Kiemelt témák

Cseriani,
Én is elnézést kértem a Vargától, mert nem tudtam, micsinálok... De úgy látszik, nagyon megszokhatták ezt, mer ő is vigyorgott csak, hogy mér kérek elnézést... Ja, meg látta Ferinél a fényképezőgépet (utána ez volt a téma, míg én szegényszerencsétlen a méhlepénnyel miegyébbel kínlódtam ugye); aztán kérdezte, hogy akar-e egy célfotót... Jajjj, hogyisne! Még csak az kellett volna.
Szegény Eliza, ez egy ilyen éjszaka... Biztos ezt a bolond időjárást érzi, de ma legalább ki lehet talán menni, elég szép idő van. Legalábbis nálunk.

Velem is ott volt a férjem,amíg nem mentem a műtőbe. Én állandóan ugráltattam,hogy nyissa ki az ablakot-csukja be,takarja ki a lábamat- takarja be,mert hol fáztam hol melegem volt én nem kiabáltam(én a hős )csak ha arra jött a szülésznő kérdezgettem hogy meddig fog ez tartani???? És ő kedvesen mindíg azt mondta hogy nem sok van már hátra.........de ezt 4 órán keresztül!A vége felé pedig mondta hogy a tolófájás egy kicsikét jobban fog fájni de ezt már nem tudtam meg ugye. Arra emlékszem még hogy a műtőbe mondtam az altatósnak miután megkaptam a gerincérzéstelenítőt hogy de jó már nem is fáj! A férjuram még mindíg nem akar javulni.......hát igen ő egy kis influenzába is megakar halni........rosszabb mint egy gyerek.

Hű de sokat írtatok Látom nosztalgia-hétvégét tartotok Én is csatlakozom.
Én is kaptam a gázt Daninál, de utána nekem is minden bajom volt tőle, főleg a torkom fájt rettenetesen. Segíteni nem sokat segített, a tudatvesztéshez és a külvilág érzékelésének elvesztéséhez azonban nagyon is hozzájárult nálam Mondjuk mikor indultak velem a műtőbe, akkor nagyon ragaszkodtam a maszkhoz, alig tudták elszedni tőlem Aztán a műtőbe tartó úton a liftben a műtősfiú mondta, hogy hogy vegyem a levegőt, irtó murisak lehettünk, mert ő együtt csinálta velem A műtőben meg két fájás közt majdnem röhögnöm kellett, mert a Varga ott állt a fal mellett és bíztatott, hogy kitartás, már csak 1-2 két fájás, és utána már semmit nem fogok érezni.
De még a szülőszobán tudattalan állapotomban irtó bamba-birka voltam, ahogy férjem elmesélte. Mielőtt a doki a műtét mellett döntött, odajött hozzám, és mondta, hogy ad oxitocint, és ha nem lesznek olyanok a fájások, amilyet ő szeretne, akkor visz a műtőbe. És mivel én továbbra is csak azt hajtogattam, hogy kérek gerincérzéstelenítést (fogalmam nincs, hogy abban az állapotban honnan tudtam, hogy van ilyen ), akkor leült az ágyra, megfogta a lábam és megkérdezte, hogy hallottam-e amit mondott, és értettem-e? Mire én tök bamba fejjel: Nem, mit? - Na erre én nem igazán emlékeztem, párom mesélte Aztán szépen lassan, tagoltan elmondta újra
Én nem kiabáltam, állítólag. Én is majd összetörtem párom kezét, aki szegény az NST géppel ugrált utánam, mert ha jött a fájás oldalra fordulva tudtam elviselni, és hát a gép zsinórjai sokkal rövidebbek voltak
Aztán megkérdeztem páromat, hogy nem rúgtam-e szét teljesen az ágy végét, mert a lábaim annyira remegtek fájások alatt, és nem tudtam ellene mit csinálni. Erre drága férjem vigyorogva közölte, hogy el sem ért a lábam az ágy végéig, nemhogy szétrúgtam volna
Dominikkal nincsenek ilyen élményeim, vele minden előzmény nélkül vittek a műtőbe, "csak" a doki tágított egy kicsit, akkor majdnem üvöltöttem

Vannak új képeim
A 4 éves a tűzijátékos tortával


Apa, anya, Dani


Fárasztó volt a buli

Ja és még egy a kis számítógép bajnokról:

Emma! (meg persze akit még érdekel) Itt a torta reci:

Hozzávalók: TÉSZTÁHOZ: 7 dkg margarin, 1 tojás, 25 dkg cukor, 25 dkg liszt, 4 dkg kakaó, 3 dl tej, 1 tasak sütőpor, fél citrom reszelt héja.
KRÉMHEZ: 2 dl tej, 15 dkg margarin, 2 dkg liszt, 10 dkg cukor, 1 vaníliáscukor, 3 evőkanál kakaó (ez nekem instant kakaóval jobban ízlett, a páromnak sima kakaós ízlett)
A tésztához: a tojást a margarinnal, a cukorral, a sütőporral habosra keverjük, majd apránként hozzáadjuk a tejet, a citromhéjat, a kakaót és a lisztet. Kivajazott, lisztezett tortaformába öntjük, először 5 percig nagylángon, majd takaréklángon sütjük. (a reci nem írja meddig, de kb. 40 percig kell sütni, szerintem sütőtől is függ) Deszkára borítjuk, kihűtjük, és két lapra vágjuk.
A krémhez: a lisztből besamelt főzünk, levesszük a tűzről, belekeverjük a cukrot. Amikor kihűlt, a kakaót és a vaníliáscukrot, végül a habosra kevert margarint. Megtöltjük és bevonjuk a tortát. Díszíteni meg mindenki ízlése szerint

Én Dani tortájánál dupla krémet csináltam, sűrűbb besamellel, de úgy nagyon tömény lett, a család szerint kevesebb krémmel jobb.

