Sziasztok újra!
Az előbb el is felejtettem megköszönni Toncsinak a gratulációkat, tehát nagyon szépen köszi mindenkinek!
Enikő: először is üdv. közöttünk!
Gyere máskor is, mi is vitáztunk már itt a lányokkal egy párszor, nem baj, ha sok mindenről másképpen gondolkozol!
Szerintem hagyd Bogit aludni annyit, amennyit csak akar. Én régebben, ha valaki más tanácsára cselekedtem valamit (Romola lányommal) akkor egy idő után a következőre döbbentem rá: ha most Romola megkérdezné tőlem, hogy ezt-azt miért teszem vele, mit mondanék neki? Azt, hogy: tudod kislányom, én sem értek ezzel egyet, de XY ezt javasolta? Ugyan már!
A második hozzászólásod alapján viszont azt gyanítom (most jön XY javaslata
), hogy Bogi azért alszik nappal sokat, mert felszínesen alszik és azért alszik felszínesen, mert nincs napirendje. Ez persze megint magánügyetek, pl. Mártiék és Coryék kiválóan "működnek" napirend nélkül. De talán érdemes lenne elolvasnod egy könyvet: Daniela Arbter-Öttl: Végre elaludt a gyerek! Tudom, hogy nektek nincsenek alvás-problémáitok, és Zsuzsi is csak a 84. oldaltól szokta ajánlani, de szerintem az első 83-at is érdemes elolvasni, nekünk sokat segített.
Jaj, és kérdeztél a gyermekeimről (ami jól esett): Toncsi kisfiú (Tőkés Antal László), bár Antóniának készült.
Romola 21 hónapos kislány, a neve pedig a Romolusz név női párja.
A legismertebb Romola pedig Pulszky Romola, aki a híres orosz balett-táncosnak, Nyizsinszkijnek volt a felesége. (Édesanyja a nagy színésznő, Márkus Emília, apja pedig a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója, Pulszky Károly volt.)
Fürdés: próbáld ki, hogy együtt fürdesz Bogival a nagy kádban (vagy apa fürdik együtt vele), egy idő után szerintem már egyedül sem fog félni benne.
(A profilom pedig februári, tehát nem túl aktuális, ami engem is zavar, csak mostanában nincs szkennerünk.)
Edit: a Henrik-ről valahogy én is királyra asszociálok, vagy valami fejedelemre, főméltóságra.
De nem tudom, miért.
A virslit Romola is nagyon szereti, nálunk az a "mindig bejön" ennivaló.
Rebi: vizsgálatok:
.
Andi: Lucának születésnapja alkalmából nagyon sok boldogságot kívánunk!!!
Márti: te jó ég! Neked kötélből vannak az idegeid!!! Képzeld el, tegnap szétszórta Romi a zsírkrétáit, amíg én Toncsit szoptattam. Apa hazajött, meglátta, és kérdőre vont, hogy minek adom oda neki, ha még úgysem tud vele rajzolni (ez igaz, de valami ismeretlennel le kellett kötni, amíg szoptattam). A lényeg, hogy nem tetszett neki, hogy minek csináltunk ekkora rendetlenséget!!! 12 db zsírkréta, szanaszét a padlón... Borzalom...
Szóval, visszatérve a problémádra, én ha kiborulok Romitól, általában kiabálok szegénykémmel, vagy sírok. Ez a két módja van nálam a feszültség levezetésének. A kiabálás után ő elkezd sírni, mire én magamhoz ölelem, és elmagyarázom neki újra nyugodtan azt, amit még nyugodt hangom kezdtem el mondani (de ő csak rosszalkodott tovább és nézett huncut szemekkel, és egy idő után abból lett a kiabálás).
Figyu... tudom, hogy most talán nem ezt szeretnéd hallani, de nem lehet, hogy Ármin így szeretné felhívni magára a figyelmet? Írtad, hogy tegnap csak etetőgép voltál Vilkának: hát én talán minden nap az vagyok Toncsinak, főleg, ha Romi lát. Illetve... nálunk úgy néz ki a Toncsival való foglalatosság, hogy ő jelzi, ha éhes, akkor én bepelusozom, megmérem, megetetem, büfi, újra mérés, ez kb. 30-45 perc. Ha ez naponta hatszor megy, akkor az is 3-4 óra kizárólag vele való foglalkozás, és ehhez jön még az az átlagos fél órás babusgatás, amikor Romi alszik, és jön még a fürdetés, ami ugyan csak 2-3 naponta van, de az is fél óra. Ez napi 4-5 óra, szerintem egy csecsemőnek bőven elég.
Sőt: egy csecsemő még mindig kicsi testvérkéjének bőven sok (mármint hogy ennyi időt nem vele foglalkozunk).
Ami nálunk még nagyon fontos szabály: este, Romola evés-fürédés-lefekvés idejében (kb. 8-10-ig) nem foglalkozom Toncsival. Akármikor evett utoljára, megetetem, mielőtt vacsorát készítek Rominak, nagyon figyelek arra, hogy jól megbüfiztessem, berakom a kiságyba, és attól kezdve csak Romi van.
Egy szó, mint száz: nem lehet, hogy Ármin picit úgy érzi, hogy el van anyátlanodva?
A nagymamákat nem tudod jobban bevonni a segítésbe?
Az pedig, hogy a kreatív alkotómunka hiányzik neked, arra azt tudom mondani, hogy maximálisan megértelek, nekem is hihetetlenül hiányzik! Én kertészkedni szeretnék... De gondolj arra, hogy ezt az időszakot SOHA nem tudod visszahozni, a könyvek, a festőkellékek, a konyha pedig hidd el, nagyon türelmesen várnak, nem fognak elszaladni (előlem sem a kert...).
Azért drukkok mennek, hogy legyen elég erőd hozzájuk:
.
Na, most már végleg megyek, mert eldumcsiztam veletek az időt, nemsokára ébred Romi.
Sziasztok: Laura+Romola+Toncsi