Sziasztok!!!
Már szinte nem is emlékszem hogy mikor volt az utolsó hozzászólásom. Nekem mostanság nagyon rossz volt minden. Lelkileg minuszban voltam ( majdnem depressziós lettem, bár a családom szerint az voltam). Mostmár kezdek túl lenni mindenen. Lassan hasonlítok régi önmagamhoz.
És ti hogy vagytok? Mi van mostanság veletek? Esetleg zebrásodás......????
Egy pár héttel ezelőtt történ velünk ,hogy az egyik barátnőm felhívott telefonon, hogy szertne meglátogatni minket.
El is jött de hozta magával a húgát is ( amit akkor nem értettem).
Kiderült hogy a húg terhes ( 25 éves akinek már van egy kisfia).
Szerette volna hogy fogadjuk örökbe a születendő gyermekét,
amire persze igent mondtunk.Két héttel később meg is beszéltük hogy másnap megyünk a gyámhatósághoz De "sajnos" kiderült hogy csak akkor történhetne meg az örökbefogadás ha már legalább egy fél éve rajta vagyunk a listán. Így nem lett a dologból semmi. Pedig már kezdtem magam beleélni, hogy hamarosan anyuka leszek. Az egészben annyi a jó, hogy ezekután az anyuka is elbizonytalanodott és valószínüleg már nem is adja oda senkinek. Hiszen (szerintem) minden gyereknek az édesanya mellett a legjobb.
Ha hiszitek ha nem egyáltalán nem vagyok elkeseredve emiatt, sőtt örülök is neki hogy így sült el a dolog.
Mert tudom azt hogy nem azért akarta ideadni a gyerekét mert nem szereti, sőtt nagyon is szereti és tudta hogy nálunk mindent megkapott volna a gyerek, amit ő nem tud neki megadni.
Remélem hogy minden megváltozik és rátalál egy olyan társra, aki elfogadja mindkét gyerekével együtt ( ugyanis a gyerek apja nem ismeri el hogy tőle van).
Az ilyen emberektől kiráz a hideg. Akinek megadta az Isten hogy gyereke legyen az letagadja hogy "az nem az ő gyereke", aki meg foggal körömmel szeretne ,szinte bármi áron ( itt beleértem a donort is), annak meg nincs. Hol itt az igazság!!!????
Ezt soha nem fogom megérteni.