Sziasztok!
Hát, magunkra maradtunk... A hétvégén épségben visszaadtam a fiúkat a nővéremnek, azóta akkora a csönd nálunk, hogy az már szinte elviselhetetlen.
Ráadásul még Lacikát is el akarták vinni magukkal, még jó, hogy a legkisebb testvérük (4 éves) hallani se akart róla.
Lacika azóta is örökké őket keresi, úgy sajnálom, olyan kis bánatos.
Rengeteget tanult tőlük, persze nagyobb részt olyan "komoly" dolgokat, hogy ha az autóra azt mondja, hogy brüm-brüm, akkor a repülőre ne ugyanezt mondja, hanem azt, hogy brrrrüüüüüüümmmmmmmmmmmmmmmm.
Ja, és hirtelen rengeteget nőtt! Nem tudom írtam-e, vagy csak Anyának keseregtem el, hogy az elmúlt fél évben összesen nem nőtt Lacika 1 egész cm.-t. Amikor a fiúkat hoztuk el, akkor is megmértük Judinál, és a 81 cm.-t is csak egy kis jóindulattal érte el. Az 1 éves státusz vizsgálatkor 80 cm. volt. El se hittem volna, hogy nem mérési hiba, ha a ruháin is pontosan ez nem látszott volna. A 80-as bodykkal húsvétkor már alig mertem elindulni 1 hétre Anyáékhoz, mert annyira pont passzosak voltak, hogy attól féltem, hogy a hét végén már nem fogom tudni ráadni őket. Ugyanazok a body-k 2 hete még simán jók voltak rá. Viszont tegnap rányitott az Apjára a WC-n. Hoppá, mióta éri el Lacika a kilincset?! Gyorsan megmértük, 84,5 cm volt!
Azért az vicces, hogy a tavasszal pont méret hosszú ujjú body-kat majdnem őszig tudta (volna) hordani, most meg rögtön 2 mérettel kell nagyobbat vennem?!
Laura! Nagyon más ám +2 nagy, mint egy kicsi meg egy pici! (De azért köszi a gratulát!
) Ők már megmondják, hogy mi a bajuk, és mit szeretnének, önállóan esznek és fürdenek, eltalálnak a hűtőszekrényig, és azt is megértik, ha pl. csúszik kicsit a vacsora. Ugyanakkor lakásszerte széthagyják a szennyes ruháikat, szemtelenül visszadumálnak, felhangosítják a TV-t, és pornográf oldalakat nézegetnek a neten.
Szóval egészen más...
Ja, és összekarcolták valamivel a monitort, nagyon pocsék lett, szivárványos csíkok futkároznak a szemem előtt.
Nem tudom, lehet-e ezzel még csinálni valamit képcsőcserén kívül.
Nem semmi, hogy Toncsi már át tud fordulni! Ezt nevezem! Gratulálok!!!
Nekem is nagyon hiányzik a kertészkedés, de hát nekem nincs is kertem.
Amikor hazamegyünk a szüleimhez, legtöbbször gyorsan lepasszolom szegény LAcikát, és belevetem magam Anyukám óriási kerjébe. Semmi más nem tud úgy kikapcsolni, megnyugtatni és ellazítani, mint ha 1-2 órát kertészkedhetek.
Menta! Biztosan csak átmeneti az intim probléma, amiről írtál. A helyedben én is aggódnék a babáért, és ez azért eléggé blokkolhatja a vágyakat, pláne egy nagy adag fáradtsággal tetézve. Lacika alvási (illetve nem alvási) szokásai miatt ez nálunk is gyakran előfordult, amikor éjszakáról éjszakára 20 perceket aludtam csak, este a romantikázáshoz már se kedvem, se energiám nem volt. Márpedig egy előjáték közben elalvó asszony elég flusztráló lehet a férjének.
Nekem bevállt az, ha már az esti rituálék alatt arra gondoltam, hogy hű, mi lesz itt, csak aludjon már el a gyerkőc végre. Így gondolatban rákészülve már sokkal gördülékenyebb az ügy...
Ja, és (nekem) nem szabad azonnal ágyba bújni, ha Lacikát végre elaltattam, mert akkor K.O.. Viszont ha akkor még lezuhanyozok, kicsit teszek-veszek, akkor átlendülök az elálmosodási hullámvölgyön, és átmenetileg még ébren tudok maradni egy kicsit akár ágyközelben is...
Nyuszimanó! Nálunk is olyan a lakás, "mintha játékbomba robbant volna".
Kicsit kiegészítve egyéb konyhából, fehérneműs fiúkból, szennyestartóból, innen-onnan szerzett kincsekkel.
