Sziasztok!
A betegeskedőknek jobbulást! (én is takonykóros vagyok, egyfolytában tüsszögök és orrot fújok...
)
Pimpoka,
tudom, hogy csalódás volt a torta, én is biztos leordítottam volna a haját a cukrászdásoknak, de hidd el, Lellének nem az lesz az élménye, hogy "az a béna anyám még egy tortát se tudott elintézni", hanem a fényképek alapján majd arra fog gondolni, hogy "mennyire szeretett engem a családom, hogy ilyen szupi szülinapom volt már egyévesen, pedig tudták, hogy nem is fogok rá emlékezni"... Fel a fejjel, a második szülinapos tortát majd máshol rendeld meg...
Fú, nagynehezen túléltük a tegnapot korcsolyázás nélkül. Persze az előszobafal is össze lett rajzolva, nem csak a felragasztott csomagolópapír... De nem érdekel, olyan ronda és régi a tapéta, hogy ha mi innen elköltözünk valaha, a tulajnak úgyis ki kell cserélnie... ennyi legyen életében az összes kára, kb. 3 nm-nyi helyiség kitapétázása... Persze hiszti volt, mert a falfirkálás után a férjem elvette Bogitól a zsírkrétákat, és csak úgy lehetett megnyugtatni a csajszit, hogy hozzáfogtunk DARTS-ozni....
mert ugye kisgyermekes háztartásban szükséges játék a darts. Amit akkor amikor ott a gyerek nem lehet játszani, nehogy megsérüljön, amikor meg nincs ott a gyerek, mert alszik, azért nem lehet játszani, nehogy a falkoppanásoktól (dübörgéstől!) felébredjen. Persze az egész a férjem vadiúj szerzeménye, és azzal védekezik, hogy "de ez soft hegyű, nem veszélyes..." Persze, őrá nem veszélyes, de a gyereknek simán kiviszi a szemét... PASIK...
Úgyhogy játszottunk, Bogi az apja vállára kapaszkodva, ők ketten ellenem. Kicsi vigasz, hogy 5-0 arányban én nyertem, mire kissé morcosan megjegyezte drága párom, hogy "látszik ki járt rendszeresen kocsmázni Angliában". Nem tud elegánsan veszíteni...
Szombaton leszedtük a karácsonyfát, míg Bogi aludt ebéd után. Pikk-pakk félóra alatt rend volt, fa szétszedve, becsomagolva. Csak porszívózni kellett egy picit. Persze jó előre egyeztettük a nagylánnyal, hogy mostmár vége a karácsonynak, és telefonált a Jézuska, hogy visszavinné a karácsonyfát a raktárába, majd ő ott vigyáz rá, és a következő karácsonyra visszahozza... Egy darabig nagyon nem tetszett az ötlet a leányzónak, de aztán megértette, és folyton azt mondogatta, hogy "Vége!" és sóhajtozott, meg simogatta a karácsonyfát. Szóval beletörődött. Amikor meg felébredt, és a fa már sehol, szintén sóhajtott egy hatalmasat, és közölte, hogy "Elvitte Jesszuska..." Annyira szerettem volna röhögni egy jót, de inkább lenyeltem, és csak megölelgettem a csajt.
Képzeljétek, egyeztettünk a férjemmel, és úgy néz ki, kedd-péntek délutánonként el fogok járni tornázni az Örsre, az ottani női konditerembe. Kíváncsi vagyok, vajon holnap milyen kifogással nem fog időben hazaérni életem értelme, nehogy odaérjek időben. Elvileg 5-kor kezdődik, vagyis legkésőbb 1/2-3/4 5-re ott kéne lennem, hogy az anyagiakat és az átöltözést lerendezzem. Mert azt ugyan elismeri a drágám, hogy sportolnom kellene, meg tönkre fog menni megint a műtött térdem, ha nem fogyok vissza, de hogy ehhez el kell járnom itthonról, és neki kell a csajokat rendszeresen kibírni, az már sántít... Ráadásul pénzbe is kerül... Pedig nem is sok az ára. Keddenként alakformáló torna van, pénteken meg fit-ball torna, ami ízületkímélő és tartásjavító. Asszem nagyon a sarkamra kell állnom, mert a drágám képes elsunnyogni a dolgokat, és megoldaná, hogy mégse menjek el... ugyanez volt, amikor Bogi volt kb féléves, hozzáfogtam jógázni, de állandóan volt valami "fontos" munkával kapcsolatos dolga, és én sokat kihagytam, aztán már nem lehetett járnom, mert a kihagyások miatt lemaradtam a többiektől.
Na mennem kell, mesét kell cserélnem a lejátszóban, vége a Verdáknak...
Pápá!