Evelinnél nekem is kimaradtak dolgok, és volt, hogy párom fogott meg, nehogy lerepüljek az ágyról. Ő mondta, hogy hidegborogatást tett a homlokomra amire én egyáltalán nem emlékszem. Mindig csak a baba szívverésére próbáltam koncentrállni, nehogy lemennyen 80 alá, de a gáz hatására nekem mindig lassúbbnak és tompábbnak tűnt az ütem. Párom mondta, hogy egyszer nullát írt ki, akkor nagyon megijedt, de mondták, hogy csak elcsúszott. Mikor elvitték a gázt én is nagyon kapaszkodtam érte. Akkor kezdtem tisztulni és kellett egy kis idő míg rájöttem, hogy mit is keresek egy műtőszerű helységben. Párom azon viccelődött, hogy neki is kell egy olyan ágy mint amin voltam (alternatív szül. szobában). Egyfolytában nyomkodta rajta a gombokat, és szívesen meg is fürdött volna.

Na, akkor én is ide nosztalgiázom (jó, hogy a laptoppal hason fekve is lehet gépelni ), meg leírom, mik is a tapasztalataim a kórházzal meg a dokikkal.
Nekem a Faludi volt az orvosom, és mint tudjátok, majdnem egy héttel szülés előtt befektetett. Ennek az lett az eredménye, hogy mire eljött a szülés ideje, már feküdtem a szülőszoba összes ágyán (NST), ismertem a szülésznőket és az orvosokat, és láttam pár császárost véres zacsikkal kísértetként támolyogni a folyosón, mire közöltem Faludival, hogy NEM akarok császárt, hacsak nincs abszolút vészhelyzet.
Csináltak pár POSE-t is ezalatt, aztán hétfői POSE alkalmával Faludi megvizsgált, és kiderült, hogy több mint kétujjnyira ki vagyok tágulva. Akkor elküldtek, hogy pakoljak össze, hogy le tudják hozni az elsőre a cuccaimat, és ma szülünk. Én csodálkoztam, mivel amint leszedték az oxitocint, elmúltak a fájásaim, de azért mindent végigcsináltam. Nekem sem a borotválás, sem a beöntés nem volt kellemetlen, utána irány az alternatív szülőszoba (bár egy pillanatra nem álltam fel a szülőágyról ), rám kötötték az oxitocint - na, akkor hívtam a páromat, hogy jöjjön, mert szülünk.
Az első két és fél óra fájásai alatt nem értettem, miért "vinnyognak" annyit a nők szülés alatt: az orvos vizsgálatai jobban fájtak, mint a fájások. Faludi felajánlotta a gázt, de én nagyvonalúan visszautasítottam. Aztán jött a burokrepesztés 4 ujjnyi tágulásnál, utána a férjem. Aztán megértettem mindent. újabb két és fél óra telt el, amikor hozzátok hasonlóan én is az NST fájdalomgörbéivel vívtam harcot, és mivel szegény férjem nem érhetett hozzám a fájások alatt, ő mondta mindig, mikor indul lejjebb a fájásgörbe. Azt hittem, én is hangosan kiabálok, de utólag mondták, hogy csak nyöszörögtem. Amikor bejött az orvos valahol a felénél, megkérdeztem, nem tarthatnánk-e néhány perc szünetet (az volt a meggyőződésem, hogyha kiszedik az oxitocint megszűnnek a fájásaim - később kiderült, hogy így van). Ez az időszak akkor végtelennek tűnt, és a fájásszünetekben megpróbáltam elképzelni, hogy létezik egy normális, fájdalommentes világ, de olyan hihetetlennek látszott, és az is, hogy egyszer majd ennek is vége lesz. Ja, és minden fájás után a vicc jutott eszembe: mi a jó abban, ha vernek? - Amikor abbahagyják.
Szörnyű volt az is, amikor már nyomnom kellett volna, és nem nyomhattam, mert volt még egy kis méhszáj-perem: ekkorra már úgy remegtem, mint a nyárfalevél.
Mindeközben folyamatos para: nehogy császár legyen. Rettegtem, amikor a baba szívhangja 130 alá ment, amikor nem akart elhelyezkedni a medencében kitolásra, meg amikor az egyik fájásszünetben észrevettem, hogy három doki is van a szülőszobán (akkor egy pillanatra azt hittem, már műtenek is ).
Ezek után a kitolási szak maga volt a gyönyör. Végre nyomhattam kedvemre, éppen csak arról feledkeztem meg, hogy nálam a fájásokat az infúzió okozza, így mivel behajlítottam a könyököm, mivel azzal fogtam a térdem, lassan gyengültek a fájások. Mire ki kellett volna tolni Ármint, nem is maradt belőlük. De akkor már Ármin a szülőcsatornában volt, és úgy éreztem végig iszonyú lassan ver a szíve (100 alá egyszer sem ment a férjem szerint), és rettegtem, hogy meghal, ezért nem mondtam az orvosnak, hogy nem érzek fájást, hanem kitoltam izomból, meg a gyomromba könyökölő doki segítségével. És amikor kijött... tényleg, mintha elvágták volna a fájdalmat. Csak nevettem, hogy fiú, meg jó nagy, meg bőgött, aztán lepisilt. Viszont hiába tartottam csukva, mindkét szemem bevérzett, meg a bőröm is, egészen a mellemig: a karjaim is. Most úgy nézek ki, mint egy zombi, de nem bánom, a baba nagyon szép. Íme:

