Sziasztok!
Hát amíg nem törte el Toncsi tegnap a szemüvegét
, addig csak néha vette le
. Nem tudom, hogy javítható-e, holnap viszem vissza. Inkább az bánt, hogy végre elkészült, és hogy már javulhatna a szeme, erre tessék! Csöppet kiakadtam rá! Azóta az a kedvenc szava járása, hogy "Elegem van!". Elég gáz
. És folyton nyafog, hisztizik, bár biztos én is türelmetlen vagyok vele
.
Pocakilag rendben vagyok (remélem), majd márciusban megyek dokihoz legközelebb. De szerintem megvárom a 24. hetes uh-ot és csak utána.
Marcsi, mikor Toncsi anno 33. hetesen megszületett, 9-10 apgárral, 2050 g-mal, felsírt, minden rendben volt. De aztán a délután folyamán 2x nem vett levegőt, így sajnos felvitték a Sote II-re és majd 1 hónapig fent volt. (lélegeztető gép, inkubátor, infúzió). Szóval minden, amit egy újdonsült kismama az első (vagy akárhanyadik) babájával elvárhat. Nem kívánom senkinek azt a hónapot.
Úgy hogy mindenki pihenjen, amennyit csak tud. Én is bízom benne, hogy most másként alakul és megtudom, milyen az, amikor a kismanód az első perctől ott szuszog melletted, nem csak 1 hónap után
.
Még sikerült Toncsiról is csinálni képet szemüvegben:
És még mindig olyan tág a pupillája
, fel is hívom a dokit, hogy ez még normális-e így 3 hét után
.
Vidokata, én is jártam úgy szülés után, hogy baba-mama boltban szopismelltartót akartam vásárolni és amikor a nő kérdezte, hogy kismama vagyok-e csak néztem rá bután. Aztán csak kiböktem, hogy már megszületett a babám, csak még maradt némi pocak. Bár abban az időben, nem nagyon voltam magamnál.
Hú, még nem teregettem ki
Jó éjt,
Csilla