Nekünk nem volt légzésfigyelőnk és nem is vagyok jártas a témában, csak arra gondoltam, hogy nem lehet, hogy azért nem riaszt rögtön, amikor kiveszed a babát, mert a baba súlya nem nehezedik rá? Egyébként ha nekünk lett volna, olyan kellett volna, ami az egész matracon érzékel, mert a mi kislányunk egész éjjel "jön-megy" az ágyában. Ezért is alszik hálózsákban még mindig, és úgy tűnik ez így is marad egy darabig.
Szóval szerintem praktikus az egész matracos dolog. Amikor még sem forogni, sem kúszni nem tudott, akkor is mindig máshol volt, mint ahol letettük. Egyébként én nem tudom mennyire gyakori ez a bölcsőhalál dolog, de nekem azt mondták, hogy ha a baba veszélyeztetett, akkor ilyet ingyen is adnak az embernek (talán a kórház, vagy háziorvos nem tudom). Én ezzel is nyugtattam magam, hogy elvileg nem volt semmi gond a születésnél és utána. Meg hívőként van kire bíznom a kicsikém. De az biztos, hogy onnantól, hogy anyák leszünk megkezdődik az aggódás mindenért. Reggelente én is mindig hallgatom szuszog-e.
Ancsúr az alma párolva tényleg jó. Én egy tányéron raktam be anno a mikróba egy kis időre a lereszelt almát, és valóban édesebb lett, vesztett a savasságából. De krumplival összefőzve is nagyon finom.
Dr. Spock, nekem nem jött be, viszont Tracy Hogg: A suttogó titkai I, II. nagyon tetszett, és tényleg hasznos is volt. Ajánlom a várakozóknak már most elolvasni, nagyon olvasmányos. Én is babavárás alatt olvastam, aztán amikor megérkezett akkor újra és újra, nagyon sokat merítettem belőle. Gyakorlati dolgokat is.
Petyaanya mi a héten nagyon hisztis korszakunkat éljük, pedig már hónapok óta nem volt ilyen. Nem tudom, hogy a frontokra vagy a bújó szemfogakra fogjam-e. A legújabb az utcán ledobom magam a földre akció, pedig ez egyáltalán nem jellemző rá. Ha nekem is kevesebb a türelmem nehezen viselem, ma egész jól ment, de az előző két nap azt hiszem én is hisztis voltam.
Azért kitartás!
Nálunk most nagyon megy a huncutkodás és a határok feszegetése - néha nem állom meg nevetés nélkül, pedig komolynak kellene maradni.
A mai délutánból egy pillanatkép:
Elégettem egy süteményt, a sütőm kaotikus állapotban várja a tisztítást, mert előtte a süti ki is folyt (pedig nem vagyok béna, de ma mégis), süti a szemetesben, közben kislányom joghurot kanalaz egyedül, mobil csörög, barátnővel eszmecsere, mire látom a szája helyett nagy élvezettel az ölébe meri a joghurtot, gyorsan letesz, takarít, elkezd etetni, mire óriási tüsszentés a kanálra, az egész konyha joghurtos. Végül is nevettem, vagyis együtt nevettünk, de lehet, hogy tegnap inkább sírtam volna.