Ármin két naposan
Ármin három naposan

Szóval mindent összevetve megérte.
(Na, megyek, csinálok új vonalzót...)

felétek is szép idő volt ma? Elizám három órát aludt a teraszon
Kristóf meg úgy néz ki,mint egy kismalac,garázst pakolt az apjával
Szorírsatok nekem holnap,fél nyolckor vérvétel,majd megyek be Zoli és a gyerekek után az sztk-ba,a szemészetre. És el ne felejtsem a több kémcsőnyi vérem elvinni a nagylaborba. Ott fognak fityegni a táskámban Remélem törhetetlenek a kémcsövek
Szerdán varratszedésre kell mennem,meg ugye valamikor még uh-ra is,csak még nem kaptam időpontot. Nehogy már véletlenül is unatkozzak itthon. Ráadásul még mindig nem vagyok 100%-osan jól

enahma,tényleg gyönyörű baba,komolyan mondom. Rajta nem igazán látszik,hogy te mennyit szenvedtél. Rólad meg majd elmúlik minden
De megérte,nem
Tényleg nagyon gyönyörű a babátok...
Hogy álltok a szopizással? És milyen otthon?

Mivel Ármin 2,5-3 órákat alszik nyugodtan két szopi között, úgy gondolom, nagyjából oké lehet a mennyiség. Igaz, két mellből szoptatom 20-20 percet. De majd az esti fürdetésnél derül ki, hízott-e tegnap óta. Meglátjuk, én bizakodom, mivel szoptatás után, ha megnyomom a mellemet, elég jól folyik belőle a tej. Mivel mostanában aludtam is egy-két órát, elég jól vagyok. A kórházban azt utáltam a legjobban, hogy NEM hagytak aludni, mindig benyitott valaki. Itt csend van, és nyugalom.

Enahma,nagyon sép a kisfiatok,de tényleg a szája az már most olyan kis csókos Biztos hogy eleget szopizik Ármin,ha ennyit alszik!! Ne izgulj!Fejni szoktál? Nálunk is nagyon szép volt az idő,épp most értünk haza Noémivel meg Csillával a délutáni sétából és egy tavaszi kabátba voltunk,remélem nem lesz baj belőle,de annyira kellemes a levegő.

Na, beugrottam ide, gyorsan megnéztem Enahma Árminját, és nem bírom ki, hogy le ne írjam, Ármin pont ugyanolyan, mint az énÁrminom volt, kb 2-3 hónaposan... Dettélleg. Gyönyörű kisbaba (nemezért ), és egyáltalán nem olyan, mint egy újszülött!
Most visszaolvasok...

Enahma, annyira tetszett a történeted! Klassz csajszi vagy. Én is mindig a szívhangot figyeltem, sajna, le is lassult Árminnál, de utána nemsokkal megszületett hálistennek... (Meg a Vargának, aki rámszólt, hogy mostmár meg kell szülni, mert rossz a szívhang... Aztán ott "nyomott" mellettem. Tényleg sokat segített. De má ezt asszem meséltem, bocs... )
Örülök, hogy otthon vagytok, együtt vagytok végre, meg a tejcinek is örülök! (Gondolom, hát még ti... ) Majd ez is egyre jobb lesz. Höhö, micsoda öröm 9 hónap után hason feküdni... Remélem, azért még jössz vissza ide közénk, amikor csak tudsz!
Cseriani, remélem, minden OK lesz, vagyishogy biztos minden OK lesz! Majd mesélj.
Dadomi, höhö... Jóvan, látom, azé mindenki alakított... Köszi szépen a tortareceptet! A csillagszemű fiaid még mindig gyönyörűségesek, a férjedet meg mintha láttam volna már valahol...

Emmamami! Köszi a kérdésed, már jobbak a fogzásos éjszakák, 2-3 nap után most nem kínlódik szegény már annyira! Elment egy hullám, de a fog még sehol.

Enahma! Gyönyörűszép hajas babátok lett, és tényleg 2-3 hónaposnak néz ki már, nem egy pár naposnak. büszkék lehettek rá!!! Gratula!!!

