szia gabo!
köszi a bíztatást, azt hiszem rámfér.
Ma egy kicsit elromlott a kedvem.....reggel párommal beszélgettünk és mondtam neki, hogy görcsöl a hasam, mert most kellett volna megjönnie, és gondolom emlékszik a szervezet még, és úgy csinál mintha. Erre fejtegetni kezdte, hogy ő nem érti ezt az egészet, hogy amikor kellett volna akkaor nem jött meg sokáig, most meg mikor nem kéne, akkor meg ez van. Végül kinyögte, hogy szerinte túl korán lettem megint terhes, várni kellett volna még legaláb egy évet a műtét után, meg hogy ő úgy érzi, hogy én még nem voltam illetve vagyok teljesen jól fizikailag és aggódik, hogy nehogy megint vetélés legyen a vége a dolognak.
Na gondolhatjátok, milyen jó kedvem lett ettől.
Miért gondolja minden férfi, hogy a terhesség csupa derűs dolog, és hogy az biztos rosszat jelent, ha hányok, szarul vagyok, fáradt vagyok....stb. Egyszerűen kiakaszt ez a mentalitás.....
Úgy irigylem azokat a párokat, ahol a pasi is várja a babát és izgul és szeretettel aggódik meg ilyenek. Nálunk inkább azt érzem, hogy egy szürke hangulatráteg lebeg a levegőben, egyáltalán nem tudom élvezni a terhességetemet, főleg, hogy párom kitalálta még a műtét után, hogy ha újra sikerül, akkor ne mondjuk el senkinek a dolgot a 13. hétig. Hát neki könnyű, de én meg megőrülök, hogy nem beszélhetek a barátaimmal, vagy a családommal erről. Mindent magamba fojtok és csak itt a fórumon tudom kiadni magamból a felgyülemlett érzéseket.
Nagyon nem szeretem ezt az időszakot és annyira szeretném, ha már a 13. hétnél tartanék és minden rednben menne.
bocsánat a kirohanásért, de ez most nagyon kikívánkozott belőlem.