Sziasztok!
Akkor most majd jól beszámolok... egy-kettő...
Sikerült viszonylag időben elindulnunk első nap, lényegében ebédtől lehetett elfoglalni a szobát, ebédre oda is értünk, 1 perccel megelőzve a barátainkat (miután megbeszéltük, hogy 11-re érkezünk, számomra teljesen evidens volt a min. 1 órás késés mindkét részről - 2 kicsi gyerekkel akkor se tud senki pontos lenni, ha megfeszül). Bogi amúgy második napra már nem volt náthás, Roni is csak nagyon enyhén, naponta egyszer kellett kiszívni az orrát. Az ebéd már első nap tök fini volt, egyébként is a kajára és az étterem személyzetére nem volt panasz egész idő alatt, reggeli svédasztal, ebéd választható 2 levesből, 3 főételből és 2 desszertből, vacsi választható 2 főételből és 2 desszertből. Ráadásul, ha honvédségi igényjogosultként (beutalóval) megy a család, 3 éves kor alatt nem kell a gyerekekért fizetni, és ennek ellenére féladagos ellátás mégis jár nekik - szóval Apuci meglehetősen jóllakott volt egész idő alatt...
A pincérek meg nem győztek nyüzsizni a gyerekek körül, bármit megkívántak, előteremtették nekik - jól el is lettek kényeztetve egy hét alatt.
A szobával már voltak gondjaim, bár a honvédségi szállók pénzhelyzetét ismerve, örülhettünk, hogy volt fűtés és melegvíz (nem vicc!!!)... igazság szerint az is tök gáz, hogy egy hétre 1 tekercs
wc-papírt adnak egy szobához... még szerencse, hogy vittünk.
A fürdőszoba csak zuhanyzós volt (szinte az összes honvédségi szállodában így van, kivéve persze a tábornoki pihenőket és lakosztályokat), a csajszikat így lavórban fürdettük, amit úgy kértünk pluszba, nagy móka volt, csuromvizes lettem minden este mire megfürdettem Ronit, aztán Apa jött Bogival, ők plafonig áztatták el a fürdőszobát, szokásukhoz híven...
A szobának volt előtere gardróbbal, onnan nyílt a fürdő és a "nappali" rész a tv-vel és egy kanapéággyal, ezen aludt Bogi, mert ő már nagylány, és tud aludni nagyágyon egyedül... nem vicc, ő akarta így! Összvissz 2x esett le az elbarikádozás ellenére... de semmi gond sem volt, visszaraktam és aludt tovább! Roninak adtak rácsos kiságyat, vittem bele az itthoni megszokott "cuccát" és ő a "hálószoba" részben aludt velünk, az ágy végében - a franciaággyal csak az volt a kínom, hogy kicsit ki volt már feküdve... de azért jó volt...
Aztán az utsó este kissé kikészültem idegileg, mert a hálóban leszakadt a nagycsillár üvegbúrája, ráesett a franciaágyra, aminek a közepén épp Roni fetrengett és játszott. A gyerek feje mellett landolt az a sz@r kábé 3-4 centire, onnan pattant le a földre, ahol ezermillió szilánkra tört szét (még a takarítás után is sikerült beleülnöm az ágyban egy üvegszilánkba). Kissé megviselt a dolog, de a férjemet is, nagyon megijedtem, bár a személyzet baromi gyorsan intézkedett, jött az ügyeletes karbantartó meg a takarító, meg a recepciós hölgy ellenőrizni őket, de mégis nagyon rányomta a bélyegét az egész hétre ez a kellemetlen befejezés. El is határoztuk, hogy a honvédségi üdülőket kezelő kht igazgatójának küldünk egy "szerelmeslevelet", mert azért voltak egyéb problémák is (pl. méteres betűkkel van kitáblázva, hogy tilos a dohányzás az összes épületben, de ez a takarító és karbantartó személyzetre valószínűleg nem vonatkozik, ők vígan telefüstölik az egész szállót).
Amúgy egy isteni gyönyörű, végtelenül csendes hely Mátraháza, a szálló egy huszonvalahányméter magas fákból álló fenyőligetben van, Kékestetőre panorámás. Van saját szánkópályája, játszótere, borozója - fincsi a forraltbor és a zsíroskenyér lilahagymával - és jár oda egy nagyon jókezű masszőr, akihez be lehet jelentkezni, persze nem hagytam ki a lehetőséget!
Minden nap mentünk valahová reggeli után kirándulni a környéken, pl. Recsk, Parád, Fallóskút, Kékestető stb., csak aznap nem mentünk, amikor a hófúvás volt, kábé 2 méteres látótávolsággal. Ebédre értünk mindig vissza, ebéd után alvás (gyereknek, szülőnek egyaránt), délután meg óriási randalírozás a folyosón. A felső - vagyis második - emelet egyik folyosójára költöztették be az összes kisgyerekes családot, és mivel a szobák kicsinek bizonyultak a közös tomboláshoz, a folyosón nyitottuk meg a dühöngőt és az óvodát a kölyköknek. Annyira jól érezték magukat, a legidősebb 6-7 éves volt, a legkisebb meg 5 hónapos - az én Ronikám. Volt, hogy egyszerre 9-10 nyüzsimanó tombolt-játszott-fogócskázott-birkózott-kiabált-stb és akkora volt a hangzavar, hogy a saját gondolataimat sem hallottam!
Persze a vacsoraidőt alig lehetett tartani, mert mire lecsillapodott az összes kölyök, és el lehetett őket cipelni normális ruhába átöltözni és utána kajálni, majdnem mindig elkéstünk. Vacsi után vagy ment tovább a játék, vagy elsétáltunk a borozóba persze a gyerekekkel együtt, vagy jött a fürdés-altatás-hisztizés-kiakadás esti műsor. Egyik gyerkőc se akarta elhinni, hogy a többiek ott lesznek még másnap is, alig tudtak elválni egymástól!
A szálloda egyik fő attrakciója a mókusetetés. Azok a kis piszok dögök oda vannak szoktatva az ablakokhoz. Elég 2 diót párszor összekocogtatni az ablakban állva, és lóhalálában vágtatnak a fákról az ablakpárkányra a kajáért. Volt, hogy nem raktunk még ki nagyon kora reggel nekik kaját, és odajöttek az ablakhoz, feltámaszkodtak az üvegre két manccsal, és esküszöm, hogy olyan szemrehányóan néztek befelé, hogy elszégyelltem magam... pedig nem éheznek a kis dögök. Van olyan, amelyik már kézből elveszi a diót vagy mogyorót, illetve mesélte az egyik recepciós hölgy, hogy néha nyáron bejárnak a nyitvahagyott ablakokon a szobákba, és megkeresik maguknak a diót-mogyorót. Ennyire tudják, hogy úgyis mindenki visz nekik kaját! A madarak se semmik, olyan sivalkodást csapnak 10-15-en az ablakodnál, ha raksz ki valami aprókaját nekik, hogy az eszméletlen!
Most ennyi, mert még dolgom van. Jó éjt mindenkinek!