Kriszti: Én is megnéztem, nagyon jó! Remélem erre az infora sose lesz szükségem. Ja, tudja a kis hercegnő a rangját és tudatja is velünk.
De ezért imádjuk őt!
Kanga-mama: Most nem tudom, hogy eleve annak született-e, vagy mivel a szemünkben mindig is az volt, aként kezdett viselkedni.
A lényeg, hogy ő a kis parancsnokunk, program szervezőnk és átalakítónk.
Bestia az egyszer szent, nagyon tudja, hogy mennyire imádjuk és mitől olvadunk el. Ma jött anyu,- egyébként minden nap, délelőtt és délután, ma csak 10-től 13 óráig volt, és már 17-kor telefonált, hogy olyan kár hogy ilyen messzire lakunk- szóval meglátta a mamát, erre széles vigyor, kaja kiköp, maradékot szégyenlősen anyába töröljük.
Gondolhatod, mami szétfolyva a szőnyegen olvadozva, hogy a kis hercegnő kegyeibe fogadta, és ekkora mosollyal ajándékozta meg őt.
De mi azt mondtuk, nem kapattuk el, mert nem lehet.
Diadella: Hát van helyzet mikor nem édes annyira.
Ez is mai sztori, levittük anyuval sétálni, hátha alszik egyet a kocsiba. Ahogy leértünk még nem aludt el, és persze ilyenkor a kocsiban nem dukál csak úgy parlagon heverni egy ekkora kislánynak.
Mostanság elkezdi a lapockáját felfele húzni hiszti előtt, ha nem veszük ki, természetesen hideg van ahhoz, hogy kint kivegyük így mindenféléhez folyamodunk a főtér közepén, hogy ne legyen sírás, nehogy bekapkodja a levegőt. Nos, bár sírás nem volt, de a sikítás! Hú, az aztán nem volt semmi, olyat sikított, hogy az ég bele remegett, gondolhatod. Álltunk a főtér közepén anyuval, és mindenki minket nézett.
Azért nem marad el a happy end, mert az álom manók végül is leteperték a sikoly magyar hangját.