Sziasztok!
Becsiii!!! Hát már megint elvesztél...
Giga, nekem elfolyt a magzatvíz. Konkrétan arra ébredtem reggel, hogy tocsog alattam az ágy. Először, első ébredésemből azt hittem bepisiltem.
Semmiféle pukkanást nem hallottam, nyilván, mert aludtam.
Indulás előtt zuhanyoztam.
Onnantól folyamatosan szivárgott. Fájások nuku, infúzió, szivárgás, fájások, no tágulás...de ez már más tészta.
Szerintem szinte biztos, hogy a második más lesz, mint az első volt.
Nircee, anniyra tudom miről beszélsz!!!!
Én is az egész terhesség alatt szenvedtem a gombával. MOst is.
Én mondjuk kaptam hüvelytabikat, nem akart nyílni a méhszájam, még szüléskor sem, úgyhogy rám nem volt olyan hatásuk.
Alig várom, hogy befejezzem a szopit, és a véremből kikerüljön ez a gomba, mert az agyamra megy. Hol enyhébbek, hol brutálabbak a tünetek. Már dokihoz sem megyek, csak veszek a gyógysziba Canesten kúpot, és viszlát. Úgysem tudom eltüntetni. Néha már szoktam viccelődni a magam nyomorúságán, hogy nagyon jó együtt tudunk mi élni. A gombák, meg én.
NA elmesélem nektek milyen jó kis kalandos napunk volt.
Már a héten elhatároztuk, hogy elmegyünk csavirgázni ma. Volt a Kenguruba 30%-os kedvezményem, és gondoltam veszünk Szonjának ezt azt. Terveztem a Cundát is, magamnak nézek ezt azt.
NA éppen leparkoltunk a Kenguru előtt, mikoron az agyamba villan, hogy a kuponomat itthon hagyám.
A kezdeti hajhullás után beletörődtünk a sorsunkba, valóban csak ezt meg azt vettünk, egy bodyt, és egy sapit.
Ki akarom használni a kedvezményt, és azzal szeretnék több mindent venni egyszerre. HA már Dunakeszin voltunk beugrottunk az Auchanba, megnézni, a labdás sátrat, amit itt Pillával leegyeztettem. A párom kártyával fizetett, és láttam ám, hogy számlástól együtt elteszi a kártyát a buksztárcájába. Beállunk a benzinkúthoz tankolni, és az én drágám össze-vissza keresi a bankkártyát, amit sehogyan sem lele. A kút előtt kidobálja pénztárcája egész taralmát, a csomagtartót kipakolja babakocsistól, szatyrostól. Mögöttünk gyűlik a sor, a zuram igencsak szitkozódik, hogy elhagyta, kirántotta, de nincs. NA nagy nehezen tankoltunk, kanyar vissza a Kenguruba, Auchanba, amerre jártunk maradék hajunk hullását vártuk, miközben könyörögtem én is hagy nézzem át a pénztárcáját. Mire visszakanyarodunk a Kenguruhoz, meglelelm a kártyát.
MEgkönnyebbülve megyünk tovább anyuékhoz. Beállunk a ház elé, mikoron rájövök, hogy az Auchanban mindent vettünk, csak labdás sátrat nem.
NIncs ám még vége. Anyuéktól egyenesen az Árkádba battyogtunk, felvettük egyik ismerősünket a parkolóban. Párommal megbeszélik, hol talizunk, melyik kijáratnál várjuk. TAmás mondja: "Gyere fel a Média Marktnál a mozgólépcsőn, legfölülre a parkolószintre." Már itt éreztem, hogy nem lesz ott. Pontosabban nem OTT lesz. Várakozunk a kijáratnál, várakozunk, hosszas telefonok, hogy ki hol van, kiderül, hogy mindenki ott, ahol megbeszéltük, mégsem látjuk egymást. A zuram a parkolójegyet szép finoman bedugja a műszerfal, és a kárpit közé, pont egy papírvastagságnyi résbe. Mérgében leállítja a motort, és abban a pillanatban a ventillátor beszippantja a parkolókártyánkat. Műszerfalat szétszedni nem lehet, csak ha kiveszed a rádiót, amihez van spéci fogó. Nálunk persze nincs olyan.
Feszegeti, húzza vonja a műanyagot, közben az ismerősről kiderül, ő a tertőn várakozik, mi egyel lejjebb
Neki a legfelső szó maradt meg. Addig ment amíg a mozgólépcső vitte.
Közben mi: ÉLetem párja kifeszíti annyira a műanyagot, hogy éppenhogy látszik a parkolójegy, én benyúlok, az ujjaim majd letörnek.
Szidom őt, magamat, a világot. Kicsúszik a kezéből a műanyag, visítok.
Annyi csúnyaságot mondtam, hogy itthon nem győzöm majd rakni a perselyt.
NAgy nehezen kihalásztuk a parkolójegyet, és hazáig csapkodtuk a térdünket a röhögéstől.
Szép álmokat mindenkinek!