogy már „száguldozom”, így megszabadított a feleslegesen bennem lévő csövektől. 3 óránként hozták a Mátét, persze akkor mindig pont aludt, így eldöntöttem, hogy amilyen hamar csak lehet, átmegyünk rumiba. Mársnap reggel szerencsére sikerült is, azóta együtt vagyunk.
Apa minden nap behozta a Levit a kórházba, akinek nagyon tetszett a kisöcsi. Eddig is nagyon apás volt, most meg még inkább az lett, nagyon jól elvannak itthon. Kicsit fáj a szívem érte, de tagadhatatlan, hogy ez most így egyszerűbb, mint ha pl. üvöltene, amíg a Mátét szoptatom. Egyenlőre nagyon édesen viselkedik a Mátéval, folyton vigyorog rá, ha sír a Máté, akkor meg szó szerint kiröhögi.
Remélem, később sem akarja majd bántani.
Hú, most látom, milyen hosszú voltam, pedig próbáltam rövidre fogni.
Eszti, köszönjük a külön-táblázatot!
Forti, olvasom, mi történt Levivel, jobbulást neki és küldöm a gyógy-puszikat!
Most ennyi, igyekszem sűrűbben jönni amint kicsit rendeződnek a dolgok.
Addig is puszi mindenkinek:
Viki, Levi, Máté
Nekem általában nem is velük van bajom, hanem a szerelőkkel, akik mert van egy jó kis szakmájuk amivel valszeg nem is keresnek rosszul, iszonyú lezserek és nagy arccal adják elő magukat. Főleg ha látják, hogy az ember "gyereknevelő háztartásbeli", meg persze hogy nő. Valszeg elkönyvelik az embert ingyenélőnek. 
És miért nem birnak egy felszóitólevelet küldeni! Nem mondom, hogy nem felejthettem el (vagy esetleg elhagytam a csekket:o) és ez csúnys dolog (és nem is az igazukat vitatom), de az meg bosszant, hogy most irják, hogy 8 napon belül fizessem be, amikor nem tudom, viszont tavaly június óta számtalanszor be tudtam volna (nem olyan nagy összeg, 7500 Ft), de igy a kettöt együtt, ráadásul hónap közepén... (és gyerekcipövásárlás után
