Sziasztok!
Üdv az újaknak!
Tiop, elképedtem, hogy mi történt a hittan órán!!!!Remélem, hamar megoldódik a dolog, és soha nem fog többet kezet emelni a pap a gyerekekre. Elhiszem, hogy megromlott a bizalmad felé, és hogy Roli sem szívesen jár templomba. Ez annyira szomorú, hogy így elveszi a kedvét, holott ennek nagyon kellett volna örülnie, hogy a 9 éves fiad szeretett és kedvvel járt templomba.
Szóval az én történetem. Az elmúlt napokban nagyon frusztrált voltam, lelkileg készültem rá, hogy Sárát sok időre otthon kell hagynom a suli miatt. Leírom az előzményeket. (akit nem érdekel a sztori, nyugodtan lapozzon, nem sértődök meg
) Gimi után a Pető Intézetbe mentem tanulni, harmadévben házasodtunk össze Balázzsal, nem sokkal később megszületett Sára. Ezért halasztottam már kismama koromban. Pont két éve. Először úgy gondoltam, megcsinálom a tavaszi félévet, de egy hónap után rájöttem, hogy nem megy. Nagyon hányós voltam az elején, és ez a suli egyébként sem egy egyszerű főiskola, ahova bejár az ember, ír egy-két zh-t, és vizsgázik. Hanem heti 9 óra gyakorlat van a csoportban a mozgássérült gyerekekkel, ahol a foglalkozásokra készülnünk kell, +külső tanítási gyakorlat egy ált.isk-ban, amire szintén hétről-hétre tervezeteket kell írni+ belső tangyak, a petős gyerekekkel, erre szintén készülni kell. Tehát akkor azt mondtam, hogy nem csinálom, halasztom, mert nem éri meg, hogy a stressz miatt valami baja legyen a babámnak. Eltelt két év, most megint zt gondoltam, ezt a félévet még megcsinálom, hiszen most nem hánytam eddig, aminek nagyon örültem, aztán majd szülés után egyszer valamikor befejezem. Pénteken beiratkoztam, de hazafele már vérzett a szívem, és nagyon szomorú voltam Sára miatt. Hétfőn elmentem suliba, nyolcra, hatkor indultam, ott nagy káosz, fejetlenség, senki nem tud semmit az órákkal kapcsolatban, a lényeg, hogy ott dekkoltam 8-4 ig, végig órák, még ebédelni sem tudtam(azt tudni kell, hogy így kismamaként nagyon nyűgös tudok lenni, ha nem ehetek azonnal, amikor megéhezem. Máskor van, hogy fél napig nem eszem, nem érdekel, de most amikor jelez Picike, hogy éhes, ennem kell, nincs mese
)Szóval éhes voltam, ötre értem haza hulla fáradtan, marhára fájó fejjel, és a Keletinél ki kellett szállnom a metróból, hogy az üres gyomrom tartalma egy zacskóban végezze.bocs...
. Sára szerencsére nagyon jól tűrte a 11 órát nélkülem, én kevésbé. És belegondoltam, hogy ez így lesz fél éven keresztül, hogy alig látom őt, aztán ha hazaérek hulla vagyok, nem foglalkozhatok vele 100%-ban, mert készülnöm kell a másnapra. Közben egész délután meg este marha szarul voltam, 5X hánytam, végig feküdtem. Aztán ma bementem kiiratkozni. Jelenleg többet ér a babám egészsége, meg a kislányom pszichés fejlődése(ne anya nélkül legyen olyan sok ideig), mint a konduktor diplomám. A férjem nagyon rá akart beszélni, hogy csináljam, hiszen mindig is konduktor akartam lenni, meg kárba megy 2,5 év, de úgy éreztem, most ezt kell tennem. Majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek, még mindig tanulhatok, de Sárának most van szüksége rám. A pici egészsége meg most mindennél fontosabb. Nem lehet egy idegroncs anya hasában rendesen fejlődni. Lehet, hogy egy-két családtagom számára felelőtlennek tűnök, amiért otthagytam az iskolát, de úgy éreztem, ezt kell tennem. A Teológián levelezőn végzek az idén, lesz egy levelező hittanár diplomám, ami kb annyit ér, hogy kitörölhetem vele...sajnos.
Tiop, elég érdekesen hangzik a hitoktató pap eseted tuán, hogy én is hittan tanár leszek. (Mondjuk én evangélikus, bár a református lelkésznő esete után elég szomorú, hogy ilyenek protestáns felekezetben is megtörténnek.) Azért nem minden hittan tanár elmebeteg, és szadista. Remélem
Szóval ez volt az én történetem, ami mostanában foglalkoztatott. Csak gondoltam, megosztom veletek.
Ja, és voltam hasi uh-on, ahol kiderült, hogy egy picit nagyobb a májam és a lépem, de nem igényel semmi kezelést, beavatkozást. Majd meg kell ismételni a vérvételt két hét múlva.
Holnap meg megyek a védőnőhöz, és lesz végre kiskönyvem
Bocsánat, hogy most nem reagáltam másra, megyek aludni, mert álmos vagyok. Leánykám kivételesen fél nyolctól alszik, és úgy hallom, életem párja is húzza már a lóbőrt.
Jó éjszakát mindenkinek!
Katica