Most olvastam vissza a szüléses történeteket. Hát nekem ilyen élményeim "sajnos"nem voltak. Terhesen százszor is elképzeltem milyen lesz majd a szölőágyon, és milyen nagyszerű érzés lesz világrahozni a gyermekemet még nagy fájdalmak árán is. Ehelyett ugye a daganatom miatt előre programozott volt az egész. Egy fél órás oxytocinos infúzió után már vittek is a műtőbe. Sehol egy fájás, egy kiabálás, egy tolás. Csak kivették belőlem a babát és kész. Így tényleg nagyon egyszerű és fájdalommentes volt minden, még a császár sebe sem fájt utána igazán, semmi katarzis. Tudom más örült volna ennek, de számomra így nem volt meg a szülés igazi élménye, minden másképp alakult. Nem élhettem át ilyen élményeket mint ti, és sajnos már soha nem is fogok......

timesz most szépen menj oda Olivérhez,és nézz a szemébe-ha nem alszik-. Ugye,milyen jó,hogy ő van neked?? És ne gondolkodj azon,mi lett volna,ha...Tudom,nehéz ez.
De neked akkor is ott van már Olivér!!!!!
És te is tudod,alakulhatott volna sokkal rosszabbul is.

jesszus...na,szóval az elöbbi mondandóm visszaolvasva elég bunkón hangzik...bocsi,nem így akartam,itt megint a hangsúlyon lett volna a lényeg...
Szóval,timesz...örülj a nagyfiadnak,és próbálj meg ne azon gondolkodni,mi lett volna,ha...
Na,nem ragozom tovább,mert csak még jobban belebonyolódom
Remélem mondandóm jó oldalát láttad,és nem a rosszat.

Köszi Cseriani, bennt voltam Olivérnél, édesen alszik a drágám, tudom-tudom, hogy egy gyermek is ugyanolyan boldogság, mint 2-3, és én imádim is őt, de mindíg arról ábrándoztam, hogy lesz egy fiam és egy kislányom is, akit majd szépen öltöztethetek és fésülgethetem a haját, ahogy a kislányok a játékbabáikkal. Persze, valakinek még egy sem lehet, nem szabadna így gondolkodjak, ezt én is tudom, csak fáj, hogy ha egyszer mégis úgy érezném, na most már jöhetne a második baba, soha nem jön már, nem tud jönni....

Timesz,
mi mikor úgy nézett ki Enikőnek nem lehet kistestvére, azonnal tudtuk hogy ha kell örökbefogadunk. Sorban is álltunk már jóideje mikor jött Barnus, és csak a születése után álltunk ki a sorból. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs lehetetlen, igenis lehet még gyereked.
Enahma,
gyönyörűszép Ármin, gratulálok hozzá!!!
Dadomi,
nemkülönben a te fiaid. Biztos jó buli volt.
Cseriani,
minden jót neked holnapra!!!
Vérhurcolászás... brrrr

Timesz... meglátod, az élet majd sokszorosan kárpótol ezért a sok-sok fájdalomért. Meg lesznek ám majd unokáid! Lehet, hogy csupa kislány... Úgy mondanék még neked sok mindent, de nem teszem, mer olyan bénán hangzik... Cseriani gondolataival is egyetértek.
Olivér szegénykém... Árminnál is ennyi idősen kezdődött, ugyanígy hullámokban, most egy ideje nyugi van, de foga még mindig egy szál sem. Vagyis egy szem sem... Lehet, protkót kell neki csináltatni...

Rendesek vagytok lányok, lelket öntötök belém!

Én már említettem a férjemnek az örökbefogadást, de ő hallani sem akar róla, azt mondta nem tudná úgy felnevelni más gyerekét mint a sajátját.

Mikor még úgy volt, hogy a petefészkeim megmaradnak, én gondolkodtam a béranyaságban is (habár ez még nem legális Magyarországon), de ezt nem tartja jó ötletnek a férjem. Ahhoz ha előbb gondolkodtam volna, le kellett volna vetessek petesejteket, de így már nem érdemes ezen filózni.

Mindegy. Egy gyermekkel is nagyon boldog leszek, így nem kell megosztanom a figyelmem és szeretetem több gyerkőc között. Csak neki fogok élni és persze az apukájának.

Tényleg, hamár felvetődőtt ez a téma, mi a véleményetek a béranyaságról???

Nos Timesz kényes téma........azt hiszem hogy én akkor se tudnám teljesen az enyémnek tekinteni azt a babát,nekem így kerek,hogy tervezgetjük, növekszik bennem, megszületik annak minden fájdalmával eggyütt és szépen nevelgetjük. Örökbe fogadni se tudnék. Mondom mindezeket,2 gyerek után!!!!! Ha nem lenne és nem is lehetne, lehet hogy másképp gondolnám!!Mindenesetre minden tiszteletem az olyan pároké akik így válnak szülővé!

josinahma,nagyon sép a kisfiatok,de tényleg a szája az már most olyan kis csókos Biztos hogy eleget szopizik Ármin,ha ennyit alszik!! Ne izgulj!Fejni szoktál? Nálunk is nagyon szép volt az idő,épp most értünk haza Noémivel meg Csillával a délutáni sétából és egy tavaszi kabátba voltunk,remélem nem lesz baj belőle,de annyira kellemes a levegő.

