Na, ez a kajálás szülés előtt vagy vajúdás alatt a másik, amit nem értek ám!
Mert ha véletlen, az ok, mármint pl. én hazajöttem nst-ről, farkaséhesek voltunk Atissal, bevágtunk egy-egy zsömit jó sok szalámival meg sajttal meg paradicsommal (húúú, de emlékszem), aztán félóra múlva jöttek a fájások... na igy értem, hogy úgy enni, hogy utána indul meg.
Mert nekem azt mondta a szülésznőm (pedig a Péterffy elég modern felfogású szülészet volt akkor is) hogy ha elindul a szülés, onnantól legfeljebb egy kicsi vizet, ha nagyon muszály meg szőlőcukrot lehet (módjával) a vajúdás alatt is... Kaja kizárva! És azért furcsa, mert télleg nem lehet tudni, hogy mi adódik szülés közben és esetleg császározni kell, ami pedig erőteljesen mütét, mütét előtt pedig órákig nem lehet enni már! Szóval nem értem.....
Én nem is ettem a vajúdás alatt, inni sem ittam, csak nedvesithettem a számat... ezvan...
Enni meg márcsak azért sem ennék, mert látván előző két szülésemet, ha kajáztam volna, akkor a tolófájások előtt dobtam volna a taccsot... mert olyan hányinger jött rám az egybefolyó fájások alatt, hogy öklendeztem, de mivel nem ettem akkor már 7 órája, nem volt, mi kijöjjön...
Na mindegy... szóval még mindig nem értem ezt a dolgot, de lehet, én vagyok maradi...