A fél életemet pakolással töltöm, de nem hiszem, hogy el lehetne rekeszteni a rumlit egy helyre, mert Lacika csak ott szeret játszani, ahol éppen én vagyok.
Minden részvétem a tiéd a csoki tilalom miatt! Hú, hogy én mennyi kókuszos szaloncukrot ettem meg az utolsó hetekben!
Nem is tudom, mi lett volna velem, ha megtiltják. Tarts ki, az a lényeg, hogy a Babucival minden rendben!
Enikő! Lacika is egyszer alszik napközben, egy jó nagyot ebéd után. Viszont őszintén irígyellek az önállóan aludni menő kislányodért.
Én biztosan nem avatkoznék bele, ha Lacika is ilyen kis ügyes lenne!
Az oviban meg majd úgyis ébren tartja délelőtt az, hogy semmiből nem akar kimaradni, amikor meg fekvés van, és csönd lesz hirtelen, akkor úgyis kiüti a fáradtság.
Az meg, ha a megszokottól eltérőek a nézeteid, csak színesíti a társaságot.
Edit! Lacika is odáig van a virsliért. Semmi hasonló formájút se lehet enni előtte, mert örjöngve követeli. Hármat is benyom, és még enne, ha kapna. Igaz, ő kenyérrel nem vacakol.
Borcsa! Erről a mikkamakkáról írnál valami bővebbet? Érdekelne engem is, de a térképen nem tudtam kinézni semmit. Hol van pontosan, és milyen?
Márti! Időnként Lacikának is vannak ilyen rohamai, amikor végigdúlja a lakást, és minden namszabadot kipróbál, közben meg szikrázó szemekkel vigyorog, mintha tényleg remekül szórakozna rajta, hogy mindjárt felrobbanok. Bevallom, eg yidő után én üvöltözni szoktam, és bizonyos disznóságokért (pl. konektorozás) még az is kitelik tőlem, hogy a kezére csapjak. Maximálisan egyetértek veled abban, hogy ezek nem jó módszerek, de sajnos nem tudok jobbat.
Olyan szituációban, amikor ez megoldható, egyszerűen kirakom, ha már elviselhetetlen, és mondjuk főzök, vagy a fürdőszobában vagyunk. Felkapom, megszidom, kirakom az ajtó elé, és kicsukom. Ott üvölt egy darabig, azután sértődötten elvonul játszani, de akkor utána már nem tér vissza ahhoz a csökönyhöz, amin "összevesztünk". Pl. belenyugszik, hogy nem ihatja ki az öblítős üveget, vagy nem nyithatja ki a forró sütő ajtaját. Dzsilivel értek egyet, én is azt hiszem, hogy azért csinálja, mert kíváncsi, hogy mi történik akkor, ha mégis megteszi, amit nem szabad. Szerintem ha ilyenkor kedvesen és türelmesen elkezdjük a kedvét keresni valami érdekes elfoglaltsággal, azzal csak arra neveljük, hogy rosszalkodjon, ha unatkozik, vagy több figyelmet szeretne. Én pl. ha Lacika hisztiből, dühből üvölt, úgy szoktam tenni, mint ha nem is látnám, nem is hallanám. Maximum sajnálkozva megjegyzem, hogy látom, mennyire dühös, de ezt akkor se szabad, ha ilyen nagyon szeretné. Nagyon nem szeretném, ha olyan lenne, mint a Nővérem legkisebb fia, aki ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor fülsértő üvöltésbe kezd, amit Judi nem tud elviselni, és végül úgyis enged. Ha ez hetente 2-3 alkalommal fordulna elő, akkor is azt gondolnám róla, hogy hüm-hüm, de Gábor óránként 2-3 alkalommal adja elő, és olyankor az egész világnak őhozzá kell alkalmazkodnia, pl. a nagyoknak abbahagyni amit addig csináltak, és vele játszani, vagy az egész családnak hazaindulni, stb. nagyon nem szeretném, ha Lacika is ilyen lenne. Mázlista vagy Vilkával, hogy ilyen türelmes és alkalmazkodó!
Jót vigyorogtam Anyósodon (bár sejtem, hogy te nem), mert Laci pont ilyen. Elkezdjük együtt nézegetni a frissen előhívatott képeket, és ő okosan kommentálja nekem, hogy Lacika eszik, Lacika fürdik, stb... nini, tényleg?!?!
Megőrülök tőle!!!
Hű, már itt tartunk?! Jönnek a 2. szülinapok?!
Lucának mi is boldog szülinapot kívánunk!!! BMárti