Na, megmértük ma is pucéron, 4180 g, tegnap óda felszedett 6 dekát. A tej is elég jól jön, bár nem fejem. Félek, hogy akkor túl sok lesz, és ezt a kevés pihenőidőt is fejéssel kell majd töltenem. Mert azért néhány óra alvás jól rám férne...

Kedves Babanet!

Hány naposan vagy hány hetesen lehet kitolni a gyerekeket (jól felöltöztetve) aludni?

Árminapuka

Sziasztok!
Most olvastalak vissza titeket.
Enahma!
Nagyon nagyon gyönyörü Ármin és a neve is nagyon illik rá!
Olyan Árminos a pofikája.
Hát igy vissza olvasva a történeteteket,még jobban parázok!
Sokan irtátok hogy amikor a doki vizsgálgat szülés elött az elég fájdalmas.Miért?Mit csinál akkor ami annyira fáj?

Elég jol mocorog Mirkom!
Tegnap este megrugta apa kezét ugyhogy most teljesen el van szállva apuci.

Enahma,
télen? -5 fok feletti hőmérsékletnél rövid időre akár 2 hetes kortól. De azért huzamosabb ideig én nem hagynám kinn.
Moni,
a méhnyakat tágítja kis ujjaival.

Mennyi a rövid idő?

Enahma,
hát ez attól is függ hány fok van, meg attól is anyuka/apuka mennyire félti a gyerkőcöt, de én eleinte nem vinném ki 10-15 percnél tovább levegőzni. Aztán ha hozzászokott meg idősebb is valamivel, akkor lehet nyugodtan növelni a kinn töltött időt. Én 3 hetes kora óta hurcolom a kicsit oviba (a nagyot viszem-hozom) bármilyen idő van menni kell, és szerencsére nem volt sose baja, de kinn nem altatnám télen órákig, hiába 3 hónapos.

Áfi! De korai vagy ma reggel
Enahma! Csak az előttem hozzászólókat tudom ismételni, gyönyörű szép a kisfiatok, és ha nem tudnám, hogy "simán" született, azt gondolnám, hogy császáros baba volt, annyira nem látszik rajta, hogy nehéz utat tett meg A csókos szája meg bizti vonzza majd a csajokat
Nekem mindkét gyerkőcöm tél közepei, nem volt egyszerű eleinte a levegőztetés. Tovább tartott az öltözködés, mint amennyit kint lehettünk. Nekünk is úgy mondta a védőnő, ahogy Áfi írta, eleinte 10-15 perc ha -5 fok felett van a hőmérséklet, aztán lehet növelni. Ha az alatt lenne (reméljük nem lesz), akkor meg az ablakot lehet kinyitni, úgy hogy a babát felöltözteted jó melegen, és akár lemehet a szobában 16 fokra a hőmérséklet. Két hetes kora előtt nem nagyon javasolják a levegőztetést, addig elég neki, ha jól kiszellőzteted a lakást, az meg amúgy is nagyon fontos, főleg ilyen influenzás időben. Ha meg már kiviheted és az idő is olyan, akkor szép fokozatosan lehet növelni a kint töltött időt. Próbáld meg majd eleinte a déli órákra időzíteni a levegőzést, akkor van a legmelegebb.

Timesz! Ha majd úgy érzed, hogy nagyon-nagyon kellene kistesó, és a férjed is hasonlóképpen lesz vele, akkor szerintem máshogy fog az örökbefogadás kérdéséhez állni. Érthető, hogy most elutasítja, hisz ott van Olivér, aki még pici, kitölt minden időtöket, ilyenkor még nem igazán szoktak a testvér-kérdésen gondolkodni. Ha nekem nem lehetett volna gyerekem, szerintem biztos, hogy mi is rajta lettünk volna azon a "várólistán", nem tudnám elképzelni az életem gyerek nélkül. De szerintem most élvezzetek ki minden percet Olivérrel, aztán majd lehet, hogy idővel a férjed lesz az, aki sürgetni fogja az örökbefogadást Béranyaságról nem is igazán tudom, hogy mi a véleményem... Ezen a témán nem nagyon gondolkodtam még.

Enahma én is hasonlóan csináltam a lányokkal csak 3 hetet vártam. Bár volt aki azt mondta, hogy 1 éves koráig szinte csak burokban kéne nevelni. Erre az illetőre nem hallgattam.A fejésről annyit, hogy szerintem az elején kellene, hogy lefejd a maradékot, nehogy begyulladjon a melled, az nagyon tud fájni. Tudom, mert az Evelinnél 3x is megkínlódtam.
Josi már tudom, hogy mit szenved a férjed. Szokás szerint Evelintől én is elkaptam az influenzát. Sajna. Minden egyes porcikám fáj és vagy fázok, vagy melegem van. De nekem nem lehet pihenni, sajna, egész nap csak feküdnék, de itthon két gyerkőccel nem lehet. Főleg mivel a nagyobbik is benne van és iszonyatosan szenved.
Timesz még megváltozhat a párod véleménye, soha nem tudhatod, de ha mégis csak Olivér marad akkor is te leszel a világ legboldogabb anyukája. Nem tudom, hogy vállalnám-e az örökbefogadást. Béranyaságot talán ha a tesómnak kellene, de másnak nem hinném. Valamilyen szinten hozzámnőne ha biológilag nem az enyém akkor is.

