Sziasztok!
Nagyon ki vagyok akadva
KÉpzeljétek, elmentem Vilkával kettesben az esküvőre, én szép ruhában, Vilka rám kötve snugliban. A templomba beültem az utolsó padba, hogy hátha ki kell jönni. (nem ismertem senkit a menyasszonyon kívül, aki egyetemi csoporttársam volt) Mivel Vilka sírdogált, ha ültem, odaálltam az utsó padsor mögé. Jött egy pasi, elég rossz kinézetű, de nem hajléktalan, csak olyan zűrös, és megállt mögöttem kb. 2 cm-re, odébbmentem, jött utánam. Először azt hittem, véletlen, de a harmadik-nagyedik ellépés után már nem gondolhattam ezt. Gondoltam, talán lopni akar vmit, de nem volt nálam még táska sem, csak a snugli zsebében zeebkendő, metrojegy - még pénz meg telefon sem, mert itthon felejtettem. Aztán elkezdett a pasi lihegni a nyakamba (ja, ráadásul egy 10-12 év körüli kisfiúval volt, úgyhogy eleinte nem gondoltam semmi "rosszra"), és olyan dolgokat sugdosott a fülembe, amik a leglepukkantabb, legtaplóbb bordélyban is durvának számítanának
, és hogy kinyuvaszt a kölykömmel együtt, ha nem lesz ez meg az
Egy belvárosi templomban, az esküvői szertartás alatt, Vilkával a nyakamban... Először kimentem, jött utánam, visszamentem, jött akkor is, aztán mások is felfigyeltek rá, akkor kiment, de néhány perc múlva visszajött és folytatta. Lehet, hogy nagyon gyáva vagyok, de én mikor legközelebb kiment, az oldalkijáraton kiszöktem és meg sem álltam hazáig, csak bőgtem
Mindig is vonzottam a bolondokat, de ennyire még nemigen ijesztett meg egy sem. Egyszerűen eszelős volt a tekintete, ahogy suttogott - szörnyű volt
És persze, sajnálom, hogy nem vagyok ott az esküvőn, de nem akartam/mertem megzavarni a szertartást!
Hogy valami jót is írjak: Vilka átfordult a hátáról a hasára! Már eléggé érett a dolog - ma letettem aludni, elmentem fürdeni, mire visszamentem, hason aludt. András azt mondta, egy darabig sikkantgatott, nevetgélt, aztán elhalkult, ő nem fordította meg
Márti++