Na, idáig csak olvasni jöttem, mer nem tudtam, mit írjak a béranyaságról... Gondokodtam. Nem jutottam sokra. De azt hiszem, nem tudnám annyira szeretni, mégha biológiailag az enyém/miénk is, mint a sajátunkat. Úgyhogy sztem nem mennék bele, még, ha megoldható lenne is. Ha egyáltalán nem lenne gyerekem, akkor valószínű másképp látnám. Így vagyok az örökbefogadással is. MIkor Andris után felmerült az esélye, hogy nem lesz több gyerekünk, mi is gondoltunk rá, hogy akárhogyan is, de lesz - ez az akárhogyan az örökbefogadást jelentette volna. De szerencsére nem kellett továbbgondolnunk ezt... Így már, gyerekkel egész más, nem vállalnánk szerintem, mert nem tudnánk úgy szeretni, mint a sajátunkat, valószínűleg.
Rékababa, sajnálom a nyavalyádat, gyógyuljatok meg minél előbb! Josi férjének is ezt kívánom. Meg Cserianinak persze; remélem, ma kiderül, hogy minden rendben.
MOni, örülök az aktív kisbabádnak!

Az örökbefogadott gyerek is saját. Sokhelyen sajátabb mint a vérszerinti sokaknál. Én még mindig tervezgetem hogy ha öreg leszek (értsd: közel a 40hez) és az enyémek már nagy lovak lesznek, örökbefogadunk egy kisbabát. Szerintem gyönyörű dolog.
Dadomi,
ne is mondd a koraiságot! A férjem horkolásától nem tudtam aludni, aztán meg már érdemes nem volt mert kelni kellett a gyereket rendezni, így ideültem hajnalban kicsit.

Köszi a sok választ! Akkor egyelőre szellőztetünk.
Más: ma reggel vettem észre, hogy a pici homlokán apró, vízhólyagszerű kiütések vannak, kb. mitesszer nagyságúak. Ez mitől lehet? És tüsszögni is szokott. És néha úgy veszi a levegőt, mintha meg lenne fázva, főként ha függőlegesen tartom és büfiztetem. Ez normális?
Jézusom, most jövök csak rá, mennyire fogalmam sincs erről a gyerek-dologról...

Moni, ne félj a szüléstől. Nem egy leányálom, de azért simán túl lehet élni. És sokan úgy gondolják - én is -, hogy bármikor újra megtenném a fiamért, és igenis majd akarunk neki tesót is.
timesz: ez valami modern marhaság, hogy ha nem szenvedtél meg érte, akkor nem is az igazi. Szerintem a császáros seb is van olyan rossz, mint a gátseb, és fogsz még bőven szenvedni Olivér miatt - arról nem is szólva, hogy az egész kezelési hercehurca, amin keresztül mentél, bizony "helyettesíti" a mi kis, alig pár órás, és halálfélelemmel nem járó(!) szüléseinket! Sőt.

(Bocs, hogy a többi témához nem szólok hozzá, de nincs időm. )

Enahma!
Köszi a biztatást!
Remélem én is simán túl élem!
De azért minden estetre az megnyugtató hogy itt olvasgatlak titeket,és hát neked is pár napja még a pocakodban volt Ármin,most meg ott van veletek és minden renben.
Jo azért ezeket a dolgokat "megélni" itt veletek!

Enahma,
Barnabás is pöttyös volt, csak neki az arca. Azt olvastam anyuka hormonjai így ürülnek ki végleg. Én sima hipoallergén babatestápolóval bekentem neki minden fürdés után, és szépen elmúlt.

Nekem annak idején Evelinnél mondták, hogy erős a tejem, azért ütötte ki, de nála szépen elmúlt, nem csináltam vele semmit. Az első babánál az ember nem tud még semmit, vele együtt tanulod a dolgokat, de majd meglátod minden rendben lesz. Tüsszögés nálunk is volt, sőt kellett használni a pórszívós orszívót, mert tele volt mindkét lánykám. Aztán szépen elmúlt, a doktornénik szerint nem volt semmi bajuk.
Moni majd meglátod, hogy az a legszebb pillanat lesz az életedben mikor rád teszik pici fiad. Minden fájdalmad elmúlik egy csapásra. Mint már írtam, nekem mind a két szülési formában volt részem (sima, császár), hát császár senkinek nem kívánom, sokkal rosszabbul éltem meg. Azt mondom, hogy az utána lévő pár nap kegyetlen tud lenni.

Enahma! Dominiknak is tortyogott az orra, mikor hazahoztuk a kórházból, a dokinénink Sterimar spray-t javasolt, azt nyugodtan adhatod neki, tengervíz, semmi gyógyszer nincs benne, tisztítja az orrát, olyan, mintha "belülről mosakodnál". Azért említsd meg a dokinak, ha megy hozzátok, de ne aggódj, nálunk sem volt belőle gond.
Majd beletanulsz a "gyerek-dologba" . Nekem már volt, hogy mondta a gyerekorvosunk, miután mondtam neki, hogy az ő általa felírt köptetőt nem adtam a gyereknek, mert nem volt jó neki, hogy nem baj, én már értek hozzá annyira, hogy eldöntsem, hogy mikor kell abbahagyni egyes gyógyszereket. Meg volt, hogy adtam nekik olyan gyógyszert - kúpot, amit orvos írhat fel (van egy kúp, ami nagyon erős köhögésre való, de elég erős a kúp is, max 2 este lehet adni, többet nem), és mikor másnap vittem a dokihoz, mondtam neki, hogy mit adtam a gyereknek, ő pedig csak helyeslően bólogatott. De azért mikor még Dani nagyon kicsi volt, volt olyan, hogy csak azért felhívtam, hogy mi a különbség bukás és hányás között, mert nem tudom eldönteni, hogy a gyerekem bukott-e vagy hányt Erre délután megjelent nálunk, csak azért hogy hogy van a gyerek Ja egyébként akkor éppen hányt valamiért.
Moni! Ne aggódj, olyan még nem volt, hogy a gyerek bent maradt volna, valahogy előbb-utóbb kikeveredik onnan A fájdalom meg hozzátartozik, hidd el anélkül nem is az igazi. Dominiknál nekem elmaradt a vajúdás, és a mai napig hiányolom , komolyan. A szülést át kell élni, persze, ha baj van akkor egészen más a helyzet! Akkor csak az a lényeg, hogy a baba is meg az anyuka is a legnagyobb biztonságban legyen, és hogy a kicsi egészségesen világra jöjjön.
Timesz! Tudom mit érzel az elmaradt szülésélmény miatt, Dominikot is hipp-hopp kikapták belőlem, még mikor az első szopira kihozták, akkor sem fogtam fel igazán, hogy ő a én gyerekem. De a gyerek egészsége, meg az, hogy van, és nem lett semmi tragédia, sokkal többet ér bármilyen szülésélménynél! Nekem sem tették egyik gyerekemet sem születése után a hasamra, nem szoptathattam meg csak órákkal később stb stb, ez mind hiányzik a mai napig, de a gyerekeim sokkal jobban hiányoznának, ha nem lennének!

Megyünk tanácsadásra, ha minden igaz ma kapja meg Dominik az agyhártyagyulladás elleni oltást. Most meg, ha szimatom nem csal peluscsere jön

Enahma, Dadomi igazatok van persze, én is így gondolom most már csak néha elkap valami melankólikus állapot és akkor írok össze-vissza minden baromságot!!!

Amúgy szerintem teljesen más dolog lehet egy csecsemőt és egy nagyobb gyereker örökbe fogadni. A nagyobb gyerekkel biztos nehezebb, mert valamennyire már egy kialakult személyiség ami már nehezen formálható. De egy csecsemő egészen más, enyhe túlzással jobban a sajátjának érezheti az ember. Amikor bennt feküdtem 1 hónapig a császár előtt a kórházban, volt egy fiatal lány aki a szülés után otthagyta a gyermekét. Na ezt én soha nem tudnám megtenni, hamár 9 hónapig testem része volt az a baba, nem lehet olyan körülmény hogy odaadjam másnak!!!! (Ha csaknem esetleg erőszak áldozata lettem volna, de még akkor se biztos.) És ezért a babáért 5 nap után jöttek örökbefogadó szülők. Ha láttátok volna milyen örömmel vitték haza a picit, el tudom képzelni mit éreztek, hogy végre nekik is van "saját" babájuk, és látszott rajtuk hogy nagyon fogják szeretni!!!

sziasztok. Szerencsére gyerekeim szemei a legtökéletesebbek,de mivel én kancsal voltam,így hajlamuk lehet rá,10 éves korukig évente kell menjünk kontrollra. Tágították nekik,de feltűnően jól viselték. A doktornéni meg asszisztensei meg nagyon-nagyon aranyosak. Én is levetettem vérem,3 kémcsőnyit,párom bevitte a nagylaborba,majd küldik az eredményt. Remélem minden ok lesz. Ma még jobban vagyok,csak egy ültő helyemben el össze bírnék potyogni. Még terhességeim alatt sem volt ilyen...

Áfi,nekem szólt,hogy nem altatnád télen kinnt órákat? 14 fok volt a teraszunkon,végig odasütött a nap,a nagy babakocsi jó zárt...nem magyarázkodom ám

Timi mikor én szültem,akkor is volt egy csaj,aki örökbe adta-vagyis ott hagyta a kórházban

Cseriani,
nem neked szólt. Ha neked szól, akkor odaírom hogy: Cseriani.
Csak úgy általánosságban írtam, hogy én nem hagynám kinn. Pont.
Timesz,
én voltam egy 3 napos tanfolyamon, ahol felkészítettek minket az örökbefogadásra, és a várható problémák kezelésére. Ott volt szó arról is, miért adja valaki örökbe a gyerekét. Hidd el, van olyan körülmény. És ez nem azt jelenti hogy nem szereti, hanem éppen azt, hogy annyira szereti, hogy megfelelőképpen akar gondoskodni róla.

a kiscsaj,aki akkor adta örökbe,mikor én bennt voltam,ő azért,mert már volt egy gyereke,és a másodikat már nem tudta volna felnevelni tisztességesen. Ezt mondta ő. Egyébként,szerintünk az elsőt sem nevelte tisztességesen.
Ami még nekem nagyon-nagyon visszataszító volt,hogy naponta kb.2 doboz cigit szívott el terhesen,és szerintünk ivott is,legalábbis a lehelete erről tanúskodott.
Ok Áfi,értem

cserianiimi mikor én szültem,akkor is volt egy csaj,aki örökbe adta-vagyis ott hagyta a kórházban

Amikor én szültem, akkor is. Úgy tűnik, elég sok ilyen van. :S

Nagyon sok esetbe fordul elő, hogy valaki nem tud valamiért gyereket vállalni v. még egy gyereket nevelni.
Nem lennék a helyükbe, egy egész életen át abban a tudatban élni, hogy lemondtam valakiről. Aki nem is kérte, hogy megszülessen. Saját felelőség , saját döntés.

Itt szülnek a szekszárdi kórházban a Bölcső Alapítvány kismamái, azért lehet mindig olyanokkal találkozni, akik lemondanak a babájukról. Vannak köztük nagyon fura figurák is, itt az utcánkban van az alapítványnak egy lakása, elég sokféle embert láttam már ott megfordulni. Amikor Danival voltam terhes két csajjal elég jóban voltam, ők szimpatikusak voltak, az egyik úgy tudom végül mégis megtartotta a babát. Őt voltam meglátogatni szülés után, csak akkor nem lehetett megnézni a babákat, megígértem neki, hogy 2 nap múlva megint bemegyek és akkor megnézem a picit is, de sajna aznap szarul voltam, nem tudtam bemenni, és utána már nem is találkoztunk, de abból a házból valaki látta, hogy tologatta babakocsiban a picikét, ezért gondolom, hogy nem hagyta itt végül. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mi van vele, de a nevén, meg azon kívül, hogy melyik városban lakik (lakott akkor) semmit nem tudok róla. De ő végig nagyon nagy szeretettel beszélt a kisfiúról. A másik csaj itthagyta a babát, de vele találkoztam szülés után, és ahogy beszélt a kicsiről majdnem én bőgtem el magam. Egyiktől sem kérdeztem, hogy miért döntöttek így, látszott rajtuk, hogy elég fájdalmas számukra ez.
De tényleg vannak olyanok, akiket abszolút nem hat meg, hogy itt hagyják a gyermeküket, és nem is foglalkoznak azzal sem, hogy legalább az alatt a pár hónap alatt egészségesen éljenek, amíg a hasukban van az a csöppnyi emberke, aki semmiről nem tehet, főként arról nem, hogy éppen annak a nőnek a hasába került, akiébe került, mert némelyiket nem lehet anyának nevezni.

Mikor én voltam bent Rékával visszatartáson akkor is volt bent egy fiatal leány 19 v. 20 éves volt. Ő azt mondta, hogy fel tudná nevelni a gyereket, de még túl fiatalnak érzi magát egy babához. Már túlhordásos volt, de az orvosok semmit nem foglalkoztak vele. Azt mondták, hogy ha megszüli nem is láthatja a pici babát, mert már aláírta a papírokat. Hát én biztos, hogy nem tudnák lemondani a gyerekemről. Akár milyen nyomoruságos helyzetben is lennék, nem menne. Én közben megszültem, úgyhogy nem tudom mi lett vele a későbbiekben.
Cseriani drukkolok, hogy a véreredményed rendben legyen.

Emma! Hogy döntöttél dokivizittel kapcsolatban? Jövő héten vagy utána héten mehetnénk, ha neked is jó. Bár jövő héten csak úgy tudok menni, hogy Dominikot viszem magammal (párom délutános lesz). Akarsz babázni?

Tegnap megkapta Dominik az agyhártyagyulladás elleni oltást, kora estére már elég bújós lett, talán egy pici hőemelkedése volt, de más nem. Remélem ma nem lesz semmi baja tőle.

Nem is dicsekedtem kicsi fiam tudományával Nagyon tetszik neki a "Kerekecske dombocska" versike, elég sokszor szoktuk játszani, már ő is csinálja, kis tenyerét csiklandozza az ujjával De tegnap este fürdetésnél a kádban mi mást lehetne csinálni, mint "kerekecske dombocskázni" , és én nagy lelkesen mondtam neki a versikét hozzá. Mikor elhallgattam kicsi fiam tenyércsiklandozás közben elkezdett gagyarászni, és tisztán lehetett érteni, hogy "tejetette doddotta" Aztán hatalmas vigyorral ránk nézett. Azt hittem megzabálom!!!
A reggeli öltözésnél meg mondtam neki, hogy dugd szépen a kezed (már nagyon ügyesen öltözik), erre rámutatott a kezére, és mondta, hogy "keze"
De szokott a tesójával is "veszekedni". Az ő kis nyelvén úgy tud vele pörölni
Ha meg valami kell neki, akkor rámutat arra, amit kinézett magának, és hatalmasakat bólogat

Jaj Dadomi,még én is elmosolyogtam magam,amikor olvastam miket mond a kisfiad. De édi lehet! Csilla is ma d.u fogja megkapni az agyhártyagyulladás elleni szurit. Ezek szerint lehet tőle hőemelkedése vagy esetleg láza is? Férjem most már jobban van de még nem engedtem dolgozni !